Skip to main content
Új Egyenlőség

Új Egyenlőség

By Új Egyenlőség

Új Egyenlőség podcast minden olyan témáról, ami foglalkoztat minket a gazdasági demokrácia alapértékei kapcsán. És persze azon túl...
Available on
Apple Podcasts Logo
Google Podcasts Logo
Overcast Logo
Pocket Casts Logo
RadioPublic Logo
Spotify Logo
TuneIn Logo
Currently playing episode

Baljós jelek a magyar gazdaságban

Új EgyenlőségNov 03, 2022

00:00
35:15
Orosz helyzetkép elnökválasztás és két év háború után

Orosz helyzetkép elnökválasztás és két év háború után

2024. március 15–17. között elnökválasztást tartottak Oroszországban, melynek eredményei természetesen nem okoztak meglepetést, Vlagyimir Putyin újabb ciklusát kezdheti meg az ország élén. Az választás és a két éve tartó orosz–ukrán háború kapcsán az orosz belpolitikai folyamatokról beszélgetett Takácsy Dorka Oroszország-szakértővel, a Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy kutatójával Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője.



Az elnökválasztás megtartása Takácsy Dorka szerint a legitimáció fenntartása miatt szükséges, mellyel a Kreml célja a népfelhatalmazás látszatának és a Putyin-rezsim egyöntetű támogatottságának a reprezentálása. E legitimáció szempontjából kulcsfontosságú a minél magasabb részvételi eredmények felmutatása, aminek érdekében Putyin pártja, az Egységes Oroszországért Párt tagjain túl a közalkalmazottaktól és államközeli vállalatok dolgozóitól is elvárt a részvétel, valamint a számukra előírt kvóta teljesítése. Az alacsonyabb, regionális szinten lévő politikusok számára is a magas részvételi arányok produkálását ösztönzi a rendszer a szövetségi szintű politikába való feljutás lehetősége révén.



Éppen a legitimitás és az egységes támogatás látszatát kezdte volna ki Borisz Nagyezsgyin indulása, aki bár kezdetben nem tűnt kockázatos jelöltnek, az általa képviselt háborúellenes üzenetek miatt idővel a Kreml veszélyt látott benne, és végül nem indulhatott az elnökségért. Putyinon kívül végül három, tudatosan előválogatott, ellenzéki jelölt volt, akikkel szemben Putyin független jelöltként indult. Fő okát ennek Takácsy abban látja, hogy az elnök személyes imázsa sokkal elfogadottabb, mint pártjáé. Az ellenjelöltek semmilyen kockázatot nem jelentettek Putyin számára, a kampány során sem a háborút, sem az elnök politikájának alapjait nem kérdőjelezték meg.



A kampány alatt Takácsy Dorka szerint Putyinnál nem lehetett elkülöníteni, mikor kommunikál elnökként és mikor kampányoló elnökjelöltként, ami tudatos célja volt a Kremlnek. Ehhez jön hozzá, hogy a háború kitörése óta permanens Nyugat- és Ukrajna-ellenes kampány folyik Oroszországban, ami a második világháború képi világát hozza vissza – ezzel nemzetpolitikai és identitásbeli okok miatt az orosz társadalom jól is rezonál. Ez abban is megjelenik, hogy bár autoriter rendszerek esetén a közvélemény vizsgálata rendkívül nehéz, a leginkább megbízható Levada Intézet adatai sem térnek el jelentősen az államilag közölt adatoktól.



A háború támogatottsága azonban területileg erősen megosztott: a nagyvárosi középosztály, amely a háború kegyetlen oldalával szembesült és a fiatal, hadköteles korosztály esetében jóval alacsonyabb. Ezzel ellentétben a vidéki, a világtól elzárt Oroszország lakossága, akikhez kizárólag az állami propaganda jut el, valamint a hadkötelezettségtől nem fenyegetett idősebb korosztályok sokkal nagyobb mértékben támogatják a harcokat. Mindent összevetve azonban az látszik, hogy az orosz társadalom többsége támogatja a háborút.



Takácsy Dorka szerint a háború kapcsán a Kreml arra számít, hogy a nyugati országok belefáradnak Ukrajna támogatásába, amelynek így jelentősen gyengébb helyzetből kellene majd tárgyalóasztalhoz ülnie. Mivel rövid távon Oroszország van jobb helyzetben, így az orosz dezinformáció elsődleges célja is a nyugati társadalmak elbizonytalanítása. Ez kulcsfontosságú orosz szempontból, ugyanis látszik, hogy az európai hadipar nehezen indul meg, azonban, ha fel tud pörögni, akkor jelentősen más helyzet állhat elő.

Végezetül a beszélgetésben szóba került Alekszej Navalnij, aki nemrég hunyt el egy szibériai börtönben. Navalnij nevét korábban Putyin egyszer sem említette, miként az állami médiában sem jelent meg egyszer sem életében. Halála után viszont rendkívül sok, egymásnak ellentmondó narratívában ír róla az orosz média, aminek célja a teljes összezavarás, hogy végül a befogadó se tudja eldönteni mi igaz és mi nem. Navalnij Berlinben tartózkodó özvegye, Julija Navalnaja lehetőségei kapcsán Takácsy...
Mar 28, 202435:52
A világgazdaság top 3 feszültségpontja

A világgazdaság top 3 feszültségpontja

Az Új Egyenlőség podcastban a világgazdaság három legnagyobb feszültséggócáról – Kína, Közel-Kelet, orosz–ukrán háború – beszélgettünk Pogátsa Zoltán közgazdásszal, az Új Egyenlőség főszerkesztőjével.

Kína esetében a gazdaság növekedési problémái jelentik az egyik fő problémát. Pogátsa Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy érdemes jól megválasztani az időtávot, amelyen keresztül ezt a kérdést nézzük. Középtávon egyértelmű nem látszanak súlyos gondok, és nincs ok arra, hogy ne a világgazdaság egyik pólusának tartsuk Kínát. Nyilván látszanak rövid távú problémák, amelyek a gazdaság ciklikusság miatt normálisnak is mondhatók. Alapvetés, hogy egy nagyon dinamikus gazdasági felzárkózási szakaszt az adott ország fejlődési ugrásával együtt egy lassabb növekedési fázis követ. Ennek oka, hogy a munkaerő már nem olyan olcsó, mint korábban, demográfiai problémák körvonalazódnak, de közben meghúszszorozódott a termelékenység, az automatizáció teret nyer, ezáltal nagyobb gazdasági produktum kevesebb ember keze által is létrejöhet.
A második feszültségpont – és Pogátsa szerint a legveszélyesebb – a Közel-Kelet. A gázai konfliktus felszínre hozott korábban már lefojtott konfliktusokat. A huszi lázadók fegyveres akciói miatt a tengeri szállítás nem biztonságos a térségben, ezért 14 nappal meghosszabbodott a szállítási lánc. Ennek inflációs veszélye van a világgazdaságban. A konfliktus Egyiptomot sodorja veszélybe, és sajnos a gázai menekültek, a Szuezi-csatorna problémája és az ország belső feszültségei az államszervezet megroppanásával járhatnak. Közben a huszikon keresztül Iránnak mint támogató államnak a célja a térség destabilizálása és az így nyíló geopolitikai űr betöltése.
Az orosz–ukrán háborúval sok tekintetben megtanult együtt élni a világgazdaság. Ebből a szempontból három fázisra bontható a háború. Az első szakasz a kitöréskor volt, amely arról szólt, miképpen tud az európai gazdaság lekapcsolódni az orosz energiakitettségről. Ezt – talán Magyarország kivételéve – megoldották ezek az országok. A második fázis, amelyet most élünk, a gabonaexport problémájával írható le. A szállítási útvonalak ellehetetlenültek, vagy megnőtt a költségük. Az ukrán mezőgazdaság jelentős mértékben biztosította a fejlődő országok ellátását például búzával, amelynek a megakadása éhezéssel fenyeget. Például ezen a ponton kapcsolódik össze Egyiptom problémája az ukrán gazdasággal, mivel az észak-afrikai ország nem képes annyi gabonát előállítani, amennyire szüksége van. A harmadik szakasz, amely most messzinek tűnik, de néha már az ukránok is próbálnak erről megállapodásokat kötni néhány országgal, az újjáépítés fázisa lesz. Ennek technikai minimuma a háború befejezése.
Az adásban szóba kerül Afrika, az ottani európai, kínai, orosz érdekeltségek és a kolonizáció XXI. századi módjai is.
Mar 13, 202431:14
A Covid után egy középváros lakásállományát árverezték el

A Covid után egy középváros lakásállományát árverezték el

A Covid ideje alatt nem lehetett ingatlanokat elárverezni. A moratórium után viszont 21 ezer befejezett árverést regisztráltak. Az Eladósodás és vagyonvesztés című tanulmány egyik szerzőjével, Czirfusz Mártonnal, a Periféria Központ munkatársával a nyers adatok mögötti valóságról beszélgettünk.
Zalaegerszegen körülbelül 25 ezer lakás van ma. Képzeljük el, hogy egy év alatt ennyi ingatlant árvereznek el bedőlt hitelek, felhalmozott adósságok miatt. Sajnos ez nem is annyira fikció, hiszen a Covid miatti vészhelyzet után megszűnt az árverezési moratórium, és 21 ezer befejezett árverést regisztráltak Magyarországon. És ez még akkor is brutális szám, ha nem mindegyik árverezés vége kilakoltatás.
A Periféria Központ által készített tanulmány alapján, amelyet itt lehet teljes terjedelmében elolvasni: Eladósodás és vagyonvesztés, a végrehajtások hossza irreális sok esetben. A vizsgált árverések egyharmada a 2008-as gazdasági válság és azt követő hitelválság idejére nyúlik vissza. Érdemes belegondolni, hogy milyen kiszolgáltatottságérzést jelent, ha a lakhatást biztosító ingatlan körül évtizedes procedúra zajlik, aminek a vége a kényszerköltözés.
Ahogy a beszélgetés során is elhangzik, van az árverezésnek egy olyan fajtája, amely a pillanatnyi kiszolgáltatottságérzést szinte végteleníti időben. Ha több alkalom után sincs licit, azaz senki nem tesz ajánlatot az ingatlan kikiáltási árának legalább 50%-a erejéig, az ingatlan átkerül a „folyamatos árverezés alatt” kategóriába. Lehetséges, hogy évek alatt sem lesz érdeklődés iránta, de ott van a gondolat, hogy a tulajdonjog bármikor gazdát cserélhet, és az addig se túl biztos lakhatás egyik pillanatról a másikra semmivé válik.
Az árverések 25%-a, legalábbis ebben az időszakban, a kikiáltási árnál alacsonyabb licittel végződött, és 47% esetében nem érkezett ajánlat. A kikiáltási árnál alacsonyabb ár sok esetben azt a veszélyt is magában hordozza, hogy az árverésen kapott pénz nem fedezi a tartozást. Ez pedig azt is jelenti, hogy az ingatlan is elveszett, és az adós továbbra is elszenvedi a munkabérből való letiltást, a behajtók zaklatását. Azaz adósságcsapdában ragad, egy bizonytalan lakhatási formában.
A területi eloszlást nézve jól látszik, hogy a szegényebb településeken gyakoribbak az árverések. Ennek egyik oka, hogy a bankok olyanoknak is adtak lakáshiteleket, személyi kölcsönöket, akiknél nagy volt a valószínűsége a fizetésképtelenségnek. A másik területi egyenlőtlenséget mutató elem, hogy a szegényebb településeken kevéssé van licit, azaz érdemi verseny, ez pedig erősíti az adósságcsapda veszélyét.
Mar 06, 202430:27
Így vonjuk be az embereket a közpolitikába: Részvételiségi tapasztalatok Magyarországon

Így vonjuk be az embereket a közpolitikába: Részvételiségi tapasztalatok Magyarországon

Az elmúlt években számos, nemzetközi szinten elterjedt gyakorlat jelent meg a magyar önkormányzati politikában, melyek az emberek közpolitikai döntéshozatalba történő bevonását ösztönzik. A különböző részvételiségi eszközök hazai tapasztalatairól beszélgetett Oross Dániellel, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének munkatársával Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője.



Az elmúlt években összegyűlt tapasztalatok alapján Oross Dániel szerint kijelenthető, hogy a részvételi költségvetési kezdeményezések tesztfázisa lezárult. A deliberatív eszközök, a közösségi gyűlések folyamata azonban még jóval kezdetlegesebb, kísérleti állapotnál tart.



A részvételi költségvetést eredetileg a brazil Munkáspárt indította el Porto Alegre városában 1988/89-ben, majd pedig számos más dél-amerikai város is elkezdte alkalmazni. Az európai önkormányzatok között jelentős késéssel jelent meg a részvételi költségvetés intézménye, a kutató szerint főképp az önkormányzati rendszer felépítése és működése miatt. Ezen eltérés szemléltetéséhez érdemes először megnézni az eredeti brazil modell működését. Ebben a lakosok az igények és javaslatok megfogalmazásán túl a megvalósításban is aktívan részt vesznek. Az európai önkormányzatok esetén ennél jóval szűkebb körben értelmezhető a részvételiség, a nemzetközi szakirodalom megfogalmazása szerint kevésbé érvényesül a „demokrácia demokratizálódása”. A magyarországi megvalósítások is ezen európai gyakorlatokra hasonlítanak, minden esetben az önkormányzat intézményrendszerén belül, az önkormányzat által történő megvalósítás látható.



Az eredeti brazil modellnek kulcseleme a szegényebb társadalmi rétegek döntéshozatalba való bekapcsolódása. Ennek alapvető oka, hogy a városok nyomornegyedeiben alapvető szolgáltatások is hiányoznak, így az ezek közötti prioritások meghatározása, illetve azok önszerveződésen alapuló biztosítása a cél. Ezzel szemben a hazai gyakorlatokból az látszik, hogy az önkormányzatok a költségvetés kis részét költik csak el részvételi költségvetés keretében, egyfajta ’nice-to-have’ jelleggel használják azt, a végrehajtást pedig a lakosok nélkül intézik. Ez a logika önmagában teljesen más közönséget vonz, szinte törvényszerű a középosztály dominanciája. A hazai sikeres példák között a szakértő szerint élen jár a kispesti és a XXII. Kerületi Önkormányzat, valamint anyagi értelemben egy más szintet képvisel a Fővárosi Önkormányzat három éve zajló, évi 1 milliárd forintos közösségi költségvetési projektje.



A közösségi gyűlések alapelve a lakosság reprezentálása kicsiben. Oross Dániel elmondása szerint ez véletlenszerű kiválasztáson és meghíváson alapul a reprezentatív összetétel biztosítása érdekében. A közösségi gyűlés alatt a résztvevők professzionálisan facilitált döntéshozatali mechanizmusba csatlakoznak be. Ellenben a lakossági fórumok hierarchikus jellegével, a közösségi gyűlés egy szavazással végződő, többkörös, strukturált döntéshozatali lehetőséget biztosít. Budapesten a Fővárosi Önkormányzat eddig 3 közösségi gyűlést tartott, klímaügyi, európai uniós és közlekedési témákban, ezeken 50-50 fő vett részt.



A beszélgetésben szóba került a közösségi programalkotás is, mint a nyilvánosságban legújabban feltűnt részvételiségi eszköz. Az alkalmazása mellett Oross Dániel szerint két szempont miatt dönthetnek leginkább a politikusok: egyfelől a társadalom mindennapi problémáira való reflektálás céljából, melyet a párt tagsága nem feltétlenül tükrözne, másfelől olyan csoportok képviselete okán, akiknek a döntéshozatalba való bekapcsolása általában nem történik meg. Példaként Oross a zöldpártokat említi, melyek programalkotásuk során a jövő generációk érdekeit is képviselni kívánják. A kutató hazai politikusokkal folytatott interjúi alapján ezen felül a közösségépítés fontossága jelenik meg fő célként.



