Ami összeköt

Az Ami összeköt mai vendége József Attila-díjas és Prima Primissima-díjas költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós, aki gyerekkorától kezdve csaknem másfél évtizeden át egyszerre szívta magába az irodalom és a judo tudományát.

A judo szeretetét édesapjától, a sportágban ismert és elismert versenyzőtől, később edzőtől kapta, ahogyan az irodalom világában is szüleitől szerezte meg az alapokat.

Végül az írás vált a mesterségévé.

Véleménye szerint ebben a „sportágban” ugyanolyan fontos, mint mondjuk a cselgáncsban a folyamatos formafenntartás. Gyakorolni kell, s ha már úgy érezzük, hogy megy, akkor tovább gyakorolni.

Néhány nap múlva ünnepli az ötvenedik születésnapját, de azért nemrégiben még kacérkodott azzal, hogy visszatér a tatamira. A judo a műveiben is vissza-visszaköszön, ma is szívesen végignézi egy-egy nagy verseny összefoglalóját, sőt, ha kell, fel is emeli a hangját a sportág érdekében.

Az Ami összeköt mai vendége: Lackfi János.

Különleges utak, sorsok, teljesítmények, hivatások, szenvedélyek. Sikeres, elismert emberek az élet megannyi területéről. Egy valami mindannyiukat összeköt: a JUDO.

Vajon ez a titok?

Az Ami összeköt mai vendége egy igazi elit alakulat parancsnoka, a Honvédség Sportszázadának vezetője, a közelmúlt egyik kiemelkedő magyar judósa.

Európa-bajnoki bronzérmes, kétszeres Grand Prix-győztes, 2016-ban az egyik olyan sportoló volt a világon, aki kiharcolta a riói olimpiai indulás jogát, mégsem léphetett tatamira a brazíliai játékokon.

Sohasem érhette az a vád, hogy nem tesz meg mindent a győzelemért.

Sőt, túlságosan is sokat tett érte, a teste egyszerűen nem tette lehetővé, amit a szíve diktált.

Tízszer operálták, de elképzelhető, hogy többször is kellett volna, előfordult, hogy négy helyen eltört lábbal is a küzdelmet választotta.

Már az óvodában úgy érezte, ki kell állnia az igazságért, a gyengék mellett, s a küldetése felnőtt fejjel mit sem változott: tenni az emberekért, szolgálni a közösséget.

Az Ami összeköt mai vendége Krizsán Szabolcs.

Különleges utak, sorsok, teljesítmények, hivatások, szenvedélyek. Sikeres, elismert emberek az élet megannyi területéről. Egy valami mindannyiukat összeköt: a JUDO.

Vajon ez a titok?

Az Ami összeköt mai vendége a magyar judosport tizenharmadik férfi szövetségi kapitánya. Versenyzőként is igen ügyes volt, két bajnoki döntőben is legyőzte az akkor már magasan jegyzett Hajtós Bertalant, de éppen a magyar judós zseni volt az oka annak, hogy hősünk már huszonöt évesen átállt a tatami másik oldalára, az edzők közé.

Óriási elánnal vetette magát a munkába, amikor Moravetz mester rábízta az iskolai judooktatás ügyét és a tömegbázis szélesítését, s később ugyanilyen lelkesedéssel kezdett dolgozni a junior-válogatott mellett is.

Több mint húsz esztendővel ezelőtt, a nem túlságosan rózsás eredményeket hozó sydneyi olimpia után nyerte el a szövetségi kapitányi tisztséget, amelyet majdnem egy teljes ötkarikás cikluson át betöltött.

Néhány héttel az athéni olimpia előtt kellett távoznia posztjáról, de ő nemcsak onnan, a sportágból is távozott.

2004-ben, negyven esztendősen teljesen új életet kezdett. Mindent, amit addig fontosnak tartott, amit felépített, amiben eredményeket ért el, maga mögött hagyott.

És sikerre vitte a judós modellt az üzleti életben. Egy jól működő vállalkozás tulajdonosa és irányítója, akinek a szőnyegedzői a középvezetők, s akinek most is a versenyző, vagyis a munkavállaló érvényesülése a legfontosabb.

Ugyanazt teszi, mint egykoron kapitányként, csapatot épít, koordinál és motivál.

Ami a judót illeti, 2004 óta egyetlen alkalommal hallatott magáról, amikor ő is tatamira lépett a budapesti veterán világbajnokságon.

Az Ami összeköt mai vendége Nagy Ernő.

Különleges utak, sorsok, teljesítmények, hivatások, szenvedélyek. Sikeres, elismert emberek az élet megannyi területéről. Egy valami mindannyiukat összeköt: a JUDO.

Vajon ez a titok?

