Kile

Zsidó szervezetek hangolták össze hónapokon keresztül a munkájukat az ukrán menekültek megsegítéséért. Ebből nem csak a rászorulók, hanem a közösség is sokat kapott, új emberek, új együttműködések alakultak. Podcast.

– mondja Kőszegi Judit, aki a Szochnut részéről vett részt abban a munkában, amelynek keretében számos zsidó szervezet segítette a Magyarországra érkező ukrán menekülteket.

Ez az összefogás példa nélküli volt a zsidó szervezetek életében, az első időszak nehézségeiből tanulva hangolták össze a munkájukat, és dolgoztak más-más részfeladatokra koncentrálva a közös célért, vagyis azért, hogy segítsék az ideérkező ukrán menekülteket. Együttműködött a JDC, a Mazsihisz, a Bálint Ház, a Szochnut, a Zsidó Világkongresszus és a Merkaz (korábbi Izraeli Kulturális Intézet).

Schramm Eszter, a Bálint Ház munkatársa szerint olyan hidak épültek zsidó és nem zsidó szervezetek között, amiket később is lehet használni. Kiemelte, hogy

Tehát nem csak a szervezetek közötti kapcsolat lett élénkebb az ukrán menekültek megsegítése kapcsán, hanem a hétköznapi zsidó emberek közül is sok új ember mozdult meg.

emelte ki März Andrea, aki először a Zsidó Világkongresszus, majd a Mazsihisz megbízásából segítette az ideérkező és itt maradó menekültek beilleszkedését.

Talán éppen ezért válhatott ez a közös munka mintaértékűvé: sokat adott a közösségnek és adott a rászorulóknak is.

Míg Magyarországon lassan harminc éve egyhelyben toporog a nők egyenjogúsítása a zsidó vallási életben, addig nyugaton már teljesen bevett a neológiával rokon konzervatív közösségekben az egyenlőség.

Fináli Gáborral, Radnóti Zoltánnal és Megyeri Jonatánnal Hidas Judit beszélgetett.

A halachába a nagy közösség Magyarországon nem szólhat bele, csak a rabbik, mondja Radnóti Zoltán főrabbi, aki egyelőre nem lát arra igényt a rabbik részéről, hogy a bevett gyakorlaton változtassanak.  Ezért egyelőre nem lesz helyük a nőknek se a neológ minjenekben, se a Tóraolvasásnál. Erre csak a reform közösségekben lesz továbbra is lehetőség.

Más a gyakorlat a nyugati zsidóság körében, ahol a közösség tartja el a zsinagógáit és a rabbikat, és ez meg is látszik a működésükön, hiszen ott sokkal rugalmasabban reagál a zsidóság a társadalmi változásokra. Míg Magyarországon lassan harminc éve egy helyben toporog a nők egyenjogúsítása a vallási életben, addig nyugaton már teljesen bevett a neológiával rokon konzervatív közösségekben az egyenlőség.

Vajon mit tesznek és mit tehetnek egymásért a zsidók és a cigányok? Lehetséges-e egymás támogatása, a kisebbségek összefogása közös célok érdekében? A zsidók elleni előítéletekkel foglalkozó Haver és a cigányokkal kapcsolatos sztereotípiák ellen küzdő Uccu Alapítvány együttműködése azt mutatja, hogy igen. A két szervezet 4 éven át működött együtt, sőt, az Uccu alapítása is a zsidó szervezet ötletéből indult ki. PODCAST

Dés Júlia, a Haver Alapítvány vezetője szerint van szolidaritás a zsidó közösségben más kisebbségekkel szemben, de persze itt is léteznek előítéletek úgy, mint mindenütt máshol a társadalomban, és ugyanez igaz a romákra is.

Sok tekintetben el is térnek a zsidókkal és a cigányokkal kapcsolatos sztereotípiák. A Haver és az Uccu Alapítvány mégis úgy gondolta, érdemes egy projekt keretében összehangolni a munkájukat, és 4 éven át a pedagógusoknak tartottak közös képzéseket. Dés Júlia szerint elég sok akadályba ütköztek, mivel a tanárok nehezen vállalják fel a saját előítéleteiket és nehezen nyílnak meg egymás előtt, de végül sikerült eredményeket elérniük.

Szénási Szilvia, az Uccu Alapítvány vezetője azonban kiemelte, fontos, hogy a kisebbségek szolidárisak legyenek egymással, ugyanakkor elsősorban a többségi társadalom dolga, hogy ebben segítséget nyújtson az egyes kisebbségeknek. A cigányság például hiába a legnagyobb kisebbség Magyarországon. Alig létezik a roma kisebbség emlékezetpolitikája, sokáig beszélni sem lehetett erről, kevés a túlélő.