Végül szó esett arról is, hogy világnézetileg mely pártok nyitottabbak ezen részvételi eszközök alkalmazására.
Feb 28, 202437:27
Zártkertek lakói: lakhatási problémák elől menekülők vagy az államból „kivonulók”?

Zártkertek lakói: lakhatási problémák elől menekülők vagy az államból „kivonulók”?

Kik azok, akik a zártkeretek Magyarországán laknak? Egy új osztály, társadalmi réteg jön létre a szemünk előtt? Lehet-e Lyukóvölgy és egy pesti agglomerációs rész külterületi lakosai között kapcsolódást találni? Erről szól Vígvári András szociológussal, etnográfussal, a Zártkert-Magyarország könyv szerzőjével készült beszélgetés.
Talán nem is tudjuk, de mindenképpen szemünk előtt van a zártkertes társadalmi réteg. Azokat soroljuk ide, akik külterületen, általában mezőgazdasági besorolású területen élnek. Az alsó nagy szoba papíron a présház, míg a felső két emeleti szoba gyümölcstárolóként van „lepapírozva”. Az ilyen területeken élők száma 2001 és 2011 között megduplázódott, és már a 90 ezer főt is eléri.
A nagyvárosok agglomerációjának most már sok helyen megszokott része, persze teljesen eltérő okok miatt jöttek létre, és ebből következően az ott élők társadalmi státusza is nagyon különbözik. Vígvári András könyvében egy konkrét, Budapest közelében található zárkerti övezet társadalmát vizsgálta az ott élők szemszögéből. Ugyanakkor azt elmondta a beszélgetés során, hogy más zártkertes részek nagyon más módon alakultak ki. Nehéz általánosítani, hiszen a Miskolc melletti Lyukóvölgy, a budai hegyek külterületei és az általa kutatott pesti oldalon lévő zárkerti övezet nagyon más dinamikájú.
Az mindenképpen látszik, hogy ezeken a várostól távol lévő, de munkahely szempontjából még elérhető helyeken széles társadalmi rétegek találhatók meg. A lakhatási problémákkal küzdő szegény, sok esetben lecsúszott rétegek és a felső-középosztálybeli fiatalok egyaránt otthont teremtenek maguknak.
Ezeknek a zártkerti övezeteknek a jellegzetessége, hogy az alacsony ingatlanár egy alapvető infrastruktúra-problémával párosul. A villany általában adottság, de vezetékes ivóvíz vagy csatornahálózat szinte alig található, ahogyan a szociális és az egészségügyi ellátórendszer sem biztosított a közelben.
Átmeneti térnek szokták ezeket tekinteni, mivel se lakóövezetnek (jogilag biztosan nem), se mezőgazdasági művelésre használt területnek nem számítanak. Az ott élők kettős érzéseket táplálnak: egyrészről igénylik jogaik elismerését és a városi lakosokéval azonos szolgáltatásokat, másrészről az állammal szembeni bizalmatlanság hajtja őket, hiszen épp ezért választották ezeket a területeket.
A helyi közigazgatás se nagyon tud velük kezdeni semmit, hiszen ha elkezd fejlesztési pénzeket költeni ezekre a területekre (utak rendbetétele, infrastruktúra kiépítése), akkor ezzel ösztönzi ezt a költözési irányt, és elvonja a pénzeket a belterületeken élőktől. Ugyanakkor számosságukat tekintve előbb-utóbb politikai tényezők lesznek az ott élők, és ki fogják maguknak harcolni ezeket.
Vígvári András szerint ebben semmi egyedülálló nincs, hiszen Budapest terjeszkedése pontosan ebben a formában zajlott le, azaz a peremen élők egy idő után a város részévé váltak.
Feb 21, 202435:54
A társadalmi mobilitás ára

A társadalmi mobilitás ára

A társadalmi mobilitás az esélyteremtő állam egyik eszköze arra, hogy a belső egyenlőtlenségeket kezelje. Nagyon sok kutatás foglalkozik azzal, hogy vajon ez valódi kitörési lehetőség-e vagy csak álom. Durst Judit szociológussal, A társadalmi mobilitás ára című könyv egyik szerkesztőjével beszélgettünk.
A társadalmi mobilitás ára című könyv egyéni életútinterjúk segítéségével keresi arra a választ, hogy az osztályok közötti felfelé vándorlás milyen realitással bír, és legfőképpen milyen következményei vannak az első generációs diplomások esetében. A könyvnek nemcsak az az erénye, hogy magyar környezetben készített átfogó elemzést, hanem az őszintesége is, amely ráirányítja a figyelmet arra, hogy mit is értünk társadalmi mobilitás alatt. Ahogyan a szerzők megfogalmazzák: „A korai modernizációs elméletek optimista elgondolása szerint a társadalmi mobilitás a modernizáció és az iparosodás folyamatának előrehaladtával párhuzamosan maga is nő. […] Az oktatási rendszerek demokratikussá tétele csökkenteni tudja, illetve kiküszöbölheti az olyan egyenlőtlenségi dimenziók hatását az egyének életesélyeire, társadalmi státuszára, mint amilyen a származási osztályhelyzet. […] A legújabb nemzetközi mobilitásvizsgálatok empirikus eredményei azonban nem igazolták ezt a modernizációs tézist.”
Azaz az oktatási rendszer nem csökkenti a társadalmi egyenlőtlenségeket, sőt azok inkább növekednek is általa. Ahogyan egy nem régen megjelent kutatás bemutatja, a top gimnáziumokba a felső középosztály gyerekei kerülnek be inkább, és ma már egy iparág épül arra, hogy pénzért felkészítse a gyerekeket a középiskolai felvételire.
Durst Judittól egy konkrét élethelyzet alapján megtudhattuk, hogy a cigánysoron lakó gyerekek iskolájában az elmúlt évtizedben nem volt olyan gyerek, aki központi felvételit írt volna, így az iskola nincs felkészülve arra, hogy mit kell tenni ilyen esetben.
Adódik a kérdés, hogy az oktatási rendszer megváltoztatása mellett milyen eszközök kellenek a mobilitási csatornák megnyitására. Ilyenek lehetnek például a felzárkóztatást segítő civil kezdeményezések, amelyek a tehetségek felkarolásával adnak arra lehetőséget, hogy valaki meghaladja a környezete társadalmi státuszát. Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy ne csak néhány szerencsés számára nyíljanak meg ezek a csatornák, mivel így csak kevesek számára adunk egyéni mobilitást. Sokkal inkább kollektív mobilitásra van szükség, amely arra is figyel, hogy csökkentse az osztályváltás költségeit.
Aki képes a környezetét meghaladni, gyakran hontalanná válik. A régi közeg már nem fogadja be, idegennek érzi őt, ő pedig az új közegben otthontalannak tartja magát, és bizonytalan lesz. Erről számol be a kutatásban részt vevő első generációs diplomások egy része, és ez köszön vissza a korábban említett gyermek esetében is, aki középiskolába szeretett volna menni. Számára a saját közege visszahúzó erő volt („cigányból sose lett semmi”).
A társadalmi mobilitásnak van két eleme, amely nem feltétlenül kapcsolódik össze és válik tartóssá. A végzettségből fakadó kulturális osztályváltás tartós mobilitási mód, de nem biztos, hogy anyagi biztonsággal társul. Ezzel szemben egyre több példa van arra, hogy a mélyszegénységben élők anyagi értelemben meghaladják meg környezetüket. Erre egyik lehetőség a külföldi munka, amely sok tekintetben önkizsákmányolásra épül, és kiszolgáltatott társadalmi státuszt jelent. Ez kulturális értelemben nem osztályváltás, és nem is teszi fontossá a tanulást.
Feb 14, 202435:10
Gazdasági modellváltás magyar módra

Gazdasági modellváltás magyar módra

Szinte axióma a közgazdászok körében, hogy Magyarországnak gazdasági modellváltásra van szüksége. Az olcsó munkaerő, a kis hozzáadott érték már nem jelent megoldást növekedési akadályainkra. Azt is mondhatnánk, hogy ki kell törni a közepes jövedelem csapdájából. Erről beszélgettünk Kis Miklóssal, az Új Egyenlőségen megjelent cikke kapcsán.

A magyar kormány által elképzelt modellváltás az akkugyártás erőltetésén alapul. Ha jól megnézzük ezt a kérdést, akkor nehezen értelmezhető, hogy miben más ez modellértékét tekintve, mint a jelenlegi struktúránk. Hiszen az a mondat, hogy ne összeszerelő üzem legyen az ország – ez a modellváltást hangoztatók legfőbb üzenete – nem teljesül azzal, ha nem belső égésű motorokat raknak bele az autókba Kecskeméten, Győrben vagy Debrecenben, hanem az elektromos meghajtáshoz szükséges akkumulátorokat.

Az pedig teljesen egyértelmű, hogy nincs az akkugyártás mögött hazai K+F, azaz nem mi találjuk ki azokat a technikai újításokat, amelyek révén magasabb hozzáadott értékű lenne a munka, és ezáltal jövedelmi szintet tudna ugrani az ország.

Ha kitettség szempontjából nézzük ezt a modellváltási kísérletet, akkor öt kérdést érdemes feltenni:

- Növekszik-e a gazdaság energiakitettsége? Igen, hiszen az akkumulátorgyártás alapja az olcsó energia.

- Növekszik-e a technológiai kitettségünk? Igen, hiszen a különböző hajtásláncok közül az elektromos meghajtás mellett tesszük le a voksunkat. Ha nem ez lesz a jövő technológiája, akkor nagyon gyorsan kukába kerülhet a modellváltási kísérletünk.

- Növekszik-e a munkaerő szempontú kitettségünk? Igen, hiszen most sincs elegendő munkaerő, külföldről kell behozni. Ez azonban nem csak tőlünk függ.

- Itt marad-e a munkaerőre fordított költség? Nem, hiszen a bérek minimális részét fogja itt elkölteni a külföldről behozott munkaerő, tehát az nem fog a magyar gazdaságban hasznosulni.

- Itt marad-e a profit? Minimális mértékben, és ez is csak az esetleges beszállítói kör révén.

A fenti problémák jól megmutatják, hogy milyen komoly gondok vannak ezzel a gazdasági modellváltással.

A beszélgetés során szóba kerül, hogy a 3 + 1 termelési tényező közül valójában melyik milyen állapotban van az országban, és ezekkel milyen teendője van az új gazdasági modellnek. A munka, a tőke, a föld és a vállalkozás közül az akkugyárak a földre, azaz a természeti kincseinkre építenek – akár azon az áron is, hogy kimerítsék ezeket. Látjuk, hogy a vízállomány kapcsán milyen tudományos dilemmák merülnek fel.
Feb 09, 202430:53
Nem fontos a közegészségügy a politikának

Nem fontos a közegészségügy a politikának



Hol tart a magyar egészségügyi rendszer átalakítása? Minek köszönhető, hogy egyre több hírt lehet olvasni arról, hogy ellátások szűnnek meg bizonyos településeken? Egyáltalán fontos-e az egészségügyi rendszer a kormánynak? Rékassy Balázzsal beszélgettünk, aki orvosként és egészségügyi közgazdászként is figyeli a mindennapok valóságát.



Rékassy Balázs sokadik alkalommal volt vendégünk az Új Egyenlőség podcastjában. A mostani adást egy személyes aspektussal kezdte. Elmondta, hogy eddig makroszempontból közelített a területhez, és azon keresztül szerette volna jobbá tenni a működését. Ugyanakkor az ebből adódó frusztrációk arra késztettették, hogy közelebb lépjen a mindennapok valóságához, és ezért az alapellátásban orvosként is dolgozni kezdett.

Véleménye szerint vitathatatlan tény, hogy a közegészségügy drága közszolgáltatás, amelyben folyamatosan jelennek meg az innovatív ellátások, és nőnek a társadalmi elvárások is. Ez utóbbi Magyarország szempontjából azért is érdekes, mert a munkaalapú társadalom alapvetése a kormány szerint, hogy aki dolgozik, az előbbre jut. Közben ezt az egészségügy a várható élettartam szempontjából nem igazolja vissza. A magyar átlagéletkor 5 évvel az EU-s átlag alatt van. Ennél is brutálisabb az az adat, hogy a férfiaknál földrajzi elhelyezkedés alapján 12 év különbség van a várható élettartamban Magyarországon.

A rendszer abba az irányba megy, hogy akinek van pénze, az a magánellátás felé igyekszik, míg a többiek esélyhátrányt szenvednek el, mert még az alapellátás sem érhető el számukra. Ez Rékassy Balázs szerint a latin-amerikai modellt vetíti előre, ahol egy szűk társadalmi réteg hozzáférése biztosított csak a megfelelő ellátáshoz, a többiek pedig másodrangúak az egészségügyi ellátás szempontjából.

Pénzben kifejezve 1352 eurót költ a magyar rendszer évente egy főre vetítve, ezzel szemben az EU-átlag 3400 euró környékén van. A gyógyszerkiadások terén nominálisan nem ekkora a különbség, mivel bekerülési érték szempontjából nincs nagy eltérés az EU tagállamai között. Ezért a hiányzó pénz inkább a kórházi szolgáltatásokban, az alapellátásban és a prevencióban jelentkezik.

A probléma nem csak a ráköltött összegekben áll fenn, hanem a rendszer megszervezésében is. Két példát hozott fel ennek kapcsán Rékassy Balázs. Az egyik az infarktus ellátása. Svédországi szintű az infarktus utáni azonnal beavatkozás rendje, míg albán szinten van az utógondozás, és ebből adódóan az egy éven túli túlélés esélye is. Azaz az akut helyzetre jelentős összegeket költ a rendszer, miközben ezek kárba vesznek, mert azt követően nincs figyelem a beteg gyógyítására.

A daganatos betegségek esetében is hasonló helyzettel találkozunk. Az onkológiai centrumok személyi állományának felkészültsége, az elérhető gyógyszerek köre jó, néhány esetben kifejezetten magas színvonalú. Ezzel szemben a beteg későn jut el a terápiára, nincs megszervezve a betegút, és persze az egészségtudatosságra való felkészítés is alacsony szinten van.

A beszélgetés végén szóba került az alapellátás, ahol az lehetne a jelszó, hogy mindenkinek legyen háziorvosa, de nem a ma ismert formában. Ehhez praxisközösségekre és persze minden településről észszerű módon elérhető ellátási rendszere lenne szükség.
Feb 01, 202433:13
Belpolitikai előretekintés 2024: kampány, választások, majd magyarázatok sora

Belpolitikai előretekintés 2024: kampány, választások, majd magyarázatok sora

Folytatódik az évadindító podcastsorozat. A tavalyi évi visszatekintő, majd a külpolitikai fókuszú előretekintő beszélgetések után a hazai belpolitikával foglalkozunk. A következő fél év a június 9-ei választásokra való ráfordulást, majd azt követően az eredmények kommunikációs és reálpolitikai értelmezését hozza magával. Erről beszélgettünk Lakner Zoltánnal.
A június 9-i EP- és önkormányzati választás vitathatatlanul a 2024-es év legmeghatározóbb eleme belpolitikai szempontból. Egy élesebb verseny esetén félidős – azaz a kormányzati ciklus közepén tartott – választásként is kezelhetnénk, amely meghatározza majd a belpolitikai verseny kereteit. Azonban ennek a választásnak ellenzéki oldalon még bizonytalan a keretezése.
A mostani mozgások alapján az ellenzéki pártok sokkal inkább helyosztónak tekintik ezt a választást, amely alkalom arra, hogy egymással szemben pozícionálják magukat. Ennek a taktikának a kormányváltás lehetősége-lehetetlensége logikán nincs relevanciája, ami az ellenzéki szavazókat elbizonytalaníthatja. Ez pedig erősítheti azokat a pártokat, amelyek a korábban összefogásban hívő ellenzékkel szemben határozzák meg magukat. Innen nézve egy ellenzéki helyosztó még azt sem teljesíti, amiben a nagyobbacska ellenzéki pártok reménykednek, hogy megmutatja dominanciájukat, és így erőközpontként tudnak továbbmenni.
A beszélgetés során természetesen megvitattuk a kormánypártok lehetőségeit és várakozásait is. A Fidesz lassan másfél évtizede tartó győztes választásait 50% feletti mértékben abszolválta. Ugyanakkor ilyen rossz gazdasági hangulat nem volt még választás előtt, mint most. A gazdasági nehézségek már a 2022-es választások előtt is látszottak, de a brutális infláció, a gazdasági recesszió és az ezekre adott – sokszor megszorításokat tartalmazó – gazdaságpolitikai válaszok hatása 2023 második felében hatott jelentősen a választói hangulatra. Ez pedig azt jelentheti, hogy kapaszkodnia kell a Fidesznek is azért, hogy hozni tudja az 5 évvel ezelőtti EP-eredményt.
Mindez ellenzéki szempontból adhatna motivációt és tétet az EP választásoknak. Ennek pedig lehetne hatása az önkormányzati választásokra, amely talán még fontosabb politikai esemény, főleg a pozícióban lévő ellenzéki pártok számára.
Jan 18, 202435:56
Európai politikai körkép 2024

Európai politikai körkép 2024

Az idei év az európai politika színpadán izgalmasnak ígérkezik. Az USA elnökválasztási kampánya az utóbbi évtizedben a szokásosnál is jobban kihat az európai politika napirendjére, de évközben az Európai Parlamenti választások valamint tagállami választások hozhatnak átrendeződéseket. Erről beszélgettünk Bíró-Nagy Andrással.

