Lélekfecnik - Lélekoldó beszélgetések

Ez az a téma, ami mindenkit érint, kivétel nélkül. Mindannyian eszünk, fogyasztunk különféle ételeket. Hogy éppen kinek mi jut a tányérjára rengeteg tényezőtől függ. A tényezők között előkelő helyen szerepel az egészségtudatosság, az önreflexió, az evéshez fűződő viszony, az örökölt minta. Úgy tűnik, hogy még ma sem oda helyezzük az ételt az életünkben, ahova az való. Sokan dícséretre, motivációként, feszültségoldásra használják, néhányan pedig büntetésként, lemondásként látják az ételt az asztalon. 2019-es adatok szerint honpolgáraink 90%-a úgy véli önmagáról, hogy egészsége kielégítő, nagyon jó. Ezzel szemben a valóság azt mutatja, hogy a felnőtt korosztály fele, idős korban pedig több mint 70%-a krónikus, rettegett betegségben szenved.

Mi köze az érzelmeknek az evéshez, az evésnek az egészséghez? Lehetséges, hogy valaki napról napra önmaga ellen eszik?

Előző epizódunk folytatásaként most arról beszélgetünk, hogy miért fontos az önismeret és mi köze van a tiszta kommunikációhoz.

Gyakori félreértések forrása a kimondott szó, de feszültséget okozhat az is, ha pont az ellenkezője történik: nem mondjuk vagy fejezzük ki az adott helyzetben, hogy pontosan mit érzünk és gondolunk. Számtalan konfliktus elkerülhető lenne a tiszta és erőszakmentes kommunikációval. Mai témánk választásának célja, hogy rámutassunk arra a nyilvánvaló igazságra, hogy míg beszélünk, szavakat intézünk a másikhoz, az nem feltételezi, hogy jól és tisztán kommunikálunk.

Gyakori félreértések forrása a kimondott szó, de feszültséget okozhat az is, ha pont az ellenkezője történik: nem mondjuk vagy fejezzük ki az adott helyzetben, hogy pontosan mit érzünk és gondolunk. Számtalan konfliktus elkerülhető lenne a tiszta és erőszakmentes kommunikációval. Mai témánk választásának célja, hogy rámutassunk arra a nyilvánvaló igazságra, hogy míg beszélünk, szavakat intézünk a másikhoz, az nem feltételezi, hogy jól és tisztán kommunikálunk.  

Az előző epizódban arról beszéltünk, mik azok a lehetőségek, fordulópontok, amik támogatnak vagy éppen akadályoznak abban, hogy megszülessen a döntés, majd cselekvéssé válva belépjünk egy testi-lelki gyógyító folyamatba. Hogyan oldhatjuk fel az akadályokat és végül külső segítséget kérjünk és igénybe vegyünk. A folytatásban, a mai részben pedig azt vizsgáljuk, miért nem maradunk vagy éppen hogyan maradhatunk a folyamatban? Milyen nehézségekre készüljünk a segítő konzultációk folyamatában? Milyen eszközeink, lehetőségeink vannak arra, hogy az így megjelenő feszültséget, a konzultáció során keletkező stresszt saját érdekünkben használjuk fel? Hogyan forgassuk be támogató módon a terápiába, ezáltal önmagunkba?

Ez az adás azoknak készül, akik még csak gondolnak rá, de még nem léptek be terápiás folyamatba. Érzik, sejtik, már tapasztalják, hogy a mentális egészség alapvetően meghatározza az életminőségüket. Felismerték, hogy szükséges lenne beavatkozni a feszültséget és fájdalmat okozó folyamatokba, egyelőre azonban homály fedi a hogyant, a mikort és a mit. Ahogy az életben, úgy általában ennél a felvetésnél is megjelenik a félelem az ismeretlentől és gyakran életbe lép, (ahogy sokszor eddig is), az ún. „menekülési- vagy akcióterv”.

A terápiás munka, a segítő beszélgetés sokak számára ismeretlen, megfoghatatlan, szinte már rejtélyes folyamatnak tűnik. Egészen addig, míg az ember ennek részévé nem válik….

Minden út az önismereten át vezet... Ha elvesztem a hitem, az erőm, a bizalmam,- csak egy valaki tudja azt visszaadni, visszaszerezni: én magam. Hogyan tegyem meg mindezt, mi segíthet engem a válságban, krízisbenaz újradefiniálásban, az újratervezésben? Erről és még sok másról is szó esik ebben a sorozatzáró adásban.