PODCAST

Ha minden zsidózás antiszemitizmus, akkor senki se beszéljen a zsidókról. Ha mégsem az, akkor viszont árnyaltabban antiszemitázzunk. Többek között ezt a kérdést vitatja meg a Kibic Magazin podcastjában Szalai Kálmán, a Tett és Védelem Alapítvány titkára és M. Kende Péter szociológussal, politikai esszéistával vendég műsorvezetőnk, Seres Attila, a Neokohn főszerkesztőjének vezetésével.

A beszélgetésben többek között a következő kérdésekről esik szó:

• Hogyan viszonyuljanak, - ha egyáltalán - a zsidók és a zsidó közösség az antiszemita politikai jelöltekhez
• támogathatunk-e olyan oldalt, ahol ilyen megnyilvánulások is vannak
• antiszemitizmus-e a zsidózás? antiszemitizmus-e közéleti szereplők a zsidóságát (akár pozitív kontextusban) szóba hozni a közbeszédben
• antiszemitizmus-e vitatott közéleti szereplők zsidó attribútumának a kiemelése? (Finkelstein)
• antiszemitizmus-e vitatott közéleti szereplők elleni politikai kampány, ha azok mellesleg zsidók (Soros)

Cancel culture

• mit kezdjünk a régi idők antiszemita művészeivel, politikusaival, közéleti szereplőivel?
• antiszemitizmus-e régi idők antiszemita művészei, politikusai, közéleti szereplői szakmai teljesítményének a méltatása? (Kitüntetések, szobrok, közterek)
• antiszemitizmus-e régi idők vitatott zsidó politikusai, közéleti szereplői zsidó attribútumainak a kiemelése?

Felhívjuk a hallgatók figyelmét, hogy a beszélgetésben résztvevők véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját!

Milyen esélyekkel indulnak itthon a nők a zsidó vallási életben? Milyen lehetőségek állnak nyitva a számukra, és van-e esély a változásra a jövőben a fiatalabb generáció körében? Bedő Viktóriával, Polnauer Flóra kántorral és Radvánszki Péter rabbival beszélgettünk. Podcast.

Meddig megengedhető az Izraellel szembeni kritika? Mikortól számít antiszemitizmusnak? Fináli Gábor, Seres László és Seres Attila az Izrael-kritika határait próbálták feszegetni, mely gyakran Izrael Állam határainak a feszegetésével jár. Podcast.

Fináli Gábor, a Hunyadi téri zsinagóga rabbija, Seres László újságíró és Seres Attila, a Neokohn szerkesztője a színes, néha messzire kalandozó társalgásban a következő kérdésekre kerestek válaszokat:

• Tényleg antiszemitizmus lenne az anticionizmus?
• Lehet-e még érdemben vitázni, észérveket ütköztetni Izrael és a zsidóság problémáiról, vagy már kultúrharcos agendák élet-halál harcává egyszerűsödött a diskurzus?
• Van-e egyáltalán Izraelnek létjogosultsága, és életképes maradhat-e a diaszpóra és a zsidó állam erős mentorok támogatása nélkül?
• Ellentmondás-e a startup nemzet és a permanens végveszély narratívája?
• Miért pont Izrael vélt vagy valós jogsértéseivel foglalkozik a világ, és nem másokéval?
• Melyik magyar antiszemita ötlete volt a zsidó állam Palesztinában?
• Miért mondta Herzl, hogy az antiszemiták lesznek a legjobb támogatóink?
• Nem fenyeget-e az a veszély, hogy az antiszemitákkal egy platformra kerülünk a cionizmusunkkal, és ha igen, az veszély-e ez egyáltalán?
• Tényleg megvilágosodtak a radikális jobboldaliak, vagy csak a szalonképtelenné vált antiszemita agendájukhoz passzol a "cionista entitás" támogatása?
• A nyugati konzervatívok saját nemzetállami doktrínájuk legitimációjára használják az izraeli jobboldal politikáját?
• Véletlen-e, hogy minden politikai realitás ellenére létezik Izrael?

Zarándokhelyek, vidéki zsinagógák újulnak meg országszerte az utóbbi években, virágzik a zarándokturizmus Magyarországon. Kérdés, mindez csak a múlt ápolását jelenti vagy azt is, hogy újraindul a zsidó élet ezeken a vidékeken. Frank Mariann, a Csodarabbik útja projektvezetője, Jusztin Ádám, a Káli Medence Zsinagógája Alapítvány elnöke és Bodrogi Fűszeres Eszter gasztroblogger. Podcast

Külföldről idelátogató ortodox zsidó zarándokok évtizedek óta látogatják őseik sírjait Magyarországon. Azonban a vidéken zajló zsidó emlékek megújulásának köszönhetően megugrott a zarándokturizmus az utóbbi években, és esetenként akár tízezren is ellátogatnak egy-egy kisebb magyar vidéki településre, sőt vannak, akik hosszabb ideig is maradnak Magyarországon, hogy ellássák az ideérkező zarándokokat.