Az USA-ban csak novemberben lesz elnökválasztás, ennek ellenére már az előválasztások, a Trump-effektus kihatással van az európai politikai térképre. Talán ez a helyzet azért is más, mint a korábbi két választást megelőzően, mivel az orosz–ukrán háború, a közel-keleti helyzet és Kína Tajvan felé való fenyegetése geopolitikai szempontból nagyobb kihívást jelentenek, mint az az elmúlt évtizedben megfigyelhető volt.
Szűken véve az európai porondot a legnagyobb hatású esemény a júniusi EP-választás lesz. Ennek kapcsán Bíró-Nagy András továbbra sem látja annak jelét, hogy a magyar miniszterelnök által várt átrendeződés végbe menjen. Ehhez az kellene, hogy az európai konzervatívok és a tőle jobbra álló Identitás és Demokrácia pártcsalád képes legyen az Európai Néppárttal összefogva többséget alkotni. Ennek nem látszik sem matematikai realitása, sem pártpolitikai megalapozottsága. Ez utóbbi ugyanis azt jelentené, hogy európai porondon a CDU/CSU együttműködne a német szélsőjobbal (AFD), vagy a lengyel PIS szövetkezne a Donald Tusk vezette lengyel kormánypárttal. Ezek belpolitikai logikán szinte teljesen kizárt opciók.
A Brexit óta Európában hagyományos Berlin–Párizs-tengely sem eshet szét. Franciaországban 2027-ben vannak elnökválasztások, addig változás nem várható. Németországban egy előrehozott választás hozhat kormányváltást, de ez az európai néppárti erők (CDU/CSU) hatalomra jutását hozná, amely nem hoz más Európa-politikát.
A beszélgetés során négy országról esett szó kiemelten. Ausztriában választások lesznek, jelenleg a szélsőjobboldali FPÖ áll az élen, de kormányra kerülése ettől még nem vehető biztosnak. Hollandiában folynak a koalíciós tárgyalások, és győzelme ellenére kétséges Wilders miniszterelnöki pozíciója. Spanyolország azért érdekes, mert Sanchez megőrizte miniszterelnöki pozícióját, de olyan alkut kellet kötnie a katalán szeparatisták kapcsán, amely miatt forrong az ottani közélet. A következő félévben Portugália is izgalmas lesz, ahol korrupciós vádak miatt a kormány lemondott, és új választások lesznek.
Jan 11, 202438:36
Megkezdjük a hatodik évadot, és visszatekintünk 2023-ra

Megkezdjük a hatodik évadot, és visszatekintünk 2023-ra

Az Új Egyenlőség podcast 2023-ban 45 adással, közel 25 óra tartalommal jelentkezett. Foglalkoztunk az egészségügy, a belpolitika, a választói igények kérdésével, és amire igazán büszkék lehetünk, hogy több külföldi választás is hanganyag formájában napirendre került nálunk.

A hatodik évad nyitánya egy visszatekintő adás, amelyben Büttl Ferenc, Székely Tamás és Pogátsa Zoltán korábbi adásokban elhangzott gondolataival foglaljuk össze a magyar gazdaság 2023-as évét. Ahogy az adásból kiderül nemcsak múltidézés ez, hanem arról is szó lesz, mi az előttünk álló időszak egyik fontos gazdasági kérdése.

Jan 04, 202436:58
A válságos évek felerősítik a társadalom meglévő problémáit

A válságos évek felerősítik a társadalom meglévő problémáit

Kilőttek az élelmiszerek árai, csökken a fizetések vásárlóértéke, nő a szegénységben élők száma. Néhány tényállítás, amely a magyar társadalmat érinti. De hogy ne csak egy-egy adatot, szalagcímet emeljünk ki, a mai adásban szerkesztőtársammal, Lakner Zoltánnal beszéljük meg, hogy milyen változásokat okozott a társadalomban a gazdasági válság.

Év végén érdemes visszatekinteni arra, hogy a válságok sora milyen hatással volt a társadalom helyzetére. Ha címszavakban kellene fogalmazni, akkor biztosan a rekordmagas infláció, a reálbér csökkenése, a növekvő egyenlőtlenségek jutnának először eszünkbe.
Ha egy kutatással szeretnék mindezt alátámasztani, akkor az a Policy Solutions ebben a podcastsorozatban is bemutatott elemzése lenne, mely szerint a társadalom 46%-a úgy érzi, romlott háztartásának anyagi helyzete az elmúlt időszakban.
Az adatok azt mutatják, hogy a válság évei alatt felerősödtek a társadalomban meglévő problémák. Ennek oka, hogy a magyar társadalom jelentős részének egy akár átmenetileg tartó időszakban is kisebb az ellenállóképessége, miközben a magával hurcolt gondok bármikor felszínre törhetnek. Ilyen a társadalmi mobilitás nagyon alacsony szintje, amely miatt nem áll távol a valóságtól, ha befagyott társadalomról beszélünk. Márpedig, ha az előrejutásra nincsen érdemi esély, akkor fundamentális gondok vannak egy társadalmi struktúrában.
Három szempont köré csoportosult a beszélgetés. Az első az oktatás kérdése. A PISA adatok továbbra is komoly problémákat mutatnak, és a mögötte lévő szociológiai hátteret vizsgáló adatok pedig egyértelművé teszik, hogy az osztályhelyzet öröklődik tovább a szülőkről a gyerekekre, és ez határozza meg tanulási esélyeiket.
Annak ellenére még mindig ezzel a problémával kell szembenéznünk, hogy ezen a területen az elmúlt 13 évben érdemi reformlépésekbe kezdett a kormányzat. Az oktatási egyenlőtlenségek megszűntetése ellen centralizálták a tanterveket és az iskolarendszer irányítását, miközben a reformlépések az eredmények alapján is látszik, hogy nem hozták meg a változást.
A második kérdéskör a gyerekes családok és a szegénység problémája. A családtámogatásokon belül a minden gyerek után azonos módon járó családi pótlék elértéktelenedett. Tényszerűen jelentős támogatásokat kaphatnak a gyereket nevelők, de ezek inkább a felső társadalmi rétegek számára elérhetőek, és nem univerzálisak. Ennek hatására is ma már a gyerekek negyede szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkező családban él.
A harmadik szempont a mélyszegénység kérdése. A munka alapú társadalom mítosza az volt, ha van munka, akkor van legalább egy korrekt egzisztenciális szint. A reálbérek csökkenése, a munkahelyek biztonságába vetett hit megszűnése egyértelműen elhozta azt az időt, hogy nem igaz az „munka van, minden van” gondolat.
Az adásban szóba kerül Lengyelország példája, ahol a politikai megosztottság ellenére van egy oktatási rendszert érintő konszenzus, és szóba kerül, hogy mennyire másképp viszonyul a gyerekes családok támogatásához a lengyel politika, mint a magyar kormány.
Dec 20, 202336:08
Politikai földindulás Argentínában

Politikai földindulás Argentínában

Az argentin elnökválasztás második fordulója igazi politikai földindulást hozott Javier Milei nagyarányú győzelmével. Nagy Sándor Gyula Latin-Amerika szakértővel, a Corvinus Egyetem tanárával beszélgettünk arról, hogy milyen előzmények vezettek a választási eredményekhez, és milyen lépéseket várhatunk a sokakat megbotránkoztató nyilatkozatokat tevő új elnöktől.



Nagy Sándor Gyula szerint a korábbi elit súlyos bukását egy komplex, többszintű válság előzte meg. Az elmúlt négy évtizedben számos gazdasági és társadalmi válság sújtotta a latin-amerikai országot, gyakran utcai megmozdulásokkal kiegészülve. A helyzetet jól jellemzi, Argentína lényegében a mai napig az IMF 50 milliárd dolláros segélycsomagjából működik, 100% feletti az éves infláció mértéke, a jegybanki alapkamat pedig 140%. A koronavírus rossz kezelése tovább súlyosbította az ország amúgy is kiszolgáltatott és bizonytalan helyzetét. Az argentin társadalom súlyos válságát szemlélteti, hogy a COVID előtti, már akkor is magas 25%-os szegénységi ráta mindössze néhány év alatt körülbelül 45%-ra emelkedett.

Javier Milei erre a helyzetre adott radikális gazdasági-társadalmi javaslatokat, ezzel tudta megszólítani az argentin társadalom többségét. Milei előéletét tekintve közgazdász végzettségű, többéves egyetemi oktatói tevékenység és nemzetközi pénzintézeteknél végzett munka után került a közéletbe. Ismertségét saját YouTube-csatornája és TV-műsorokban való szereplése révén építette fel, az elmúlt évekre gazdasági kérdésekben ismert médiaszemélyiség lett. Ezen felül 2021 óta tagja az argentin Nemzeti Kongresszusnak.

Az argentin fizetőeszközbe, a pesoba vetett bizalom teljesen megszűnt, mindenki dollárban takarít meg. Ez viszont a többszintű árfolyamrendszer és a korlátozott váltási mennyiség miatt előidézte a feketepiaci, úgynevezett „blue-árfolyamot”, amelyen a lakosság illegálisan vált valutát. Ezt a spontán már végbement dollarizációt intézményesítené Milei a jegybank és a peso megszüntetésével. Ennek fő akadálya, hogy a nyugdíjak és az állami alkalmazottak fizetéséhez nem áll rendelkezésre elég devizatartalék az argentin kormány számára. Ennek előteremtéséhez Milei klasszikus neoliberális receptet követne: állami cégek privatizációja és az ország kritikus nyersanyagaira (pl. az akkumulátoripar számára kulcsfontosságú lítiumra) épülő koncessziók révén egészítené ki az IMF hitel következő részletét.

Arra a kérdésre, hogy a neoliberális gazdaságpolitika miként fog hatni a szegényekre és az állami közszolgáltatásokhoz való hozzáférésre, Nagy Sándor Gyula elmondta, hogy az rövidtávon várhatóan további elszegényedéshez fog vezetni. Kiemelte viszont, hogy a választási eredmények földrajzi eloszlásából az látszik, hogy Milei a korábbi peronista-kirchnerista bázisokon, a hátrányosabb helyzetű választók között volt a legsikeresebb. Ennek oka szerinte a hatalmas kiábrándultság a rosszul működő állami újraelosztásból, mivel ennek ellenére folyamatosan romlott az átlagos életszínvonal. Ez az elkeseredettség a megnövekedett bűnözéssel együtt teremtette meg az igényt a biztonságra és a rosszul működő állam leépítésére. Az állam gazdasági szerepének minél radikálisabb csökkentéseként a kampányidőszakban Milei az oktatás és egészségügy teljes privatizációját is képviselte. Azonban az elnökválasztás első fordulója után megállapodást kötött két másik elnökjelölttel, akik támogatásáért cserébe módosította ezt a programpontját. Így bár a privát szektor szerepének növelése része programjának, az állam teljes kivonulása nem. Ez a megállapodás azért is fontos, mert az új argentin elnök pártjának körülbelül 15%-os részaránya van a törvényhozásban, így más pártok támogatására nagy szüksége lesz.

Az, hogy a tervezett nagyszabású privatizáció révén ki szerezhet befolyást Latin-Amerika második legnagyobb országában Nagy Sándor Gyula szerint nem egyértelmű. A kampány alatt Milei élesen kritizálta Kínát kommunista vezetése és geopolitikai tevékenysége miatt, azonban piaci alapon...
Dec 06, 202334:09
Mit kíván a magyar nemzet? – problématérképünk 2023-ban

Mit kíván a magyar nemzet? – problématérképünk 2023-ban

A Policy Solutions több éve folyamatosan méri, hogyan alakul a magyar társadalom problématérképe. Idén is a megélhetési költségek, alacsony fizetések és az egészségügy a top3. Ennek ellenére a kormánypártok támogatottsága magasan áll továbbra is. Valós, vagy látszólagos ellentmondásokról beszélgettünk Bíró-Nagy Andrással, az intézet vezetőjével.

Megélhetési költségek magas szintje, alacsony fizetések, rossz egészségügy: ezek a magyar társadalom legnagyobb problémái. A Policy Solutions kutatása alapján a mostani válság mélyebb hatással van a társadalomra, mint amit a COVID idején tapasztaltak. Több ember érzi azt, hogy romlott anyagi helyzete, és inkább az számít optimista gondolkodásúnak, aki stagnálást vár jövőbeli helyzetét illetően.
Egy évvel a választások után ha csak ezt nézzük, akkor könnyen rá mondható lenne, hogy gondban van a Fidesz. De ettől nyilvánvalóan messze vagyunk. Ez ellentmondásosnak tűnik erősen. Pedig van rá magyarázat, ez pedig a felelősség áthárítása. A kutatás során megnézték, hogy a válaszolók mit gondolnak ki tehet arról, hogy gazdasági nehézségek vannak.
Miközben az ellenzéki szavazók egyértelműen a kormányt okolják, ez a Fidesz támogatói körében már árnyaltabban jelenik meg. Az Európai Unió, és a háború szinte ugyanekkora arányú mint a kormány hibáztatása . Azaz működik a kormány propaganda stratégiája, és emiatt kapnak magyarázat-mankókat a Fidesz-szavazói, és nem fordulnak el a kormánytól.
Érdekes kérdés azt megnézni, hogy mennyire van hatása a háborúnak a magyarok gondolkodására. A kutatás szerint a háborús félelmek 2023 tavasza óta csökkennek. (A kutatás a Hamasz Izrael elleni brutális terrorakciója előtt készült.) Ez pedig arra is magyarázatot ad, hogy a kormány miért fordult rá az EU támadására (lásd óriásplakátok), és miért kevesebb Ukrajna jön át a kommunikációban.
A beszélgetés során megnéztük, hogy a médiafogyasztási buborékoknak milyen hatása van a vélekedésekre, várakozásokra, és véleményekre. Ebben ott látszik törésvonal, hogy mennyiben a valóság leírása és mennyiben egy megkonstruált dolog az, amit értékelni akarunk a megkérdezettekkel. Minél kézzelfoghatóbb egy téma (anyagi helyzet) annál kisebb a médiabuborékok ereje, és minél elvontabb (háborútól való félelem) annál nagyobb kilengések vannak.
Nov 30, 202332:49
Civil kezdeményezések az akkumulátor gyárak kapcsán – a Göd-ÉRT Egyesület

Civil kezdeményezések az akkumulátor gyárak kapcsán – a Göd-ÉRT Egyesület

A hazai akkumulátor gyárak építése, bővítése során több civil kezdeményezés is létrejött. A Göd-ÉRT Egyesület az elsők között alakult azzal a céllal, hogy a helyi lakosok biztonságáért, a környezet védelméért és a gödi Samsung gyár építési folyamatának átláthatóságáért küzdjenek. Az Egyesület története izgalmas példája a hazai akkumulátor gyárak körüli eseményeknek. Bodnár Zsuzsával, a Göd-ÉRT Egyesület aktivistájával és az Átlátszó újságírójával Gébert Judit beszélget.
Nov 24, 202355:49
Polarizált társadalom helyett inkább az arra való politikai igény létezik

Polarizált társadalom helyett inkább az arra való politikai igény létezik

„A kettéosztott társadalmak képe csupán látszat, a valóságban a véleménycsomagokkal házaló szélsőségek kisebbségben vannak. Igaz, nagy erőkkel dolgoznak a társadalom kettéosztásán.” Ezzel a bevezető mondattal jelent meg Kováts Eszter politológus elemzése a Válasz Online-on egy nagyszabású német tanulmányról. Az e heti adásban a cikk szerzőjével, a Bécsi Egyetem adjunktusával beszélgettünk.

