Serpaház

Szigetmonostor, Rosinante Fogadó 2022 október. A Serpaház alapító közösségének megszületése. 

Ez a mai podcast nem letisztult, kiérlelt tanítás, inkább hangos morfondírozás. Gondolkoztam is, hogy közreadjam-e. Amiért úgy döntöttem, hogy igen, az, hogy hiányosságai, kifejtetlen részletei ellenére inspirál bennünket, hogy külön-külön, aztán együtt gondolkodjunk, beszélgessünk erről az alapvetően fontos témáról.

Aztán meg... – Ki akadályozhat meg benne bennünket, abban, hogy egyre letisztultabb formában írjuk le, mondjuk el, mi az álláspontunk – a Serpaház közös ars poeticája – ezekben a kérdésekben?

Onnantól kezdve, hogy meghallgatod, előbb magadban kezded el a fejrázástól a bólintáson át a hozzáfűződésig terjedő folyamatot, azután a félig megformált gondolatok tovább gyurmázódnak, tisztulnak és kristályosodnak abban a közös térben, ami a Serpaház közösségének szellemi műhelye.

Hogy hiteles-e, amit és ahogy mondunk, viselkedünk, az attól függ, hogyan építjük ki a szituációt – a belső környezetet – amiből megszólalunk és cselekszünk. A „képzelet vagy a valóság?”, megtévesztő kérdés mert elfedi, hogy jól vagy rosszul, de mindig a képzelet – azaz a belső valóság – teremti meg azt az erőteret, ami a tetteinket meghatározó gondolatainkat, érzéseinket formálja. Ezt a belső valóságot viszont mi építjük fel: öntudatlan sémák mentén vagy tudatosan.

Szendi Gábor: Párbajok nélkül – Okok helyett megoldások című könyve kiválasztott fejezetének harmadik, utolsó részéhez értünk. Még be se fejeztük, de a polémia a szerző írásáról és annak gyakorlati alkalmazhatóságáról máris elindult a csoportban. Érdemes átgondolni a szempontjainkat, mert a csütörtöki online meetingen sor kerül a felmerülő kérdések megvitatására, ami a feldolgozás legjobb módja.

Folytatjuk Szendi Gábor könyvének a fenti című fejezetével való ismerkedést. Ebben a részben a szerző személyes élettörténetének egy szakaszát követve egy deszenzitizációs folyamat lépésein megyünk végig. Közben olyan átkeretező mondatokat is tanulunk, mint a „Nem hinni benne, csak csinálni”, vagy „Hozd helyzetbe magad”.

A helyzet megfordítása című előző részben egy közel 40 éves személyes példán mutattam be, hogyan változtathatjuk meg egy kudarccal fenyegető szorongató helyzet erőterét a belső átrendezés által. Szendi Gábor, aki akkoriban még dramaturg volt, 2013-ban, már pszichológusként írt Párbajok nélkül – Okok helyett a megoldások című könyvében ismerteti a módszert, amit anno alkalmaztam. Leírása részletes és pontos, fölöslegesnek tartom átfogalmazni az általa mondottakat, ezért  a mai és a következő két részben a Serpaház közösségének tagjait megismertetem a könyv idevágó fejezetével.

Ez az első podcast, amit a Serpaház égisze alatt készítek a sétáló coach képzés résztvevői számára. Első részében a csatorna indításának okairól és céljáról beszélek és arról, hogy hogyan érdemes hallgatni és feldolgozni a most induló sorozatot. A második részben egy személyes példát osztok meg arról, hogy hogyan lehet egy szorongató helyzetet oldottabbá tenni a szituáció belső átalakításával.

„Nemcsak a válásból, párkapcsolati veszteségből lehet újjászületni – reagált ma reggel egy Válás és újjászületés posztomra kedves barátném, aki maga is szüléseket kísér –, hanem alkotói válságból, midlife crisis-ból, sosem sikerülő újévi fogadalmakból is...” Miért ne születhetne ebben az új évben új csoport, aminek az újjászületés van a fókuszában?” – szegezte nekem a kérdést.

Még fel se ocsúdtam, már jött is a hozzáfűződés:
„Milyen érdekes, hogy nekem is pont ez jutott eszembe! Hogy milyen jó volna most egy VÚ csoport nekem, de hát minek, amikor nem akarok elválni. Azt tudom, hogy nagy változási folyamatban vagyok, aminek az ,itthon magamban szenvedek' szakasza lejárt, most ki kell lépnem a világba, de még nem tudom hogyan. Ma reggel a te honlapodat nézegettem, Gyuri. A VÚ csoport megfogott. Újjásszületés csoport bábákkal megtámogatva.?” – zümmögött a másik fülembe drága kolléganőm hangja, így most már sztereóban érkezzen az inspiráció.

Estére azonban elő kellett volna húzzak valahonnét egy harmadik fület is, amikor egy szeretetteljes Messenger üzenet – naná, hogy véletlenül! – éppen ezekkel a szavakkal zárult:

„Az újjászületésem a te értő-érző figyelmed alatt kezdődhetett el, amire a mai napig hálával gondolok és hálával említem, ha valahol szóba kerülnek életemből a 2014-15-ös évek.”

Mit is tehetnék mást, mint 2013 nyarán, amikor a Sétálj velem ugyanígy zümmögni kezdett az összes fülemben? Akkor körbenéztem: vajon csak az én fülem zúg? Vagy ti is halljátok?
És most? Te hallod, ami ma megszólított ma? Te miből szeretnél újjászületni? Te is érzed a kísérve kísérés kísértését vagy csak kísértetet látok?

Írhatsz ide: serpa@setaljvelem.hu, vagy üzenhetsz Messengeren.
Kérlek, írj, ha úgy érzed, ez a három múzsa helyetted is szólt...