Az életközepi válság vagy kiégés folyamata már a 30-asokat is és nem csak a 40-es, 50-es korosztályt érinti,- könnyen depresszióhoz, pánikhoz vagy függőséghez vezethet. Gyakran kíséri a folyamatot a házasság megromlása, a válás is. Férfiaknál, nőknél más-más jelei, tünetei lehetnek. Családban élőknél a fészek kiüresedésével a párkapcsolati dinamika megváltozik, ennek kezelése új, ismeretlen feladat. Testünk is reagál az idő múlására vagy a növekvő stresszre, ez további teherként jelenik meg életünkben. Az ún. „kapuzárási pánik” hátterében pedig az újrakezdés vágya, az idősödéssel vagy az aktuális külső-belső konfliktusokkal illetve korábbi traumákkal való szembenézés elkerülése áll.

A hétköznapi pszichológia ugyan sokkal közelebb jött hozzánk, megteremtve ezzel démonokat is, mint pl. a válság vagy krízis szó, mely eredeti jelentése: fordulat, fordulópont. Ez a váltás, változás azonban egy új nézőpontot vagy lehetőséget jelent, hiszen a felismerésekkel, amik időközben már a kezünkbe kerültek – bölcsességre és valódi tudásra tettünk szert, amit döntéseinkben, választásainkban hasznosíthatunk.

Ebben a részben kicsit a gyakorlat felé fordulunk és átnézzük, végigkísérjük azt a folyamatot, hogyan kerülhetünk ki lépésről-lépésre akár az életközepi válságból vagy a kiégés állapotából. Figyelmünket a megfigyelőre irányítjuk :)

Beszélgetőtársaim továbbra is Üzen a testem Kóródi Csilla természetgyógyász és Kanizsai Róbert coach, tréner, fejlesztési szakértő

Az életközepi válság vagy kiégés folyamata már a 30-asokat is és nem csak a 40-es, 50-es korosztályt érinti,- könnyen depresszióhoz, pánikhoz vagy függőséghez vezethet. Gyakran kíséri a folyamatot a házasság megromlása, a válás is. Férfiaknál, nőknél más-más jelei, tünetei lehetnek. Családban élőknél a fészek kiüresedésével a párkapcsolati dinamika megváltozik, ennek kezelése új, ismeretlen feladat. Testünk is reagál az idő múlására vagy a növekvő stresszre, ez további teherként jelenik meg életünkben. Az ún. „kapuzárási pánik” hátterében pedig az újrakezdés vágya, az idősödéssel vagy az aktuális külső-belső konfliktusokkal illetve korábbi traumákkal való szembenézés elkerülése áll.

A hétköznapi pszichológia ugyan sokkal közelebb jött hozzánk, megteremtve ezzel démonokat is, mint pl. a válság vagy krízis szó, mely eredeti jelentése: fordulat, fordulópont. Ez a váltás, változás azonban egy új nézőpontot vagy lehetőséget jelent, hiszen a felismerésekkel, amik időközben már a kezünkbe kerültek – bölcsességre és valódi tudásra tettünk szert, amit döntéseinkben, választásainkban hasznosíthatunk.

Folytatjuk a korábban elkezdett beszélgetés-sorozatunkat. Beszélgetőtársaim továbbra is Kóródi Csilla természetgyógyász (Üzen a testem) és Kanizsai Róbert coach, tréner, fejlesztési szakértő.

Az életközepi válság vagy kiégés folyamata már a 30-asokat is és nem csak a 40-es, 50-es korosztályt érinti,- könnyen depresszióhoz, pánikhoz vagy függőséghez vezethet. Gyakran kíséri a folyamatot a házasság megromlása, a válás is. Férfiaknál, nőknél más-más jelei, tünetei lehetnek. Családban élőknél a fészek kiüresedésével a párkapcsolati dinamika megváltozik, ennek kezelése új, ismeretlen feladat. Testünk is reagál az idő múlására vagy a növekvő stresszre, ez további teherként jelenik meg életünkben. Az ún. „kapuzárási pánik” hátterében pedig az újrakezdés vágya, az idősödéssel vagy az aktuális külső-belső konfliktusokkal illetve korábbi traumákkal való szembenézés elkerülése áll.