Jelentős kutatómunkával (adatok, reprezentatív kérdőíves felmérések és fókuszcsoportos interjúk) segítségével tárta fel Németországban Steffen Mau, Thomas Lux és Linus Westheuser a kortárs német társadalom fejlődését, aktuális konszenzusait és konfliktusait. Azt találták, hogy valójában nem beszélhetünk polarizált társadalomról, hanem inkább arról az igényről, ami a polarizálódáshoz vezetne.
Négy témakörben elemezték a társadalmi véleményeket (klímaváltozás, migráció, elosztási kérdések, szexuális kisebbségek jogai), és arra jutottak, hogy sokkal szélesebb és erősebb társadalmi konszenzusok léteznek ezeken a területeken, mint elsőre látszik. Ugyanakkor minden témakörben vannak triggerpontok, amelyek hatására szétporlad a konszenzus, és erős érzelmek jönnek elő a társadalomból.
Az a feltevés, hogy alapvetően megosztott lenne a társadalom, két forrásból táplálkozik. Az egyik az USA hatása, ahol a választási rendszer miatt ténylegesen (ezt empirikus adatok is alátámasztják) két részre oszlik az ország. Ez alapján a diplomás, gyakran véleményvezéri pozícióval bíró réteg azt vélelmezi, hogy ennek a német társadalomban is így kell lennie.
A másik ok, amiért polarizációt vélünk felfedezni, a közösségi média hatása. Itt ugyanis erős vélemények ütköznek hangosan egymással, ami alapján úgy tűnik, hogy a társadalom tagjai vagy A, vagy B álláspontot képviselnek.
A beszélgetés során Kováts Eszter elmondta, hogy a kutatók mindegyik témánál azonosítottak triggerpontokat, amelyeket nagyon tudatosan felhasználnak az ún. „polarizációs vállalkozók”. Ezek a pártok arra építenek, hogy a konfliktusok jók, ez alapján lehet megmutatni magukat a szereplőknek, és szavazókat szerezni. Németországban leginkább az AfD és a Zöldek csinálják ezt, amelyek egymás pozíciójával szemben határozzák meg magukat egyes kérdésekben.
Az is látszik, és ez a Fidesz esetében is megfigyelhető, hogy a konfliktust sokkal inkább a kulturális térbe tolják át. Ezekben az esetekben a triggerpontok nyomkodása politikai haszonszerzésen alapul. A tanulmány négy triggerpontot azonosított:
- egyenlőtlen bánásmód, szemben a „mások többet kapnak, mit én” érzéssel (például ha a transzneműek dedikált órát szeretnének az uszodában, mások nehezményezik, hogy mondjuk a testsúlyuk okán miért nem kapnak ugyanilyen jogot);
- a normalitásérzés sérül;
- csúszós lejtő, amely arra épül, hogy „ma ezt kérik, mi lesz a következő…”;
- a saját viselkedésünk megváltoztatását várják el tőlünk (például sokaknak gondot jelent a gendernyelv használata, mivel szerintük úgy korrekt használni a névmásokat, hogy az alapján ne legyen az érintett neme definiálva – a magyarban ez nem értelmezhető probléma).
A beszélgetés végén arról is szó esik, hogy az egyenlőtlenség mint téma miért bír demobilizációs erővel, és mit jelent a státuszkonkurencia ebben az esetben.
Nov 16, 202331:00
Misztikus dolog a GDP számítása, miközben sok tekintetben elavult mutató

Misztikus dolog a GDP számítása, miközben sok tekintetben elavult mutató

Amióta válságról válságra halad az ország, ismét sok szó esik a GDP-ről. Ugyanakkor talán kevéssé ismerjük, hogyan számítják ki, és mennyire is ad hiteles képet egy ország állapotáról. Erről beszélgettünk Belyó Pállal, a KSH volt elnökével. A podcast végén pedig azt is megtudhatjuk, hogy mi a Happy Planet Index és mire jó a HDI mérés.
A GDP azért hasznos mérőszám, mert egy mutatóban összesíti a gazdaság fejlődésére vonatkozó adatokat. Ezáltal azt fejezi ki, hogy egy adott időben és területen végfelhasználói szinten mekkora értékű termék előállítása történik. Azaz van annak jelentősége, hogy egy gazdaságnak export-import szempontjából milyen tagozódása van, és ez logikusan meglátszik a GDP adatokban is.
A GDP szempontjából folyó áron számolják az alapadatot, amely úgynevezett deflátor segítségével változatlan árassá változtatható, és ez az adat a valós teljesítményváltozást mutatja. Ehhez az is szükséges, hogy az úgynevezett nyers adatok (ezek abból adódnak, hogy mit jelentenek le az egyes statisztikai adatközlők) naptári és szezonális hatással korrigálva legyenek.
Amennyiben megnézünk egy GDP adatközlést, akkor látszik, hogy van az előbbi korrekciónak jelentősége. Az utolsó – 2023. II. negyedévi - adatok szerint: „A bruttó hazai termék volumene Magyarországon 2023 II. negyedévében a nyers adatok szerint 2,4%-kal csökkent az előző év azonos időszakához viszonyítva. A szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok szerint a gazdaság teljesítménye az előző év azonos időszakához képest 2,3%-kal, míg az előző negyedévhez mérten 0,3%-kal mérséklődött.”
A beszélgetés során Belyó Pál elmondta, hogy az első adatközlések még csak gyorsbecslések. Végső adatok csak a tárgyidőszakot követően jóval később állnak rendelkezésre. A negyedév végét követő 40. napon jelenik meg a gyorsbecslés, amely a termelői oldal adatai alapján készül. Ez még nem tartalmaz ágazati számokat sem.
A második becslés a tárgyidőszak utáni 70. napon jelenik meg. Itt részletes számokkal találkozhatunk. Például ebből tudjuk, hogy bár a mezőgazdaság az előző év azonos időszakához képest 68%-kal nőtt teljesítményben, az ipar és a szolgáltatások összességében 2,4%-os visszaesést hoztak össze. Azaz a gazdaságon belül arra is kell figyelni, hogy egyes szektorok a valós súlyukkal kerüljenek beszámításra.
A beszélgetés végén arra kerestük a választ, hogy mennyire számít egzaktnak a GDP az egyes országok összehasonlítása szempontjából. Ebben a tekintetben alapvetően a nemzeti statisztikai adatközlők hitelessége dönti el, hogy milyen minőségűek az adatok, mivel a módszertan azonos minden országban. Ugyanakkor vannak hibái a GDP számításának. Ezt ismerték fel a britek is, és 2010-ben már arról beszéltek, hogy más metodológiára van szükség.
Aki végighallgatja a beszélgetést, azt is megtudhatja, hogy mit jelent a Happy Planet Index, és milyen fogalmat takar a HDI rövidítés.
Nov 09, 202331:48
Osztálycsapdában az ellenzék

Osztálycsapdában az ellenzék

A múlt héten jelent meg az Új Egyenlőségen Éber Márk Áron írása, melyben az ellenzék egyik stratégiai problémáját, szavazótáborának összetételét vizsgálta osztályszempontból. Mit jelent, hogy az ellenzék „osztálycsapdában van”? Hogyan lehetséges kitörni ebből? Erről beszélgetett az Új Egyenlőség podcast legújabb szerkesztőségi adásában Bíró-Nagy András és Éber Márk Áron.



A pártok szavazóinak földrajzi eloszlása széles körben tárgyalt a magyar közbeszédben: az ellenzék a nagyvárosokban, a Fidesz pedig a kistelepüléseken támogatottabb. A térbeli eloszlás azonban osztálybeli megoszlást is takar, mivel a társadalmi szerkezet jelentősen eltér a város–vidék felosztásban. Erről kevesebb szó esik a közéletben, pedig Éber Márk Áron szerint a fő akadályt épp az ellenzéki pártok szavazótáborának összetétele adja. Az ellenzék ugyanis beszorult egy urbánus közegbe, ahol főképpen képzett, jómódú választókat képes megszólítani. Csakhogy az ilyen osztályhelyzetűek túl kevesen vannak a magyar társadalom szerkezetében, ők nem képesek többséget teremteni, ez pedig sajátos csapdát jelent az ellenzék számára. Mindeközben ellentmondásos módon a Fidesz épp azok körében a legkevésbé népszerű, akiket a jelenlegi, felfelé újraelosztó politika céloz, a rosszabb helyzetben lévők körében pedig nagyobb a támogatottsága. Éber Márk Áron szerint ez a fő oka, hogy az ellenzék már 13 éve nem képes elmozdulni szorult helyzetéből.



25 évvel ezelőtt még a Fidesz volt ebben az osztálycsapdában. 1998-ban, az első Orbán-kormányt megalakító Fidesz még szintén a viszonylag képzett és jómódú (nagy)városi szavazókat tudta megszólítani a polgári kormányzás üzenetével. Kedvezőtlenebb osztályhelyzetű szavazóikat legfőképpen koalíciós partnere, a Független Kisgazdapárt érte el. Érzékelve ezt a helyzetet, a Fidesz igyekezett szélesíteni és mélyíteni a szavazóbázisát, megszólítva a nem (nagy)városi, kevésbé jól képzett, jellemzően nem jómódú választókat is. A cél az önálló kormányzáshoz szükséges támogatottság megszerzése volt, ez azonban nem sikerült, 2002-ben a Fidesz elveszítette a választásokat és ezzel a kormányalakítás jogát is.



Ezt követően indult meg a Fidesz ellenhegemóniájának kiépítése. A hegemónia fogalmát Antonio Gramsci alkotta meg, akinek munkássága Orbán Viktorra is jelentős hatással volt. Gramsci szerint ahhoz, hogy az államhatalmat megszerezhesse egy politikai erő, előbb számos, nem államhatalmi pozíció elfoglalása szükséges. Ezt nevezte „állóháborúnak”, illetve hegemóniaépítésnek. Ennek jegyében végzett a Fidesz nagyon aktív politikai és társadalomszervezési munkát a kétezres években, aminek legismertebb példáját a Polgári Körök adják. Létrehoztak azonban gazdaköröket és munkástagozatot is, illetve a hazai nagytőkével való kapcsolatépítés is ekkor lett igazán intenzív.



A Fidesz sikeréhez elengedhetetlen volt, hogy közben az akkori kormánypártok elveszítették a társadalmi beágyazottságukat. 2006 és 2010 között az MSZP több mint 1,3 millió választót veszített, míg az SZDSZ teljesen megszűnt. Ez nagyrészt a 2004-2009 közötti rossz kormányzás eredménye, aminek következményeként a választók már nem ezekhez a pártokhoz kapcsolták a jólét és a biztonság ígéretét. Ezt legjobban a szociális népszavazás mutatta meg, amikor a Fidesz „baloldali” kritikával támadta az MSZP–SZDSZ-kormánykoalíciót – sikeresen. Az MSZP és az SZDSZ zuhanórepülésével egyidőben megerősödött a Fidesz és a Jobbik is.



Éber Márk Áron szerint az elmúlt évek fő tanulsága, hogy nem lehet „felülről” és „jobbról” legyőzni a Fideszt, csak „alulról” és „balról” érdemes próbálkozni. Márki-Zay Péter kísérlete és a „kiábrándult fideszesek” megszólításának stratégiája kínos kudarccal végződött. E helyett több sikerrel kecsegtet az a stratégia, amely a dolgozó emberek problémáira, a megélhetésre és a biztonságra összpontosít. Amennyiben politikailag hitelesen képviselné ezt az irányt, az ellenzék kihátrálhatna az osztálycsapdából.
Nov 01, 202335:32
Az ellenzék ismerte jobban a megváltozott Lengyelországot

Az ellenzék ismerte jobban a megváltozott Lengyelországot

Elbukott a Jog és Igazságosság az október 15-i parlamenti választásokon, kormányváltás jön Lengyelországban. A lengyel választások tanulságairól és következményeiről beszélgetett Zgut-Przybylska Edit politológussal, a Lengyel Tudományos Akadémia adjunktusával Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője.



Zgut-Przybylska Edit szerint az ellenzéki győzelem egyik fő oka a PiS elhibázott kampánystratégiája volt: Kaczyńskiék egy korábban jól bevált, negatív kampányt folytattak, elsősorban Donald Tusk ellen. Azonban a gyűlöletkeltés, a migráció középpontba állítása és a félelmekre épített kampány nem működött a megváltozott politikai helyzetben. Az exit poll kutatások alapján a választókat leginkább a gazdaság helyzete, a megélhetési kérdések és a reálbérek csökkenése foglalkoztatták. Ezeket a biztonság kérdése, az abortuszhoz való jog és a jogállamiság követették a felmérésekben, a migráció csupán a választók töredékét érdekelte. Fontos továbbá, hogy a PiS az elmúlt 8 évben nem volt képes úgy leuralni a lengyel nyilvánosságot, mint azt tette a Fidesz Magyarországon – ez is kellett ahhoz, hogy egy jól felépített ellenzéki stratégiával lehetővé vált a győzelem.



A választási részvétel demográfiai aspektusai alapján a politológus szerint kijelenthető, hogy a választási eredményt a lengyel nők és a fiatalok döntötték el. Mindkét csoportban rendkívül magasan alakult a részvétel és az ellenzékre szavazók aránya. A női szavazók mobilizálását nagymértékben erősítette az abortusz témája. Az abortusz szabályozásának módosítása óta több nő hunyt el a szabályozás szigorúsága miatt, ami a gyermekvállalási hajlandóság visszaesését is eredményezte. Erre tudott kampánystratégiát építeni az ellenzék, akik a meglévő gyermektámogatások mellett a munkaerőpiacra történő visszatérés támogatását képviselték.



Jelentős demográfiai mozgások zajlottak továbbá a kistelepüléseken. Ezek hagyományosan a Jog és Igazságosság bázisai, ezért az idei kampányban is rengeteg erőforrást fordítottak a falvak mobilizálására. Ám a megnövekedett részvétel ellenére is csökkenni látszik a kormánypárt vidéki dominanciája, az újonnan szavazók többségét a Polgári Koalíció és a Harmadik Út tudta megszólítani. Összességében van tehát egy átalakuló választói demográfia, a PiS bázisa egyre csökken. Emiatt Jarosław Kaczyński is megjegyezte, hogy amennyiben a következő választásokon győzni szeretne pártja, azt egy megváltozott Lengyelországban kell elérnie.



A közös kormányzás tartalma tekintetében Zgut-Przybylska Edit szerint a leendő kormánypártok között konszenzus van, hogy vissza kell fordítani a PiS elmúlt nyolc évben végrehajtott intézkedéseit az igazságszolgáltatás és a média terén, valamint az EU-val való kapcsolat rendezésében és a befagyasztott uniós források kiszabadítása kapcsán is egyetértés van. A koalíciós partnereknek közös nevezőt kell majd azonban teremteniük a szociális juttatások, a lakhatás és az adórendszer kapcsán; illetve az abortusz és az LMBTQ jogok kérdésében is várható jelentősebb konfliktus a pártok – elsősorban a Baloldal és a Harmadik Út – között.