Az Ami összeköt mai vendége két tüneményes kisgyerek, Huba és Bolda anyukája, aki tavaly nyáron ünnepelte a harmincadik születésnapját, de már évek óta hiányzik a hazai tatamikról.

Pedig a közelmúlt egyik legsikeresebb magyar judósáról van szó.

Aki kevéssel azután, hogy a combdobást az óvoda udvarán tanította pajtásainak, minden korosztályban gyűjtögetni kezdte az aranyérmeket, itthon és külföldön egyaránt, a felnőttek között k  étszer is megnyerte az Európa-bajnokságot, kétszer is karnyújtásnyira állt az olimpiai éremtől, s mindkétszer az amerikai Harrison keresztezte az útját.

Elsőre 2012-ben, Londonban, ahol a magyar versenyző vezetésénél az amerikai úgy fordult rá a magyar lány lábára, hogy annak súlyos sérülés, porcleválás lett a következménye.

Sokak szerint nem egy véletlen versenybaleset történt.

Hősünk lépni sem tudott a fájdalomtól, a negyeddöntőt elbukta, Harrison pedig meg sem állt az olimpiai aranyéremig.

De a magyar lányt kemény fából faragták, a bemelegítő teremben valósággal összedrótozták, s bár erős fájdalmak kínozták, ezt igyekezett eltitkolni még edzője elől is, s végül egy emlékezetes mérkőzésen, gyakorlatilag fél lábbal tudta legyőzni lengyel ellenfelét – hősies tettéről hetekig beszéltek itthon.

Ő persze nem tartja mindezt olyan nagy hőstettnek. Azt mondja, nincs benne bánat, szomorúság London miatt, de talán nem is volt még ideje gondolkozni a történteken.

Már a londoni olimpia évében a civil életére készült, az egyetemi sport arcának választották, s megnyerte a felsőfokú hallgatók olimpiáját az Universiádét, miközben építőmérnöknek – fontos, nem építész – építőmérnöknek tanult, az esküvüvőjére pedig két nagy verseny között kellett sort kerítenie.

Kilencszeres magyar bajnok, de még nem mondott le a tizedikről. Lehet, hogy még látjuk majd a tatamin.

Az Ami összeköt mai vendége: Joó Abigél.

Különleges utak, sorsok, teljesítmények, hivatások, szenvedélyek. Sikeres, elismert emberek az élet megannyi területéről. Egy valami mindannyiukat összeköt: a JUDO.

Vajon ez a titok?

Az Ami összeköt mai vendége kollégám.

Sportújságíró. Egy igazán nívós magazincsalád, a Pannon Presztízs több kiadványának főszerkesztője. Aki azonban nem erre a pályára készült. Debreceni, majd békéscsabai judósként éppen elkezdte ígéretes edzői karrierjét, amely egy szörnyű baleset miatt nem teljesedhetett ki.

A kollégám csaknem három évtizede kerekesszékkel éli a mindennapjait, amelyek telis tele vannak élettel, szeretettel és megbecsüléssel. Beszélgetésünk során mesélt a balesetről, félelmeiről, a befelé fordulásáról épp úgy, mint arról, mi vagy ki kellett ahhoz, hogy az önsajnáltatás helyett új utakon teljesedjen ki.

Azt mondja, jól van. Sok a munka, és jól van ez így.

Az Ami összeköt mai vendége Balogh Zoltán.

Különleges utak, sorsok, teljesítmények, hivatások, szenvedélyek. Sikeres, elismert emberek az élet megannyi területéről. Egy valami mindannyiukat összeköt: a JUDO.

Vajon ez a titok?

Az Ami összeköt mai vendége szüleinek küldetése miatt az átkos Szovjetunióban nőtt fel, kövér, tájszólással beszélő, komplexusokkal küzdő, megfelelni vágyó kissrácból lett válogatott judós, aki kétszer is hajszálnyira volt az olimpiai indulástól.
A lehető legrosszabb belépővel kezdte menedzseri pályafutását, ám az elmúlt húsz esztendőben ő lett az egyik legsikeresebb producer Magyarországon. Üzletfeleinek, befutott márkáinak, termékeinek, szolgáltatásainak nevét itthon gyakorlatilag mindenki ismeri, ő azonban amikor csak lehet, kerüli a nyilvánosságot.
Beszélgetésünk során kendőzetlen őszinteséggel beszélt megpróbáltatásairól, s arról is, hogy az elmúlt tíz esztendőben felesége, Horváth Réka, és tüneményes kislánya segített abban, hogy nyugodtabb fokozatba váltson az életében.
A judo miatt vállalta a beszélgetést, pedig a sportág már az első pillanatokban komoly nehézségek elé állította, huszonhét évesen pedig azzal az elhatározással húzta le magáról a judogit, hogy többet fel sem veszi.
Az Ami összeköt mai vendége Hanzel Henrik.