A hétköznapi pszichológia ugyan sokkal közelebb jött hozzánk, megteremtve ezzel démonokat is, mint pl. a válság vagy krízis szó, mely eredeti jelentése: fordulat, fordulópont. Ez a váltás, változás azonban egy új nézőpontot vagy lehetőséget jelent, hiszen a felismerésekkel, amik időközben már a kezünkbe kerültek – bölcsességre és valódi tudásra tettünk szert, amit döntéseinkben, választásainkban hasznosíthatunk.

Az életközepi válság vagy kiégés folyamata már a 30-asokat is és nem csak a 40-es, 50-es korosztályt érinti,- könnyen depresszióhoz, pánikhoz vagy függőséghez vezethet. Gyakran kíséri a folyamatot a házasság megromlása, a válás is. Férfiaknál, nőknél más-más jelei, tünetei lehetnek. Családban élőknél a fészek kiüresedésével a párkapcsolati dinamika megváltozik, ennek kezelése új, ismeretlen feladat. Testünk is reagál az idő múlására vagy a növekvő stresszre, ez további teherként jelenik meg életünkben. Az ún. „kapuzárási pánik” hátterében pedig az újrakezdés vágya, az idősödéssel vagy az aktuális külső-belső konfliktusokkal illetve korábbi traumákkal való szembenézés elkerülése áll.

A hétköznapi pszichológia ugyan sokkal közelebb jött hozzánk, megteremtve ezzel démonokat is, mint pl. a válság vagy krízis szó, mely eredeti jelentése: fordulat, fordulópont. Ez a váltás, változás azonban egy új nézőpontot vagy lehetőséget jelent, hiszen a felismerésekkel, amik időközben már a kezünkbe kerültek – bölcsességre és valódi tudásra tettünk szert, amit döntéseinkben, választásainkban hasznosíthatunk.

A szorongás, illetve depresszió és pánik kialakulásának hátterében gyakran olyan testi és lelki tényezők állnak, melyek felismerése igen nehéz. A szorító érzéseken túl egy biztos, mind a test, mind a lélek támogatásra szorul. A legtöbb esetben a pánikot, szorongást és depressziót kíséri krónikus testi elváltozás, mint például az emésztési -, vagy pajzsmirigy, mellékvese, esetleg szívproblémák.

Ebben a podcastban arra keressük a választ, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy könnyebben regenerálódjon a test, a tünetek enyhüljenek.

A szorongás, illetve depresszió és pánik kialakulásának hátterében gyakran olyan testi és lelki tényezők állnak, melyek felismerése igen nehéz. A szorító érzéseken túl egy biztos, mind a test, mind a lélek támogatásra szorul. A legtöbb esetben a pánikot, szorongást és depressziót kíséri krónikus testi elváltozás, mint például az emésztési -, vagy pajzsmirigy, mellékvese, esetleg szívproblémák.

Ebben a podcastban arra keressük a választ, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy könnyebben regenerálódjon a test, a tünetek enyhüljenek.

Időnként  mindannyian érzünk nyugtalanságot, feszültséget, félelmet,  izgatottságot külön-külön vagy akár egyszerre, és szorongunk az életünk  valamely területén. Akkor okoz ez problémát, amikor ez az élet minden  területére átterjed és általános érzéssé válik.

Ha ezek a szorongásos periódusok összeérnek vagy feltorlódnak -  pánikbetegség alakulhat ki. A tüneteket bármikor felismerjük:  nehézlégzés, szív vagy mellkasi szorítás, verejtékezés, hányás, gombóc a  torokban, remegő végtagok.

Jellemzően hirtelen támad, minden előjel nélkül és nem tart tovább  20-30 percnél. A pánikban lévő gyakran érzi, hogy megőrül vagy éppen  kilőné magát az űrbe és elmenekülne a világ elől.

Kialakulásáról többen úgy gondolják, hogy a vegetatív idegrendszer  hibás működése okozza, mások szerint korábbi, gyakran gyermekkori trauma  és annak utóhatása, feldolgozatlansága váltja ki a rohamokat.

Időnként  mindannyian érzünk nyugtalanságot, feszültséget, félelmet,  izgatottságot külön-külön vagy akár egyszerre, és szorongunk az életünk  valamely területén. Akkor okoz ez problémát, amikor ez az élet minden  területére átterjed és általános érzéssé válik.