A kormánynak számos ellenerővel kell majd számolnia, közülük a legjelentősebb Andrzej Duda elnök lehet, akinek a ciklusa 2025-ben fog lejárni. Az, hogy mennyiben fogja Duda akadályozni az új kormány tevékenységét – vagy ellenkezőleg, mennyire lesz kooperatív – azt Zgut-Przybylska Edit szerint az elnöksége utáni időszakára vonatkozó személyes ambíciói fogják majd meghatározni. A politológus úgy gondolja, hogy a leendő kormánynak először olyan területekkel kell foglalkozni, amelyek nem kívánnak jogszabálymódosítást.



Ilyen terület például a külpolitika, ahol az új kormánynak nagy mozgástere lesz. Egyrészt véget érhet az euroszkepticizmus: az új kormánypártok egyetértenek, hogy Lengyelország helye Európa centrumában van. Stratégiai cél lehet a lengyelek Tanácsban betöltött befolyásának a visszaállítása, amire Tusknak, mint a Tanács volt elnökének minden lehetősége meg lesz.
Oct 26, 202331:34
Mi lesz a politikailag megosztott izraeli társadalommal a Hamász támadása után?

Mi lesz a politikailag megosztott izraeli társadalommal a Hamász támadása után?

A nyugati világ által terrorszervezetként nyilvántartott Hamász fegyveresei október 7-én kitörtek Gázából, és megtámadták Izraelt. Ennek sajnálatos eredményeként 1300 felett van az izraeli halottak száma, főként civilek, közöttük nők és gyerekek. A fegyveresek túszokat ejtettek jelentős számban, és civil pajzsként, „cserealapként” kezelik őket. Az izraeli hadsereg napok óta bombázza Gázát, és szárazföldi erőkkel felsorakozott a határon. Herskovits Eszterrel, a Klubrádió újságírójával arról beszélgettünk, hogy mindez milyen következményekkel járhat Izraelben.



Az izraeli társadalom politikailag megosztott. Az október 7-ei terrortámadás azonban alapvetően megváltoztatta a társadalmi kohéziót, és zárójelbe kerültek a belpolitikai eltérések. Ennek látványos jele, hogy szinte azonnal egységkormány alakult.

A támadás váratlanul érte az izraeli társadalmat. Még néhány hete is arról szóltak a hírek, hogy emelték a palesztin munkavállalók engedélyezett létszámát, Izrael pedig Ciszjordánia irányába csoportosította át erőit.

Herskovits Eszter elmondta, hogy a támadás brutalitása sok kérdést vet fel, főképpen a célját illetően. Egyes feltételezések szerint abban reménykedett a Hamász, hogy a Hezbollah is belép a háborúba, újabb frontot nyitva. Ez nem következett be, és néhány, a gázai áldozatok melletti megszólaláson kívül az Izraelben élő arabok részéről sem látható erősebb fellépés. Persze kérdés, hogy terjedhet-e a front, azaz lesz-e a Hamász mellett olyan erő, amely belép a harcokba.

Izrael társadalma egységes és erős fellépést vár el a hadseregtől, miközben az ország vezetésének sok tényezőre kell figyelnie. Kérdés, hogy a Gáza ellen indított katonai akcióra hogyan reagál a többi arab országnak. A Szaúd-Arábiához való közeledés megakadt, a megállapodást egyelőre jegelték. Ez azonban Herskovits Eszter várakozása szerint inkább csak lassítja a folyamatot, de nem állítja meg. Egyiptom esetében nem kell arra számítani, hogy Izrael ellenében fellépne katonailag. Azonban ők is tartanak a Hamasz terroristáitól, és nem engedik a belépést az országba Gáza irányából. Egyedül Irán léphetne fel jelentősebb katonai erővel, de ez sem várható direkt módon, inkább proxyháborúra lehet számítani.

A beszélgetés végén a Budapestnél alig nagyobb területű, de nagyon sűrűn lakott Gáza helyzetéről volt szó. Felmerült a kérdés, hogy vajon szükségszerűen alakult-e ki a jelenlegi társadalmi és gazdasági helyzet, vagy lett volna más fejlődési lehetőség is. Az izraeli erők 2005-ös kivonulásáig fejlődő pályán volt az övezet, de a Hamász-hatalomátvétel és a Fatah elűzése szabadtéri börtönné változtatta a területet. Hogy Gáza sorsa másképpen is alakulhatott volna, azt a Ciszjordániával való összehasonlítás is mutatja.
Oct 18, 202332:02
Kutatás az EU-ról: Engedjen a kormány Brüsszelnek, de a bürokraták ránk akarják erőltetni akaratukat

Kutatás az EU-ról: Engedjen a kormány Brüsszelnek, de a bürokraták ránk akarják erőltetni akaratukat

A Policy Solutions rendszeresen vizsgálja, hogy mit gondolnak a magyarok az EU-ról, mekkora esélye van egy HUXIT-nak, és mit tartunk értéknek az Unióban. A 2023-as kutatás apropóján beszélgettünk az intézmény vezetőjével, az Új Egyenlőség szerkesztőjével, Bíró-Nagy Andrással.



A „Milyen Európát szeretnénk?” című kutatás egyik legfontosabb alapállítása, hogy az EU-s tagság mellett továbbra is erősen kiáll a magyar társadalom. Ezt mutatja, hogy a megkérdezettek 72%-a egy esetleges népszavazáson az EU-s tagság mellett tenné le a voksát, miközben 13% szavazna csak a kilépésre. Arra azonban felhívta Bíró-Nagy András a figyelmet, hogy ha belemegyünk a részletekbe, akkor ennél már árnyaltabb a kép, és már látszanak romló jelek.

A beszélgetés során az adatok két dimenzióját elemeztük. Az egyik, hogy mit gondolnak a választók a magyar kormány és az Európai Bizottság közötti vitáról, amely miatt blokkolták az EU-s pénzek felhasználását. Nagyon meglepő az eredmény, mivel a választók 70%-a azt mondta, hogy meg kell a kormánynak állapodni, és el kell fogadni a Bizottság mérföldköveit. Ez a vélemény még a Fidesz szavazói körében is abszolút többséget (58%) jelent.

Ezzel szemben ha azt kérdezzük, hogy szerintük a brüsszeli bürokraták rá akarják-e kényszeríteni az akaratukat a magyarokra, akkor ott 54% valamilyen szinten egyetért ezzel. Ez a vélekedés a kormánypárti szavazók körében 74%-on áll.

Jól látszik, hogy a két kérdésre adott válaszokban erős ellentmondás van. Ennek feloldását abban látja Bíró-Nagy András, hogy a szavazók úgy érzik, még a magyar kormány részéről meghozott engedmények sem járnak olyan nagy kárral, mint az, ha nem érkeznek meg az EU-s pénzek.

A kutatásnak a korábbi évekhez képest volt egy új eleme. A médiafogyasztási szokások, buborékok alapján vizsgálták meg az egyes vélekedéseket. Azt látták, hogy vannak kérdések, ahol egyértelmű különbség van a szavazók között a tekintetben, milyen médiumokat fogyasztanak. Ilyen például a korábban fent állítás, mely szerint leegyszerűsítve Brüsszel meg akarja mondani, hogy mit tegyünk. A kormánypárti sajtót fogyasztók kétharmados többsége ért egyet ezzel a vélekedéssel. Ezzel szemben a kormánykritikus médiabuborékban lévőknek csupán 36%-a.

Ennél még erősebb eltérést találunk, ha egy olyan „vélekedést” nézünk, mint hogy az „EU át akarja mosni a magyar gyerekek agyát a saját ideológiájával”. Ezzel a választóknak 47%-a ért egyet. Ugyanakkor a kormánypárti szavazók esetében ez az arány 69%, míg az ellenzéki szavazók között éppen ugyanennyien gondolják azt, hogy ez nem igaz.

Ugyanakkor arra vonatkozóan, hogy Magyarországnak megéri-e anyagilag az Európai Unió tagjának lenni, már sokkal kisebb hatása van az egyes buborékoknak. Ez azt mutatja, hogy nem írnak felül minden vélekedést a központilag kitalált üzenetek, és nem lehet teljesen ez alapján irányítani a választókat.
Oct 11, 202334:02
Szlovákia választások után

Szlovákia választások után

A Szlovákiában megrendezett előrehozott parlamenti választásokat Robert Fico pártja, a SMER nyerte meg. A szlovák választás eredményeiről és következményeiről beszélgetett Bőtös Botond újságíróval Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője.

A szlovák választások tétje a szakértő szerint a közép-európai jogállamiság helyzetében, a kisebbségi jogok garantálásában, illetve a korrupcióellenes fellépés folytatásában rejlett. Nemzetközi szempontból fokozta az érdeklődést, hogy a belpolitikai témákon túl a választási kampányt jelentősen meghatározták a külpolitikai kérdések, különösen az ország geopolitikai orientációja volt fontos téma. E témának a napirenden tartását jelentősen meghatározta az országban tapasztalható orosz dezinformációs befolyás is.

A választásokon Robert Fico pártja, a SMER került ki győztesen. Bőtös Botond szerint fontos megjegyezni, hogy bár a SMER egy névleg szociáldemokrata párt, a gyakorlatban elsősorban nacionalista, populista és szuverenista politikát folytat, amivel a szélsőjobboldali szavazók jelentős részét is képes volt megszólítani. A győzelemhez elég volt a szavazatok 23%-ának megszerzése, ami ugyanakkor mutatja, hogy az arányos választási rendszerű országban nincs olyan politikai erő, ami önmagában kimagasló tényező tudna lenni.

Emiatt a kormánytöbbség megteremtéséhez is koalíciókötés szükséges – jelen esetben legalább két másik párttal. Erre a szakértő szerint négy lehetséges alternatíva létezik. A felvázolt lehetőségekben közös tényező a szintén a szociáldemokrata pártcsaládhoz tartozó HLAS, amely korábban a SMER-ből vált ki. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy hozzájuk csatlakozik az etnonacionalista és EU-ellenes szélsőjobboldali párt, az SNS. A további lehetséges alternatívák szerint az (1) SNS helyett egy szintén jobboldali, azonban EU-párti formáció, a KDH csatlakozhat; (2) kisebbségi kormány jön létre; (3) legkisebb valószínűséggel pedig egy Fico-ellenes, négypárti blokk kerülne hatalomra a választásokon második helyen végzett Progresszív Szlovákia vezetésével. Utóbbinak nagyon kicsi az esélye, és jóval valószínűbb, hogy egy Robert Fico vezette kormány fog létrejönni.

Bőtös szerint bár a magyar kormány nagy reményeket fűz egy Fico-kormány felállásához, az jelentősen nem fog változtatni a magyar külpolitika régióbeli helyzetén. Habár Robert Fico is szeretné újra megerősíteni a V4-eket, arra cseh és lengyel oldalról sem látszik nyitottság. A külpolitikai téren inkább abban bízhat az Orbán-kormány, hogy az elkövetkező években megerősödik egy jobboldali-populista erőtér, amely elsősorban az Európai Parlament ECR frakciója körül összpontosulhat.
Oct 04, 202335:00
Miért több az önkormányzatiság a „kátyú-kaszálás-takarítás háromszögnél”? Beszélgetőtárs: Tüttő Kata

Miért több az önkormányzatiság a „kátyú-kaszálás-takarítás háromszögnél”? Beszélgetőtárs: Tüttő Kata

Tüttő Kata nemcsak főpolgármester-helyettes és az EU Régiók Bizottsága tagja, hanem most már podcaster is. KataPult néven indított egy csatornát, ahol önkormányzati vezetőkkel beszélget a települések életéről, településvezetői mintákról, a nők szerepéről a közéletben.
A KataPult mottója: „Egyre ritkul a levegő a magyarországi önkormányzatok körül. Én abban hiszek, hogy az önkormányzatok a demokrácia fontos pillérei, tartalékai, innovációs laborjai. Ennél a pultnál polgármesterekkel beszélgetek arról, hogy egy város, egy kerület vagy egy kisebb település vezetése hogyan mutat túl a kátyú-kaszálás-takarítás háromszögén. Hogyan mutatunk másik utat Magyarország számára a mához képest?”
A KataPult adásaiban önkormányzati vezetők mesélnek arról, hogyan tudnak távolabb tekinteni és stratégiákban gondolkodni a mindennapos ügyek mellett. Az első három vendég ezért teljesen más karaktert és más településtípust képviselt. Tóth József, a XIII. kerület polgármestere 29 éve vezeti a kerületet. Közben jelentős változáson ment át a városrész, és képesek voltak egy fejlesztési program segítségével megfordítani a kerület lakosságának csökkenését. Ahogy ő fogalmaz, a kerület szemmel látható mértékben járul hozzá a magyar GDP-hez.
Ezzel szemben Nemény András és Őrsi Gergely polgármesterek első ciklusokat töltik, és közben válságoktól övezett időszakot kell kezelniük. Covid, háború, menekültek, energiaválság, majd gazdasági válság egymás után érték az önkormányzatokat.
A beszélgetés során Tüttő Kata elmondta, hogy van egy probléma, amivel kevéssé nézünk szembe. Ez a nők fájóan alacsony részvétele ennek a közéletben. Régen az a mondás járta, hogy bár az országos politikában kevés a nő, helyi szinteken, a települések irányításában már jobb a helyzet. A 2019-es választások utáni adatokból kiderül, hogy a 10 ezer fő feletti települések esetében 10-ből 1 a női vezető.
Közben pedig hiányzik az a szemlélet a helyi ügyek menedzselésében, amely nem csak a férfiak szemszögéből láttatja a problémákat és megoldásokat. Ezért változtatni kellene a jelenlegi arányokon, amihez jó minták kellenének. Arra a kérdésre, hogy mi az akadályozza a nőket a közéleti szerepvállalásban, Tüttő Kata azt mondta, hogy a politika bizonytalan műfaj. Nem egyértelműek a bemeneti pontok, azaz hogy hogyan lehet politikussá, egy közösség vezetőjévé válni, és a „bentlét” is kiszámíthatatlan, emiatt nehéz tervezni a politikai szerepvállalással mint hivatással.
A beszélgetés során az is szóba került, hogy a pártoknak mint networköknek milyen szerepük van az önkormányzatok világában, és hogyan tud egy vezető támaszkodni rájuk, milyen jó gyakorlatot lehet találni külföldön a hulladék-újrahasznosítás kapcsán, és hogyan lehet méltatlanul alacsony szintről tudatos gondolkodással elérni például egy olasz településen, hogy 85% legyen az újrahasznosítási arány.
Sep 28, 202340:11
Ha a tőke végez városrehabilitációt, annak társadalmi kirekesztés a vége

Ha a tőke végez városrehabilitációt, annak társadalmi kirekesztés a vége

Budapesten 2002 és 2019 között zajlott az úgynevezett Corvin-negyed projekt, melynek eredményeképpen az épületeket és a lakásállomány tekintve jelentősen átalakult a VIII. kerületnek ez a része. A beruházás társadalomformáló hatása jelentős, de az alsó társadalmi osztályok számára komoly hátrányokkal járt. Erről beszélgettünk Ürmössy Annával és Szabó Milánnal, akik háromrészes cikksorozatot írtak a témáról.