Frank Mariann, a Csodarabbik útja projektvezetője és a sikeres Mádi Rabbiház működtetője szerint ennek ellenére egyelőre nem beszélhetünk a vidéki zsidó élet valódi újjáéledéséről, bár már az is komoly eredmény, hogy sok az érdeklődő a zsidó kultúra és vallási iránt vidéken a felújított emlékhelyek kapcsán.

Kővágóőrsön több magyar zsidó magánszemély döntött úgy évekkel ezelőtt, hogy közösen megveszik a helyi romos állapotú zsinagógát. Nekik ott helyben volt nyaralójuk, és szerették volna, ha ez a zsinagóga teret ad a közösségük eseményeinek. Tavaly hanukakor már gyertyagyújtást szerveztek itt Darvas István rabbi vezetésével, és hosszútávon azt szeretnék, ha a zsinagóga megújulna, és ha vallási szertartásokat és kulturális eseményeket is tarthatnának az épületben.

Kérdés, milyen eséllyel tudnak ezek a kezdeményezések valóban élővé válni, erről beszélgettünk Frank Mariannal, a Csodarabbik útja projektvezetőjével, Jusztin Ádámmal, a Káli Medence Zsinagógája Alapítvány elnökével és Bodrogi Fűszeres Eszter gasztrobloggerrel.

A rendszerváltás idején sok fiatal próbált visszatalálni a hagyományokhoz. Mégis sokan maradtak érdeklődő kívülállók. Beszélgetés Bodrogi Fűszeres Eszterrel, Darányi Andrással és Steiner Zsófiával.

A rendszerváltás idején újjáéledt a zsidó kultúra és vallás Magyarországon. Sok fiatal próbált akkoriban visszatalálni a hagyományokhoz. Voltak, akiknek sikerült beépíteniük a hétköznapjaikba a zsidó ünnepeket, voltak, akik a zsidó vallásos élethez tértek vissza. Mégis sokan maradtak egyszerűen csak érdeklődő civilek, ők a mai napig bizonytalanul mozognak a zsidó világban.

Eszter, András, Zsófi – mindhárman külön világot képviselnek.

Eszter tartja a szombatot, az ünnepeket, de nem él szigorúan vallásos életet.

András évekig élt Izraelben, először vallásos zsidóként kereste a helyét, később rájött, hogy nem feltétlenül kell a vallás ahhoz, hogy zsidónak érezhesse magát. Egy nem tartja a zsidó ünnepeket, mégis maceszrágó zsidónak tartja magát, aki ma nem tartja elképzelhetőnek, hogy valaha karácsonyozzanak otthon.

Zsófi hagyományőrző, de nem vallásos családban nőtt fel. 14 éves kora óta került egyre közelebb a zsidó valláshoz, és ma már fel sem merül számára az a kérdés, hogy ne tartson meg egy ünnepet.

Háromféle út, háromféle válasz, megközelítés, és még persze sok száz és ezer válasz létezik. Ahányan élünk zsidók ebben az országban.

A beszélgetést 2020 tavaszán, pészachkor rögzítettük, és hanuka alkalmából ismételjük meg.

Nagyon határozottan és alaposan kell keresgélni Megyeri A. Jonatán szerint a budapesti zsinagógákban Istent. Úgy véli, sokszor silány a vallási élet színvonala, és egyhangú a közösségi élet ahhoz, hogy új zsidó híveket vonzzon. Fináli Gáborral, Sturovics Andreával és Megyeri A. Jonatánnal beszélgetett Hidas Judit arról, mi a baj a zsidó közösségi intézményrendszerrel.

Ma a világon és Magyarországon is egyre drasztikusabban nő a vegyesházasságok aránya a zsidó lakosság körében. Lengyelországban ez 70%, de Magyarországon, Dániában, Hollandiában és Svédországban is meghaladja az 50%-ot. Kutatások szerint a vegyes házasságban élők gyermekei kevésbé választanak majd zsidó párt maguknak, hosszútávon nagyobb az esélye annak, hogy eltűnik zsidó identitásuk. Ezen kívül problémát okoz az is, hogy a zsidó vallás szerint az számít zsidónak, akinek az anyja zsidó volt, holott sokan azok közül is kötődnek a közösséghez, akiknek csak az édesapja zsidó.

Az elmúlt ötven évben Európa elveszítette zsidó lakosságának csaknem 60%-át. A közösségi hovatartozás érzése Franciaországban és Olaszországban a legmagasabb, és Hollandiában, illetve Magyarországon a legalacsonyabb Európában.

Kérdés, mit lehet tenni a negatív folyamatok megállításához egy olyan korban, amikor csak kevesen tudnak a zsidósághoz vallásként kapcsolódni. Lehet-e, kell-e változtatni a zsidó vallási előírásokon ahhoz, hogy több zsidó tartozzon a közösséghez? Dés Júliával, Fináli Gáborral és Báruch Oberlanderrel, vagyis egy civillel, egy neológ és egy ortodox rabbival beszélgetett a témáról Hidas Judit.