Ha ezek a szorongásos periódusok összeérnek vagy feltorlódnak -  pánikbetegség alakulhat ki. A tüneteket bármikor felismerjük:  nehézlégzés, szív vagy mellkasi szorítás, verejtékezés, hányás, gombóc a  torokban, remegő végtagok.

Jellemzően hirtelen támad, minden előjel nélkül és nem tart tovább  20-30 percnél. A pánikban lévő gyakran érzi, hogy megőrül vagy éppen  kilőné magát az űrbe és elmenekülne a világ elől.

Kialakulásáról többen úgy gondolják, hogy a vegetatív idegrendszer  hibás működése okozza, mások szerint korábbi, gyakran gyermekkori trauma  és annak utóhatása, feldolgozatlansága váltja ki a rohamokat.

Időnként mindannyian érzünk nyugtalanságot, feszültséget, félelmet, izgatottságot külön-külön vagy akár egyszerre, és szorongunk az életünk valamely területén. Akkor okoz ez problémát, amikor ez az élet minden területére átterjed és általános érzéssé válik. 

Ha ezek a szorongásos periódusok összeérnek vagy feltorlódnak - pánikbetegség alakulhat ki. A tüneteket bármikor felismerjük: nehézlégzés, szív vagy mellkasi szorítás, verejtékezés, hányás, gombóc a torokban, remegő végtagok. 

Jellemzően hirtelen támad, minden előjel nélkül és nem tart tovább 20-30 percnél. A pánikban lévő gyakran érzi, hogy megőrül vagy éppen kilőné magát az űrbe és elmenekülne a világ elől. 

Kialakulásáról többen úgy gondolják, hogy a vegetatív idegrendszer hibás működése okozza, mások szerint korábbi, gyakran gyermekkori trauma és annak utóhatása, feldolgozatlansága váltja ki a rohamokat. 

Mikor jön el a pillanat, hogy cselekedjünk és mikor van itt az ideje a kivárásnak? Megérezni azt, hogy készen állunk egy döntésre, lépésre és mi legyen az a tett vagy döntés, legtöbb embernek dilemma. Sokszor olvashatjuk, hallhatjuk, hogy mindennek eljön az ideje, ha annak el kell jönnie. Ekkor azonban feltehetjük magunkban a kérdést, hogy akkor most passzivitás-e, ha nem csinálok semmit vagy éppen ezzel járulok ahhoz, hogy fejlődjek?

Az iskolában megélt konfliktusok hátterében döntően a hiányos vagy hibás kommunikáció áll. Minden ember alapszükséglete a kapcsolat. A kapcsolataink alapja azonban a családban megélt, gyakorolt kommunikációs minta. Hogyan hat ez a gyerekek kapcsolódásaira a tágabb közösségekben?

Kilépni vagy bent maradni? Ez a leghúsbavágóbb kérdés, mikor krízisbe kerül egy kapcsolat. Honnan tudom, miből érzem, mit tegyek, ha válságba kerülünk?

A kapcsolati sablonunk a tudattalan által készített vázlatrajz, képlet alapján készül. Ez ad iránymutatást a párválasztás során mindenkinek. Az önmagunkat egészségesen szeretőknek és a nem szeretőknek egyaránt.

A hozott, megtapasztalt és tanult kötődési mintáink meghatározzák későbbi szerepeinket és kapcsolatainkat. A hosszútávon működő kapcsolatokban kialakul egyfajta függőség, mely akár építő és egészséges is lehet. Hogy valóban az maradjon és ne váljon destruktívvá, paradox módon érzelmileg függetlenek, egészséges önszeretők és önálló emberek kell, hogy részt vegyenek benne. Ha mindez nincsen a szatyorban, úgy a vonzalom és az érdeklődés hiányában a kapcsolat ellaposodik. Mit tehetünk annak érdekében, hogy mindez ne így legyen?

Szülőnek lenni az egyik legmeghatározóbb feladat az életben és egyáltalán nem mindegy, milyen a kapcsolatunk a gyerekkel, milyen ismereteink vannak a témában. A családi lét lenyomatot képez női, férfi szerepeinken és párkapcsolatunkon. Szövetséggé kell forrnia a feleknek, különben egy idő után elvesznek a történésekben.