Az Új Egyenlőség virtuális hasábjain 2023 augusztusában jelent meg egy cikksorozat Ürmössy Anna és Szabó Milán tollából. Ennek fő témája, hogy miképpen ment végbe a Corvin-negyed fejlesztése, és hogyan alakult át a városrész másfél évtized alatt. Az átalakulás hatására az ott lakó alsó társadalmi osztályok tagjai a meglévő tereikből kiszorultak, és alapvetően átalakultak a tulajdoni viszonyok. Azaz bekövetkezett a dzsentrifikáció.
Az előzményhez két momentum tartozik hozzá. Egyrészt a VIII. kerületi önkormányzat eladósodott, és kereste a kitörési lehetőségeket az adóbevételek növelése érdekében. Ezzel együtt azzal is próbálkozott, hogy saját forrásai terhére meglévő épületek felújításával adjon lendületet a kerület egyes részeinek, ez a terv azonban kudarcba fulladt.
Ekkor érkezett a befektetői tőke, amely pénzéért cserébe jelentős hozzáférést kért a területhez. A 125 milliárd forintos beruházás célja a tőke logikája alapján nyilvánvalóan nem a társadalompolitikai problémák megoldása volt, hanem a magas áron eladható lakások építése és az ehhez párosuló gazdasági környezet kialakítása. Ugyan a beruházás 14%-át az önkormányzat biztosította, mégsem akart vagy tudott érdemben korrekciókat végezni a projekten.
Az eredményt már látjuk, hiszen egy gyors társadalmi átalakulás hatására a korábban ott lakók a kerület más részeibe költöztek át, vagy más kerületekbe szorultak ki. Azaz számukra nem jelentett minőségi javulást a projekt (sőt vannak olyanok is, akiknek romlottak az életkörülményei). Arról nem beszélve, hogy az új lakások kialakításának nagy ára volt: 17 500-ról 8000-re csökkent az önkormányzat kezében lévő szociális bérlakásállomány. Így ma már kevesebben juthatnak segítséghez lakhatási gondjaik megoldása érdekében, mint akár két évtizeddel ezelőtt.
A lakásállomány minőségének megváltozása mellett a közösségi terek átalakítása is hozzájárult a dzsentrifikációhoz. Erősödött a félprivát terek jelenléte, és fogyasztáskényszeres foglalták el a korábban közösségi funkciót betöltő tereket. Egyre több olyan utcabútor meg, amely a közterületi hajléktalanságot igyekezett lehetetlenné tenni, miközben a kerület vezetése nem adott hosszú távú válaszokat a kérdésre.
A beszélgetés során felmerült, hogy van-e alternatívájuk az ilyen tőkevezérelt városrehabilitációs programoknak. Erre a Magdolna-negyed rehabilitációja szolgált pozitív példával, ahol az EU-s források felhasználása lehetővé tette a szociális szempontok érvényesítését. Szintén pozitív kerületi példa a Déri Miksa utca felújítása, amely nem a fogyasztáskényszeres helyek számát növelte, hanem a közösségi funkciókat erősítette meg.
Sep 20, 202333:17
Pogátsa Zoltán: Recesszió van, de nem drámai

Pogátsa Zoltán: Recesszió van, de nem drámai

Az évadnyitó adásaink sorozatában a gazdaság helyzetével és kilátásaival foglalkoztunk. A beszélgetés fókuszában a bérek és ehhez kapcsolódóan a reálgazdasági folyamatok álltak. Pogátsa Zoltán egyik fő állítása, hogy a reálbérek csökkenése elvitte az elmúlt évek pozitívumát, és nem kell azonnali helyreállásra számítani.

A beszélgetés kiindulópontja Nagy Márton gazdasági miniszter néhány gondolata volt, amellyel leírta a magyar gazdaság helyzetét, lehetőségeit. „Helyreáll a fogyasztási sokk, ha a kormány sikeresen letöri a béreket felfaló inflációt” – mondta az Indexen megjelent interjúban. Reálisnak tartja a minimálbérek 10 százalékos emelését, még akkor is, ha nem ez a jegybank célkitűzése, mivel az MNB tart a nagyobb bérkiáramlástól. Ezzel együtt év végén nulla lesz az éves GDP változása, és nyártól megindul a reálbérek növekedése.
Pogátsa Zoltán szerint az egyik fő kérdés, hogy év végén ténylegesen meglesz-e az egy számjegyű infláció. Ez szerinte reális célkitűzés, amelyet az kavarhat meg, ha a kormány az év második felében államháztartási hiány miatt konszolidálni szeretné a költségvetést, mert az lassíthatja az infláció csökkenését.
Amennyiben el is érjük a 10% alatti árnövekedési szintet, akkor se lehet győzelemről beszélni, mivel ez a normál időszakhoz képest többszörös mértékű. Amennyiben jövőre 10%-os bruttó bérnövekedés lesz, abból csak pár százalékpontos reálkereset-emelkedés következik. Mivel a társadalom 2014–2019 között hozzászokott a 6–9 százalékos reálkereset-növekedéshez, amely éves hatásában akár 3-4 heti többletjövedelemmel is felért, akkor ez a felzárkózási ütem nagyon kis lépést jelent. Pogátsa szerint ebből 3 éves visszazárkózás következik, ami sok elveszegetett évet jelentene.
Mit lehet tenni? A recesszió mértéke nem nevezhető drámainak. Ebből a szempontból mindegy, hogy nulla vagy –1% lesz év végén. A probléma sokkal inkább az, hogy a növekedést stimulálnia kell a kormánynak. Jelenleg a privát hitelezés befagyott a magas kamatok miatt. Ezért a kormánynak kell ennek helyébe lépnie. Amennyiben a stimulálás másik eszköze az lenne, hogy a béreket kezdik felzárkóztatni, annak viszont inflációnövelő a hatása. Ez pedig nem lenne kívánatos a végső cél szempontjából.
Pogátsa Zoltán a beszélgetésben elmondja, hogy az államadósság elengedése kisebb probléma lenne, ha ezáltal béreket lehet emelni és javítani a gazdasági folyamatokat. Ebben nagy segítség lehetne az EU-s források megérkezése, ami papíron csak politikai akarat függvénye. Felmerülhet a kérdés, ha a megszorításokat, az adósság növelését el lehet kerülni, akkor mi az oka, hogy nincs magyar kormány részéről nagyobb nyitottság a politikai alku megkötésére. Ebben pesszimista Pogátsa Zoltán, szerinte a kormány amikor nehezebb és kiszolgáltatottabb helyzetben volt tavaly év végén, akkor sem kötötte meg ezt a dealt. Nem látszik, hogy most mi miatt tenné meg. Ezért véleménye szerint messzebb vagyunk az EU-s pénzektől, mint azt a korábbi várakozások láttatták.
Sep 13, 202330:29
Lehet-e változás a magyar belpolitikában?

Lehet-e változás a magyar belpolitikában?

A Fidesz egymást követő válságokat vészel át. A politikai verseny véget ért, és a társadalmi trauma ellenére nincs változás a belpolitikában. Lehet-e ezen változtatni, és megvannak-e ennek a feltételei? Erről beszélgettünk az Új Egyenlőség podcast legújabb szerkesztőségi adásában.

Talán az nem lehet vita tárgya, hogy válságok után/közben nem veszített támogatásából a Fidesz. És nem látszik annak jele, hogy a kormánypártok érdemben megbillentek volna. Szinte készpénznek vehetjük, hogy az EP-választáson se lesz érdemi áttörés az ellenzék részéről, és sok elemző azt gondolja, az önkormányzati pozíciók megőrzése is sikernek lenne tekinthető a 2019-ben győztes ellenzékiek számára.
Egy ideig az volt az elemzői vélekedés, hogy egyértelműen a materiális ügyek uralják a politikai pártválasztást. Ebben a tekintetben a konjunktúraindexek voltak azok a jelzésértékkel bíró objektív mérőszámok, amelyből következnie kellett volna a Fidesz támogatottságának. Ezzel szemben a 2022. áprilisi választás azt mutatta meg, hogy a kormánypártok még növekvő inflációs környezetben is meg tudják tartani a többséget.
Felmerül tehát kérdés, hogy a materiális vs. szimbolikus ügyeket tekintve vajon eltolódott volna a hangsúly az utóbbi irányba? Az egyik értelmezési lehetőség, hogy valójában nem. Megmaradt a megélhetési biztonság mint hívószó, csak éppen a biztonság politikai értelmezést kapott. Azaz a megélhetési biztonság nem feltétlenül azt jelenti, hogy van-e pénzünk a mindennapi létszükségletek kielégítésére, sokkal inkább azt, hogy a világ veszélyes, és kérdés, hogy ki tud ebben a helyzetben engem mint állampolgárt megvédeni. Ebből pedig következhet az, hogy a védelmet nem az árakkal szemben kell megteremteni, hanem azzal szemben, akik egzisztenciálisan veszélyeztetik az életünket.
Érezhetően ez a narratíva, és bár hamis, de működőképes. Ez pedig lehetővé teszi, hogy ne az legyen a választások során a döntő, hogy működőképesek-e a közszolgáltatások, vagy nő-e a társadalmi egyenlőtlenség, hanem hogy milyen válaszok születnek a külső biztonsági félelmekre.
A beszélgetésen érintettük azt is, hogy a befagyott állapotú politikai erővonalakban lehet-e rövid távon változás, illetve milyen percepciója lehetett a magyar társadalomnak a 2022 év eleji válságot illetően.
Sep 06, 202335:46
Mire figyeljünk az európai politikában? Őszi évadnyitó beszélgetés a külpolitikáról
 

Mire figyeljünk az európai politikában? Őszi évadnyitó beszélgetés a külpolitikáról  

Az Új Egyenlőség podcast adásaiban rendszeresen foglalkozunk olyan európai választásokkal, amelyek hatással lehetnek Magyarország politikai mozgásterére. Az elkövetkező tíz hónap során több olyan pillanat is lesz, amely alapvetően átírhatja az orbáni külpolitika lehetőségeit. Erről beszélgettünk az őszi évadnyitó adásban.

Amennyiben az év végéig hátralévő időszakot nézzük, akkor három országban lesz olyan választás, amely érdemben hatással lehet a magyar külpolitikai folyamatokra. Az első, amelytől fordulatot várhat Orbán Viktor, a szeptember 30-i szlovák választás. Ezen – bár talán furcsának tűnhet elsőre – baloldali fordulatot remél a magyar kormány, és Robert Fico visszatérését a hatalomba.
A második választási időpont Lengyelországban lesz, október 15-én. Itt a jelenlegi kormányzó erők pozícióban maradása a status quo megőrzését jelentené, de nem lehetetlen olyan kisebb fordulat is, amely a mostani viszonyokat átírja. Ilyen mozzanat lehet, ha a kormánypártok nem szerzik meg a mandátumok 50%-át, és koalíciós kényszer áll elő. Ez akár megnyithatja az utat arrafelé, hogy a szélsőjobboldal bekerülhessen a kormányba.
A harmadik, talán a legkisebb közvetlen hatással bíró referendum pedig a november 22-i holland választás. Franz Timmermans holland belpolitikába való visszatérésének célja egy zöld-baloldali koalíció összetartása és a hatalomra jutás lehet. A még hivatalban lévő holland kormánnyal sem volt jó viszonya a magyar kormánynak, de ez akár tovább is romolhat egy váltás esetén.
Az elkövetkező 10 hónap legnagyobb hatású eseménye mindenképpen a jövő júniusi európai parlamenti választás lesz. Ennek kapcsán az látszik, hogy nem várható áttörés egyik politikai oldal számára sem. A mostani mandátumbecslések szerint, amelyek nagyon hasonlatosak az egy évvel ezelőttiekhez is, újra három pártcsalád adja majd a többséget. A Néppárt várhatóan megőrzi vezető erejét, de csökken majd a mandátumaik száma, és ezáltal a különbség is köztük és a szociáldemokraták között. A 2019-es szinthez képest tapasztalható csökkenés egyik, de nem egyedüli oka mindenképpen a Fidesz kiválása.
Matematikai alapon a Néppárttól jobbra lévő pártcsaládok beleszólhatnának a többség alakításába, de ez elméletileg sem realitás. A Néppárt egyik meghatározó erejét jelentő CDU/CSU szinte kizárt, hogy egy „koalícióban” legyen az AfD-vel. Hiába csatlakozna tehát a Fidesz az európai konzervatívokhoz (ECR), az nem jelenti számára azt, hogy többségi koalíció részese lenne.
Aug 30, 202338:15
Latin-Amerika fehér aranya: a lítium és az akkumulátoripar geopolitikája

Latin-Amerika fehér aranya: a lítium és az akkumulátoripar geopolitikája

A klíma- és ökológiai válság hatására geopolitikai és gazdasági értelemben is egyre több figyelem irányul Latin-Amerikára, ahol az akkumulátoripar számára létfontosságúnak tartott lítiumkészletek több mint fele koncentrálódik. A térségen belül is kiemelt jelentőségű Lítium-háromszög országairól, illetve a latin-amerikai lítium nyújtotta lehetőségekről beszélgetett Nagy Gergő Máté nemzetközi kapcsolatok szakértővel Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője.
A globális zöld átállásban (így többek között az elektromos járművekben használt lítium-ionos akkumulátorok gyártásában is) létfontosságúnak tartott lítium adta gazdasági lehetőségek, illetve az erőforráshoz való hozzájutásért az utóbbi években meginduló nemzetközi versenyfutás számos lehetőséget tartogat a latin-amerikai országok számára. Az elmúlt években a világ gazdaságainak dekarbonizációját célzó törekvések és a koronavírus-járványt követő gazdasági talpra állásban a zöld technológiáknak szánt szerep miatt jelentősen megnőtt a lítium iránti kereslet, amivel azonban a kínálat egyelőre nem tud lépést tartani. Nagy Gergő Máté ennek kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a lítium világpiaci ára 2020-hoz képest csaknem megtízszereződött a tavalyi év végére, amikor is egy tonna lítium értéke már 80-85 ezer dollár körül mozgott. Habár ez az ár azóta számottevően mérséklődött, a közelmúlt folyamatai jól illusztrálják az ezen erőforrásban, valamint a zöld átállásban rejlő gazdasági potenciált.
A világ aktuális lítiumtérképéről a nemzetközi kapcsolatok szakértő elmondta, hogy jelenleg 98 millió tonna kitermelésre alkalmas lítiumról van tudomásunk a Földön, amelynek kb. 56-60%-a Latin-Amerikában, azon belül is javarészt a (Bolívia, Argentína és Chile hármas határán elhelyezkedő) ún. Lítium-háromszög sósivatagaiban koncentrálódik. Nagy kiemelte, hogy ugyanakkor a térség államai közül valamennyi igencsak eltérő szakaszában van a lítiumkitermeléssel összefüggő projekteknek. Míg Chile jelenleg Ausztrália mögött a világ második legnagyobb kitermelője, Argentína pedig tavaly globálisan a negyedik helyen végzett (a következő években ráadásul jelentősen növelni tervezi a kinyert lítium mennyiségét), addig ma paradox módon éppen abban a Bolíviában zajlik szinte elhanyagolható mértékű lítiumkitermelés, amely egyébként a világ legnagyobb lítiumkészletén ül.
A szakértő szerint emellett nem elhanyagolható tény az sem, hogy pillanatnyilag a Lítium-háromszög országaiban kivétel nélkül valamilyen baloldali irányzatot követő politikai erő van hatalmon. Ugyan az egyes államok vezetései között mutatkoznak eltérések az erőforrás feletti állami kontroll mértékét illetően, mégis valamennyiükben közös az, hogy alapvetően a lítium és a zöld energiaátmenet során kiépülő új értékláncokban kivívott előnyös pozíció révén próbálnának meg kilépni a Latin-Amerikában történelmileg domináns, a nyerstermékek kitermelésén és exportján alapuló, alacsony hozzáadott értéket képviselő gazdasági modellből.
E téren közel sem mondható mellékesnek, hogy a térség államai milyen alkupozícióba tudnak kerülni azon országokkal és gazdasági szereplőkkel szemben, amelyek a jövőben kulcsfontosságú erőforrásokért (így pl. a lítiumért) zajló geopolitikai versengés közepette szintén hozzá kívánnak férni a latin-amerikai lítiumkészletekhez. A fő globális játékosok közül pillanatnyilag egyértelműen Kína viszi a prímet, miután a Lítium-háromszög országaiban a legnagyobb, lítiumbányászattal foglalkozó kínai vállalatok közül több is folytat kitermelést a régióban, emellett a latin-amerikai lítiumexportnak is Kína az első számú célpontja. Az Egyesült Államok ennek fényében az utóbbi időben egyre inkább arra eszmél, hogy legfőbb riválisa lehagyja őt a latin-amerikai lítiumért folyó versenyfutásban, míg Európa kapcsán Nagy Gergő Máté az eddigiek alapján úgy látja, hogy az európai országok (pl. Németország) leginkább olyan egyezségekkel igyekeznek nagyobb részesedést szerezni a térség lítiumkészleteiből, amelyek összhangban állnak az
Aug 23, 202333:55
Lehetséges magyar munkaerő-tartalékról mondott le a kormány

Lehetséges magyar munkaerő-tartalékról mondott le a kormány

A Fülöp-szigeteken toboroznak munkavállalókat a magyar munkaerőhiány kezelésére. Vajon a szakszervezetek útja a teljes ellenállás vagy az ide érkező munkavállalók „megszervezése”? Erről a dilemmáról beszélgettünk Székely Tamás szakszervezeti vezetővel.

 

Magyarországon az egyik legnagyobb ágazati szakszervezeti szövetség a VDSZ, amelynek vezetőjével arról beszélgettünk, hogy mit lehet és kell tennie a külföldi munkavállalók tömeges behozatala kapcsán egy érdekképviseleti szervnek. Székely Tamás elmondta, semmilyen egyeztetés nem volt a kormánnyal, ezért csak a sajtóból és a külföldi szakszervezeti kapcsolatokból tudják, hogy mire lehet számítani.

Ez alapján úgy tudják, hogy meghatározott feltételrendszer alapján válogatnak a Fülöp-szigeteken a potenciális munkavállalók között. Olyan fiatal férfiakat keresnek, akik angolul tudnak, és amennyiben vallásukat gyakorolják, akkor legyenek keresztény katolikusok. Jelenleg inkább betanított, operátori munkákra van kereslet a külföldi munkavállalók számára, amely főleg az autóipart és az elektronikai ipart érinti.

Kérdés ebben az helyzetben, hogy milyen stratégiát követ egy magyar szakszervezet. A VDSZ Székely Tamás szerint igyekszik mérsékelni a károkat, amelyek a mostani tagjaikat érhetik. Ezek a hátrányok két módon jelenhetnek meg.

Az első a bérekre gyakorolt hatás. Furcsa módon ez nemcsak a bérek leszorítását jelentheti, hanem bérfeszültséget is. Egy filippínó munkavállaló számára a munkaerő-közvetítő szállást és gyakran étkezést is biztosít, cserébe a fix bérért. Ez utóbbi azt jelentheti, hogy a külföldi munkavállalónak alacsonyabb lehet a bérigénye akár egy súlyosan inflációs helyzetben is, mivel annak hatásai a lakhatás és az élelmiszerárak tekintetében nem csapódnak le nála.

A másik probléma, hogy pozíciót veszíthetnek a szakszervezetek. Érdemi és jogszabályban is biztosított tárgyalási pozíciójuk akkor van, ha a dolgozók 10%-át képesek tagjaik között tudni, azaz reprezentatívnak számítanak. Ebben az esetben lehetőségük van kollektív szerződést kötni, amelyben a munka törvénykönyvénél jobb feltételeket is írásba lehet foglalni a dolgozók előnyére.

Amennyiben elveszíti egy szakszervezet a reprezentativitását, a kollektív szerződés is elvész, és az abban foglaltakat sem kell betartani a munkáltatónak. Ez pedig nettó bércsökkenést is okozhat.

Amennyiben ezt a helyzetet el akarják kerülni a szakszervezetek, akkor egyszerre kell kísérletet tenniük a már meglévő munkavállalók között a szervezettség növelésére, és a külföldi munkavállalók szakszervezetbe való beléptetésére.

Aug 16, 202331:44
Patthelyzetre mentett választás Spanyolországban

Patthelyzetre mentett választás Spanyolországban

A várakozásokkal ellentétben nem került többségbe a jobboldal a spanyol választásokon. A jobbközép Néppárt szerezte ugyan a legtöbb mandátumot, de a szélsőjobboldali Vox elbukott, a kormányzó szocialisták pedig nagy hajrával patthelyzetre mentették a választásokat. A spanyol parlamenti választás tanulságairól Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője beszélgetett Bódi Mátyással, a Választási földrajz oldal szerkesztőjével.

Szerte Európában kiemelt figyelem övezte a július 23-án tartott előrehozott spanyol parlamenti választást. A közvélemény kutatások alapján számítani lehetett a jobboldali-konzervatív Néppárt (PP) első helyére, de meglepetésre a PP nem szerzett kormányzó többséget. Ennek fő oka a szélsőjobboldali (és potenciális koalíciós partnernek tartott), Orbán Viktor által a kampányban személyesen is támogatott Vox gyenge szereplése, valamint a szocialisták (PSOE) vártnál jóval erősebb eredménye volt.

Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök még májusban írt ki előrehozott választásokat Spanyolországban, miután a helyhatósági választásokon pártja, a PSOE, valamint koalíciós partnere a Podemos vereséget szenvedett. Bódi Mátyás szerint Sánchez nagyon is megfontolt politikai döntést hozott, hiszen a korai választásokkal sikerült ellenfelei, a Néppárt és a Vox önkormányzati közeledéseire irányítani a figyelmet. A PSOE kampányában a Néppárt helyett inkább a Voxra koncentrált: a szocialisták stratégiája alapvetően azon alapult, hogy a Vox hatalomra jutásának lehetőségét tudták lebegtetni. És ez valóban reális veszély volt, mert a helyhatósági választás után valóban létrejöttek a Néppárt és a Vox helyi koalíciói.

A Néppárt jelentős figyelmet fordított kampányában a PSOE vélelmezett személyközpontúságára, melyet a madridi felső-középosztályból származó Pedro Sánchez miniszterelnök testesített meg, akit a galíciai, paraszti származású Alberto Núñez Feijóo-val, a PP vezetőjével állítottak szembe. Elitellenes narratívájukban azt is hangsúlyozták, hogy szerintük Spanyolországban már nem a szocialisták jelentik a kisemberek igazi támaszát, hanem a jobboldal. Ez a stratégia nem járt sikerrel, mivel a PP a legtehetősebbek között szerepelt a legjobban, míg a PSOE a legrosszabb anyagi helyzetű csoportokban.

A spanyol baloldal jelentősen átalakult az elmúlt években. A szocialisták koalíciós partnere, a korábban még komoly politikai erővel rendelkező rendszerkritikus Podemos összeomlott a választások előtti időszakban, miközben egy új baloldali párt, a Sumar a semmiből tűnt fel a politikai színtéren és szívta fel szinte teljes egészében a Podemos szavazóit, amivel 31 helyet szerzett a parlamentben. A szélsőjobboldali Vox lett a választások legnagyobb vesztese: ezúttal 19 hellyel kevesebbet szerzett az alsóházban, amivel mandátumai harmadát el is veszítette. Bódi szerint habár a párt erősen kampányolt a szeparatisták, az LMBTQ ügyek és a bevándorlók ellen, kevés figyelmet fordítottak a materiális kérdésekre, miközben a jelenlegi időszakban a választók inkább erre lettek volna kíváncsiak.

A kialakult patthelyzetben a kormányalakítás sorsa erősen kérdéses. Ha a következő hónapokban nemcsak a PP-nek, hanem a PSOE-nek sem sikerül koalíciót felállítania (utóbbinak a baszk és katalán regionális nacionalista pártok támogatását is meg kellene nyernie), akkor nemsokára újabb választásra kerülhet sor Spanyolországban.
Aug 02, 202335:12
Mindent az inflációról – beszélgetés Dr. Belyó Pállal, a KSH volt elnökével

Mindent az inflációról – beszélgetés Dr. Belyó Pállal, a KSH volt elnökével

Az inflációs adat „normál” években gazdasági újságírók számára érdekes kérdés, most a politikai rovat témája. A kormány háborús inflációról beszél, az ellenzék orbáni inflációról. Beszélgetésünkben az alapoktól kezdjük, és eljutunk az ársapkáig és az önbeteljesítő jóslatokig. Vendégünk Dr. Belyó Pál közgazdász, statisztikus, a KSH volt elnöke.

A beszélgetés egyfajta elméleti alapozó is, hiszen bár sokan és sokszor beszélnek az inflációról, mégis érdemes tisztázni az alapokat. A fogyasztói árak változása a saját fogyasztásra szánt termékek árának változását mutatja. Ezt úgynevezett reprezentánsok segítségével mérik, amelyek 140 árucsoportot ölelnek fel, és 80 ezer árat tartalmazó adatbázis segítségével számolhatók ki. Amikor azt mondjuk, hogy például májusban az inflációs adat 21,5%, 21,9% és –0,4% volt, akkor mindegyik esetben igazat is mondunk és csúsztatunk is. Ugyanis az inflációt vizsgálhatjuk az előző év azonos hónapjához képest, az előző hónaphoz képest vagy az előző decemberhez képest.
Bonyolítja a helyzetet, hogy az összehasonlíthatóság érdekében az EUROSTAT adatai (harmonizált fogyasztói árindex) egy kicsit más adatokkal készülnek, és más eredményre is jutnak. Májusban például 0,4% százalékponttal magasabb az EUROSTAT adata Magyarország esetében, mint a nemzeti inflációs adat. Ettől még egyik sem rossz vagy jó, csak más módszertan van mögöttük.
Sokkal izgalmasabb a kérdés, ha az azonos számítási metódus alapján számított árváltozásokat a tagállamok között összevetjük. Májusban egyedül Magyarország volt 20% felett, a többi tagállam esetében már a 13%-ot sem érte el ez a mutató. Az EU átlaga 7,1%, a Magyarországon kívüli, Ukrajnával határos országok átlaga pedig 11,4% volt. Ez azt jelenti, hogy ha van is háborús infláció, akkor az az EU-átlag körüli és a háborús zónához közel lévő országok közötti különbség lehet. Ehhez képest most Magyarországon van egy 10 százalékpontos plusz.
A beszélgetés során kerestük arra a választ, hogy ez miért alakulhatott így, és legfőképpen hogyan lehet ebből egyszámjegyű infláció év végére. Érdemes ennek kapcsán figyelembe venni az önbeteljesítő jóslatok fontosságát. Erre Belyó Pál is felhívta a figyelmet. Azzal, hogy a kormány ezt várja, jósolja, igazodási pontot mutat a piaci szereplők számára. Nem azért, mert retorzióktól tartanak, hanem mert úgy gondolkodnak az árazási politikájukban, hogy mindenki hasonlóan fog cselekedni. Azaz aki kilép ebből az elvárási keretből, lehet, hogy árazási politika szempontjából versenyhátrányba kerül.
Jul 19, 202334:54
„Szétszórt megszorításokkal tartja egyben szavazótáborát a Fidesz” – Belpolitikai félévértékelő Mikecz Dániellel

„Szétszórt megszorításokkal tartja egyben szavazótáborát a Fidesz” – Belpolitikai félévértékelő Mikecz Dániellel

Az elmúlt félév politikai és gazdasági nehézségei ellenére a Fidesznek sikerült

megtartani a társadalom felének a támogatottságát. Miként volt ez lehetséges és

melyek voltak 2023 első felének legfontosabb közéleti trendjei? Erről beszélgetett

Mikecz Dániellel, a Republikon Intézet vezető kutatójával Bíró-Nagy András, az Új

Egyenlőség szerkesztője.

Rengeteg minden történt velünk az elmúlt fél évben. A szomszédos háború és a rekord

magas infláció mellett hazánk belpolitikai helyzetét többek között a méltó bérezésért küzdő

pedagógusok, az akkumulátorgyárak ellen tiltakozó civilek, valamint a kormány megszorító

gazdaságpolitikája is tovább fokozta. Mikecz Dániel szerint az elmúlt félév társadalmi

megmozdulásait, tiltakozásait a kormány intézkedéseivel szembeni elégedetlenség mellett a

választási eredmények utáni csalódottság is motiválta. Ezt jól mutatják az elmúlt hónapok

diáktüntetései, melyekkel szemben a hatóságok végül könnygázzal és rendőrsorfallal is

felléptek.

Az elmúlt félévben meghatározó téma volt az Orbán-kormány és az Európai Bizottság

közötti konfliktus is, melynek többek között az alapítványi egyetemek körüli kötélhúzás és az

uniós források befagyasztása adtak belpolitikai relevanciát. Mikecz szerint ezekben a

politikai harcokban azonban a hazai ellenzék az elmúlt időszakban szinte teljesen láthatatlan

volt. Ez azért is probléma, mert erős politikai alternatíva hiányában válsághelyzetben is

stabil marad a kormányoldal támogatottsága. Ehhez az érzethez hozzájárul az ellenzéki

térfélen jelenlévő erős fragmentáltság és széthúzás is. A szakértő szerint ezzel szemben a

kormányoldal a kommunikációs narratíváival továbbra is eredményesen integrálja a táborát.

Az elmúlt félévben a kormány jelentős gazdasági megszorításokat is végrehajtott, ám

Mikecz szerint mivel ezek nem egyszerre érintik a lakosság különböző csoportjait, az egyes

csoportérdekek és sérelmek egymástól szétszórtan jelennek meg a társadalomban. „Nem

csak egy kommunikációs trükk, hogy csak egy bizonyos településméret felett vezetik ki a

CSOK-ot” – jelezte Mikecz, hogy miként óvja falusi bázisát a Fidesz. Amíg a kormány nem

kollektív megszorításokat vezet be, addig a kutató szerint képes lehet megtartani

támogatottságát.

A Republikon Intézet kutatója rámutatott arra is, hogy az akkumulátorgyárak ügye az

önkormányzati választások helyi kampányaiban is komoly szerepet kaphat. Ám minden azon

múlik majd, hogy a helyi lakosok mikor elégelik meg, hogy az önkormányzat, a kormány és a

beruházók a fejük felett hoznak meg döntéseket.

Jul 12, 202335:39
Görög hitből hogyan lett kelet-európai rezignáltság?

Görög hitből hogyan lett kelet-európai rezignáltság?

A görög választásokat követően megőrizte vezető szerepét az Új Demokrácia nevű jobboldali párt. A baloldal szétesett, a piacbarátnak számító erők pedig 41%-os választási eredmény mellett megszerezték az abszolút többséget. Pogátsa Zoltánnal beszélgettünk a görög helyzetről.



Egy magyar gazdasági elemző blogon, a HOLDBLOG-on a választások előtt a következő vélemény jelent meg: „Az üzleti világ egyértelműen a piacbarát gazdaságpolitikát folytató regnáló vezetés újrázásában bízik, de akár meglepetést is hozhat a voksolás. Milyen állapotban van jelenleg a görög gazdaság? Kell-e vészforgatókönyvvel készülniük a befektetőknek?”

Valóban a piacbarát és gazdaság konform erők állnak az egyik oldalon, és a gazdasági növekedésre rárontó baloldal a másikon? Ezt a kérdést jártuk körbe Pogátsa Zoltánnal. Az Új Egyenlőség főszerkesztője elmondta, hogy 2009-ben kezdődött a „görög dráma”, és ekkor került nagyon nehéz gazdasági helyzetbe az ország. Ehhez képest a GDP most az akkori szint 80%-án áll, érdemi növekedést tehát a jobboldal nem tudott elérni. Ugyanez igaz a bérekre is, ahol szintén csökkenéssel kell szembenéznie a görög társadalomnak.

Mindezek ellenére sem a Sziriza, sem a Paszok nem volt képes a jobboldali választói tömböt érdemben megközelíteni. Ennek oka Pogátsa szerint az, hogy a baloldal felaprózta saját magát. Lényegében négy tömbre szakadt, amelyek ideológiai alapon távol vannak egymástól. Azt is lehet mondani, hogy ez az ideológiai alap idősíkokban fejeződik ki. A Sziriza nem akarja újra a 80-90-es évek Görögországát, míg a Paszok abban látja a legjobb időszakot. A Szirizából kivált mozgalom pedig úgy érzi, árulás történt a görög nép akaratával szemben, amikor a válságkezelő programmal szembefordult a Ciprasz vezette kormány.