Egy orvos évekig tanul az egyetemen, szakmai gyakorlaton kell részt vennie és mielőtt elkezdene praktizálni - esküt tesz az élet tiszteletére, védelmére. Az utakon tömegével közlekedő gépkocsikat sem vezetheti akárki: jogosítványt kell szereznie minden sofőrnek, mielőtt útnak indul járművével.

Ki készíti fel a fiúkat és lányokat arra, hogyan váljanak szülővé? Minden szakmához végzettség, bizonyítvány, jogosítvány szükséges, míg a legfelelősségteljesebb hivatáshoz sehonnan nem kapunk hiteles és értékes útmutatást, valid tudást.

Határaink kijelölése sokunknak nem kényelmes, sőt kifejezetten frusztráló, hiszen nem szoktunk hozzá, hogy őszintén és tisztán, feszültségmentesen kifejezzük és képviseljük önmagunkat. Mikor és hogyan tudjuk magunkat úgy megértetni, hogy ez mások számára is egyértelmű és elfogadható legyen? Milyen szerepe van ebben az önmagunkért vállalt felelősségnek, önszeretetnek vagy éppen önismeretnek?

A határ húzás témaköre minden ember életében téma, szinte kivétel nélkül mindenkit érint. Egyetlen különbség talán annak mértéke, gyakorisága. Boldogságunk, szabad létezésünk fundamentális alapja ez, mégis a legtöbb embernek fogalma sincs róla, hogyan és mit lehet tennie. Ennek oka az, hogy az a közösség, melyben felnevelkedett, azaz a családjában, ennek egyáltalán nincsenek meg az alapjai. A tisztelet valójában a saját határaim és mások határainak tiszteletben tartását jelenti, függetlenül attól, hogy hierarchikus-e a rendszer, amiben találkozunk vagy sem. A legtöbb ember felnőttként még mindig fél kimondani az érzéseit, kifejezni gondolatait, vágyait, szükségleteit bűntudat és szégyenérzet nélkül a szülei vagy feljebbvalói iránt, de gyakran még a párkapcsolatában vagy gyerekei felé sem őszinte.

Családi örökség - mikor teher, mikor támaszték?

Tanult szeretetnyelv illetve tanult női, férfi és kapcsolati minták.

Megszülettünk Nőként vagy Férfiként, hogy megtapasztaljuk a létet ebben a világban, de bennünk van és éljük mindkét minőséget Anyánk és Apánk által. Kettejükből lettem ÉN. E kettő - a NŐ és FÉRFI minőségek - harmóniájából, táncából születik meg bennünk a SZERETET, az EGYSÉG. Egyik nem létezik a másik nélkül, hol egyik, hol másik támogat. Ugyanekkor meg is betegítheti vagy akár gyógyíthatja is a másikat.

"A férfi a táncban és az életben is vezet - a nő követi. Ez eddig rendben van. De vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet, hogy öröm legyen követni őt." 

(Müller Péter)

A  vonzás törvényének alapelve, hogy minden rezgéseket bocsát ki és a  hasonló a hasonlót vonzza. Van továbbá egy olyan ezoterikus megközelítés  is, hogy minden gondolat valósággá válik.

Egy jól megfogalmazott gondolattal elérheted, megteremtheted a  vágyott célt. Ez azonban a „rossz”, nem vágyott, elutasított dolgokra is  ugyanúgy igaz. Életünket valójában ez a törvény irányítja és a titok a  tudatosságban rejlik. A recept egyszerűnek tűnik: konkretizálni és kérni  szükséges, erre kell fókuszálni és érezni, mintha már a miénk, a  valóságunk lenne. Mindehhez hálával és örömmel kapcsolódunk és végül  kihagyhatatlan lépésként nyitottságunkkal, elfogadásunkkal járulunk  hozzá.

A vonzás törvényének alapelve, hogy minden rezgéseket bocsát ki és a hasonló a hasonlót vonzza. Van továbbá egy olyan ezoterikus megközelítés is, hogy minden gondolat valósággá válik.

Egy jól megfogalmazott gondolattal elérheted, megteremtheted a vágyott célt. Ez azonban a „rossz”, nem vágyott, elutasított dolgokra is ugyanúgy igaz. Életünket valójában ez a törvény irányítja és a titok a tudatosságban rejlik. A recept egyszerűnek tűnik: konkretizálni és kérni szükséges, erre kell fókuszálni és érezni, mintha már a miénk, a valóságunk lenne. Mindehhez hálával és örömmel kapcsolódunk és végül kihagyhatatlan lépésként nyitottságunkkal, elfogadásunkkal járulunk hozzá.

Az útkeresők, önfejlesztők, önmagukat felfedezők egyik legnagyobb kihívása a tanult, olvasott, hallott ismeretanyag gyakorlati felhasználása. Én csak úgy hívom, hogy a vágtató hintaló esete. Gyakran elhisszük, ha elolvastunk néhány önismereti könyvet, meghallgattunk pár előadást, részt vettünk pár gyógyító eseményen, már tudjuk is a sikeres és boldog élet vagy a teremtő lét receptjét. Nincs is szükség másra, elég mindezeket a praktikákat a hétköznapokban alkalmazni. Igen ám, de leginkább épp itt vérzik el a dolog. A tudás legtöbbször meggyőződéssé válik és a megélt vagy megtapasztalt események e szerint az elméleti keretrendszer szerint szerveződnek, illúzióként fenntartva a tágulás, tanulás, fejlődés eszményét. A vágtató hintalovon ülve a mozgás / haladás csalfa élményét összekeverjük, azonosítjuk a lovaglás élményével.

Az útkeresők, önfejlesztők, önmagukat felfedezők egyik legnagyobb kihívása a tanult, olvasott, hallott ismeretanyag gyakorlati felhasználása. Én csak úgy hívom, hogy a vágtató hintaló esete. Gyakran elhisszük, ha elolvastunk néhány önismereti könyvet, meghallgattunk pár előadást, részt vettünk pár gyógyító eseményen, már tudjuk is a sikeres és boldog élet vagy a teremtő lét receptjét. Nincs is szükség másra, elég mindezeket a praktikákat a hétköznapokban alkalmazni. Igen ám, de leginkább épp itt vérzik el a dolog. A tudás legtöbbször meggyőződéssé válik és a megélt vagy megtapasztalt események e szerint az elméleti keretrendszer szerint szerveződnek, illúzióként fenntartva a tágulás, tanulás, fejlődés eszményét. A vágtató hintalovon ülve a mozgás / haladás csalfa élményét összekeverjük, azonosítjuk a lovaglás élményével.

Az elfogadás és elengedés téves értelmezése megfoszt bennünket a tanulás, tapasztalás lehetőségétől, a valóság tagadását eredményezi. Valójában fájdalmas érzéseink elismerése, elfogadása alól mentesítjük magunkat a Fogadd el! Engedd el! mondatokkal, hiszen ilyenkor a legtöbben a kialakult helyzetre vagy egy adott személyre utalnak.  kb a Ne is törődj vele! frázis szinonimájává válnak és így egyszerűen a szőnyeg alá söpörhetjük rossz érzéseinket.

Ezek az önkiszolgáló, önnyugtató varázsmondatok azonban sokszor inkább a felelősség hárítását szolgálják és a legkevésbé sem segítenek.

Gyakran tapasztalom, hogy a kényelmes út választása előnyt élvez és hajlamosak vagyunk nem tudomást venni a kényelmetlen és kellemetlen dolgokról. Észre sem vesszük, de ezzel a tagadásnak adunk teret és elutasítjuk az élet teljességét, elzárjuk magunkat egy olyan lehetőségtől, amely éppen a tágulást, fejlődést segítheti.

Azért indulunk el az úton, mert tudásra vágyunk. Szeretnénk egy olyan tudás birtokába kerülni, ami tökéletes precizitással képes összeállítani a boldogság receptjét. Tökéletesíti a kapcsolatainkat, örökké jó érzéseket okoz az életben és elhagyhatjuk vagy elkerülhetjük vele a fájdalmat.

Vajon az útkeresés mikor jelenti az úton való haladást, mikor marad keresés, akár egy életen át és honnan tudom, hogyan vegyem észre, hogy útvesztőbe kerültem?

Útnak eresztem a hangommal együtt a vágyam is, hogy egyre többen, egyre jobban legyünk. Persze majd erről is beszélgetünk, hogy mit is jelent pontosan: jól lenni... Kicsit izgulok, kicsit összeakad a nyelvem még, de bízom a szerető fületekben, az értő figyelmetekben és szívetekben, na meg persze önmagamban is, hogy lesz ez majd még sokkal jobb. Fogadjátok ezt az első adást akkora szeretettel, mint amekkorával készült!