Közben a jobboldal nem túl fényes eredményeket hozva képes masszív többséget elérni. A miértre azt a választ adta Pogátsa Zoltán, hogy számára a 2010-es évek elején a görög társadalom olyan volt, mint ami képes hinni, politikai értelemben építkezni. Ezzel szemben most egy politikailag rezignált, kelet-európai társadalmi öntudat alakult ki.
Jun 28, 202333:18
Libri-sztori: veszélyben van-e a magyar könyvkiadás függetlensége?

Libri-sztori: veszélyben van-e a magyar könyvkiadás függetlensége?

Az Új Egyenlőség podcastadásában a Libri felvásárlása apropóján arról beszélgettünk, hogy ténylegesen hogyan néz ki a magyar könyvpiac függetlensége, hogyan lehet eljutni a kiadástól a vevőig, és milyen kihívással küzd a tudományos könyvpiac. Vendégünk Váradi Péter, a L’Harmattan kiadó főszerkesztője volt.

Az MCC felvásárolta a Libri hálózatot. Ez a hír jelentősen megmozgatta az elmúlt napokban a magyar kulturális életet. Sokan arról beszélnek, hogy a kormánypárthoz közeli intézmény olyan pozícióba kerül, amely révén kiszorulhatnak ellenzéki beállítódású vagy kormánykritikus szerzők a polcokról. A probléma talán nem is ma kezdődött, és nem is biztos, hogy politikai alapon kell szemlélni.
A podcastban arra kerestük a választ, hogy milyen módon épül fel a magyar könyvpiac, ahol az utóbbi években egyre erősebb centralizáció figyelhető meg. Jelenleg a könyvkiadás, a nagykereskedés és a bolthálózat két cégcsoportba tömörül, ez pedig szükségszerűen kiszoríthat új szereplőket.
A független könyvesboltok megjelenése olyan mértékben tőkeigényessé válik, hogy az azonnali és jelentős versenyhátrányt okoz a nagy hálózatokkal szemben. Ezzel együtt a kiadók is nehéz helyzetben vannak, mivel nem direkt értékesítés esetén a vásárló által kifizetett bolti ár akár több mint felét elveszítik a „kisker–nagyker” viszonylatban.
A tudományos könyvkiadás még nagyobb kihívása, hogy ott a bevételek jelentős része nem is a könyv után kapott bevételből származik. Egyes cégek eredményei alapján ez valójában a bevételek 50-70%-át fedezi, a maradékot külső, általában állami forrásokból lehet előteremteni. Amennyiben ezek a csatornák szelektáltak vagy szűkek, akkor érdemben eshetnek el szerzők attól, hogy megjelenjenek tudományos munkáik.
A beszélgetés arra is választ ad, hogy milyen módon próbálnak kitörni a kiadók ebből a helyzetből, valóban drága-e a könyv Magyarországon, és miért vannak a boltokban nehéz helyzetben a kevéssé tőkeerős kiadók, szerzők.
Jun 21, 202340:08
A külpolitika megérkezett a belpolitikába

A külpolitika megérkezett a belpolitikába

A Policy Solutions legújabb kutatása azt vizsgálta, hogy mit gondolnak a magyarok a külpolitikai kérdésekről. Bíró-Nagy Andrással, az intézet vezetőjével két témát játunk körül: az orosz-ukrán háború megítélését és az USA-val kapcsolatos attitűdöket.

Szinte alapvetésnek számított korábban, hogy a külpolitika nem érdekli a magyarokat, ezzel például választási kampányokat sem lehetett tematizálni. Ennek legfőbb oka Bíró-Nagy András szerint az, hogy évtizedeken keresztül politikai konszenzus volt Magyarország nyugati orientáltságát és a szövetségi rendszerben betöltött helyzetét illetően. Ezt a konszenzust rúgta fel a kormányon lévő Fidesz, és ezáltal „a külpolitika megérkezett a belpolitikába”.
A Policy Solutions „A világ magyar szemmel – külpolitikai attitűdök Magyarországon 2023-ban” című kutatása azt is vizsgálja, hogy milyen törésvonalak figyelhetők meg a választók körében. Egyértelműen látszik, hogy a pártpreferencia alapvető hatással van arra, hogy mit gondolnak az egyes politikai táborok támogatói például az orosz-ukrán háború kapcsán. Az is kiderül, hogy a belpolitikai témákkal ellentétben itt a Fidesz formálja a választói attitűdöket és nem a választói vélekedés a politikai akciókat.
Magyarországon még többsége van annak, hogy Oroszország agresszor, és Putyin háborús bűnöket követ el. Ugyanakkor a társadalom 26%-a oroszpárti vélekedésű –ez az arány a háború alatt duplázódott meg. Az ő esetükben az oroszpártiság azt jelenti, hogy véleményük szerint akár az Európai Unióhoz fűződő viszonyunk kárára is erősíteni kellene ezt a viszonyrendszert.
A kutatás minden vészjósló adata ellenére azt mutatja, hogy a magyar társadalom alapvetően nyugati orientációjú. Azonban a Fidesz relativizáló érvelési logikája lehetőséget ad arra, hogy saját szavazóik negatívabban lássák az ukránokat, mint az agresszor oroszokat.
A beszélgetés másik témája az USA megítélése volt. Jól látszik a Fidesz narratívája ebben a kérdésben is: saját szavazóik körében csak Dél-Korea és Ukrajna áll az USA mögött abból a szempontból, hogy kivel kellene Magyarországnak erősítenie a kapcsolatait.
Jun 14, 202332:38
Mire kell az államnak a lakosság megtakarítása?

Mire kell az államnak a lakosság megtakarítása?

A 2024. évi költségvetés benyújtásával szinte egy időben jelentette be a kormány, hogy a lakossági megtakarításoknál olyan adóemelést vezet be, amely inkább áttereli a pénzeket az állampapírok irányába. Erről és a jövő évi költségvetésről beszélgettünk Büttl Ferenc közgazdásszal.

A bankban tartott lakossági megtakarításokra a kormány egy 13%-os extra adót vet ki. Ez alól akkor lehet mentesülni, ha a megtakarítást áthelyezik állampapírba vagy ingatlanalapba. Nyilván az előbbi megtakarítási forma erősítése az államadósság finanszírozását segíti. Legalábbis a külföldi hitelezőknek és befektetőknek kevéssé lenne kiszolgáltatva az állam abban az esetben, ha nagyobb arányban – még ha drágában is – lenne képes bevonni hazai forrásokat.
Büttl Ferenc arra is felhívta a figyelmet, hogy akár a hozamok csökkentését is elősegítheti egy ilyen lépés. Amennyiben a nemzetközi tőkealapok azt látják, hogy csökkent a kormány finanszírozási kitettsége, akkor kisebb hozamelvárásokkal is be fogják érni. Ez azért is fontos lépés lenne, mivel a kamatkiadások megugrása jelenti a jövő évi költségvetés egyik fő kockázatát.
A 2024-es költségvetés megalkotása során egyik kérdés, hogy ilyen hektikus környezetben szabad-e ezt meglépni nyár elején. Jelenleg túl sok bizonytalanság övezi a magyar gazdaság reálfolyamatait. A kormány láthatólag azt a narratívát fogadta el inkább, hogy ha nincs most költségvetés, az növeli a bizonytalanságot. Ezért a félkész büdzsé is jobb, mint a semmilyen. Ez utóbbi arra vonatkozik, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt bármikor – a parlament megkerülésével – lehetőség van a költségvetés átírására.
A büdzsé tervezése során egy 4%-os GDP-növekedés és egy 6%-os infláció volt az a két sarokkő, amelyre a bevételi és kiadási várakozásokat alapozták. A beszélgetés során érintettük azt a dilemmát, hogy nem alakulhat-e ki egy ár-bér spirál, ha a csökkenő keresletet a bérek növelésével akarja kezelni a kormány. Azaz ha többet keresnek az emberek, akkor többet tudnak vásárolni. Ez ugyanakkor megjelenik az árakban is, mivel a növekvő munkaerőköltséget meg kell fizetnie valakinek.
Büttl Ferenc azt látja kitörési lehetőségnek, hogy a termelékenység annyival javulhat, amennyi a bérek emelkedésére elmegy. Ez pedig „kilövi” az inflációs hatást. A kormány is azzal számol már, hogy lesz reálkereset-növekedés a versenyszférában a jövő év során.
A kockázatok közül az egyik legnagyobb az, hogy lesznek-e EU-s források. Ez ugyanis alapvetően befolyásolja az ország finanszírozási igényét. Amennyiben továbbra is húzódik a megállapodás a Bizottság és a kormány között, könnyen lehet, hogy a döntés a következő Európai Bizottságra marad. Ez pedig nemhogy az idei, de akár a jövő évi eurók megérkezését is veszélyeztetheti. Közben nem lehet teljesen leállítani a fejlesztéseket, mivel időzavar alakulhatna ki, ha csak 2024 végén vagy 2025-ben indulnak el a korábban eldöntött nagy állami programok.
Jun 08, 202334:46
Erdogannal törököt fogtak: a török elnökválasztás tanulságai

Erdogannal törököt fogtak: a török elnökválasztás tanulságai

Egy jelentős gazdasági válság közepén és egy tragikus földrengés után sikerült újra választási győzelmet aratnia Recep Tayyip Erdogan elnöknek. A törökországi elnökválasztás tanulságairól Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője beszélgetett Bódi Mátyással, a Választási földrajz oldal szerkesztőjével, az ELTE doktoranduszával.
A választások előtt a közvéleménykutatásokban még 10 százalékpontos előnyt is mértek a hatpárti török ellenzék jelöltjének, ez a mért előny azonban folyamatosan csökkent. Bódi Mátyás már a választások előtt is Erdogan elnök és az AKP győzelmét tartotta valószínűnek a Válasz Online-on megjelent elemzésében. Ennek egyik oka, hogy az AKP már nem egyszerű pártként működik és szorosan összefonódott az állammal.
A gazdasági válság és a földrengés sem rengette meg Erdogan hatalmát
A gazdasági nehézségeket tükrözi, hogy habár győzött Erdogan, a kormányzó AKP 20 éve nem ért el ilyen rossz eredményt. Ennek az egyik magyarázata, hogy az elnök a választások előtt függetlenítette magát a párttól és egyfajta „one man show” jellemezte a kampányát. Ezzel az elnök lényegében a nehézségeket a pártjára hárította, miközben ő maga a kiutat mutató vezető szerepét vette fel. A rossz gazdasági helyzet és a török adósságválság sokakban éppen azt erősítette meg, hogy a stabilitást válasszák, míg az ellenzék hatalomra kerülése egy kockázatos döntésnek tűnt.
Egy másik fontos esemény a választást megelőző tragikus földrengés volt. Sokan arra számítottak, hogy ennek következtében sok szavazatot fog veszíteni Erdogan, mivel sok összeomlott, rossz minőségű lakóingatlan az építőipari korrupció és a nem hatékony szabályozás miatt épülhetett meg. A várakozásokkal ellentétben azonban csak 1-2 százalékponttal csökkent a földrengés sújtotta területeken az AKP támogatottsága. Bódi szerint további magyarázat lehet, hogy a válsághelyzetek gyakran a hatalmon lévő erők támogatottságát erősítik. A helyreállítási munkákat a választások előtt elkezdték és a kormány nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a „cselekvő állam” imázsát erősítse.
Elvidékiesedett török városok és konzervatív diaszpóra
A meghatározó törésvonal a török társadalomban a kemalista „fehér törökök” és a „fekete törökök” között van. Az AKP a korábbi iszlamista pártok szervezeti hálójára támaszkodva emelkedett fel, ami a gazdasági periférián lévő területeken helyezkedett el – Belső-Anatóliában, déli és keleti területeken. A szociális intézkedéseket használva ezekről a területekről terjeszkedett a szomszédos régiókba az AKP szervezete. Szintén fontos jelenség, hogy jelentős belső migráció jellemezte Törökországot az 1960-as évektől kezdve. A belső, vidéki területekről a nagyvárosokba települő törökök azonban nem felvették a kozmopolita értékeket, hanem épp hogy kulturálisan „ruralizálták” ezeket a településeket. Erdogan pártjának fontos felismerése volt, hogy megcélozták ezt a társadalmi csoportot – például a lakhatás fejlesztésével – és elhódították a baloldaltól a hagyományosan hozzá közelebb álló ipari munkásokat.
Szembetűnő, hogy – például a magyar vagy cseh diaszpórával ellentétben – a Nyugat-Európában élő törökök körében nem a progresszív szavazók, hanem Erdogan támogatói vannak többségben. Döntően arról van szó, hogy a török vendégmunkások leginkább az anatóliai, vidéki Törökországból származó, konzervatív, vallásos emberek. Kivétel az USA-ban élő török diaszpóra, ahova főként értelmiségi, magasan képzett törökök emigráltak és az idei választáson is többségében az ellenzékre szavaztak. Szintén egyedi mintát mutat Svédország, ahol sok törökországi kurd él, akik hagyományosan a Kurd Munkáspárt szavazói. Svédország NATO-csatlakozásának blokkolása lényegében egy kampányfogás volt Erdogan számára, amivel a kurd-kérdést tudta tematizálni.
Ismerős helyzetkép
Habár limitált a politikai és sajtószabadság Törökországban, maga a választás lebonyolítása úgy tűnik, hogy tisztán zajlott. Erdogan győzelme újabb legitimációt adott a rendszerének, ezért Bódi Mátyás szerint nem tűnik logik
Jun 02, 202335:39
Az oktatásban az alkalmazkodás a kulcsszó, ez pedig autonómiát jelent

Az oktatásban az alkalmazkodás a kulcsszó, ez pedig autonómiát jelent

Az elmúlt hónapokban szinte folyamatosan a politikai napirenden szerepel a közoktatás kérdése. Alacsony bérszínvonal, növekvő tanárhiány, túlterhelt dolgozók – ezek a problémák címszavakban. Közben a kormány egy státusztörvénnyel át akarja írni a pedagógusi életpályamodellt. Erről beszélgettünk Ercse Kriszta oktatáskutatóval.



A státusztörvényt, amely alapvetően átírná a pedagógusok szabályozási környezetét, Ercse Kriszta szerint nem kifejezetten túlzó bosszútörvénynek hívni. Az elmúlt időszak polgári engedetlenségi mozgalmai miatt ez a jogszabály totális kontrollt akar elérni a tanárok, a gyerekek és a szülők felett is. A tanárok fenyítésének egyik módja az átvezényelhetőség megteremtése, míg a gyerekek esetében a fegyelmi eljárások tankerületi szintre kerülése. Ezáltal a szülők azzal szembesülnek, hogy ha a gyerekük szervezőként fellép egy, a tanárok érdekében tartott demonstráción, akkor a tankerület könnyen olyan helyzetbe hozhatja, ami alapvetően befolyásolja a további tanulási lehetőségeit.

Miközben a célnak az esélyteremtő képzésnek kellene lennie, ez a törvény ebbe az irányba egyáltalán nem lép. Egy problémát alapvetően jól azonosít – ami nem nehéz –, ez pedig a tanárhiány. Ercse Kriszta szerint a mostani helyzet nemcsak a jelenlegi kormány hibája, de a probléma most kezd igazán csúcsosodni és kezelhetetlenné válni.

A járáson belüli átvezényelhetőség elvi lehetőségét megadja, hogy az akut tanárhiányt megpróbálják mérsékelni, de ez csak mélyíti a problémát más területeken. Jelenleg a bérek mellett gondot okoz a tanárok adminisztratív túlterhelése és a megfelelő, nyugodt munkakörnyezet hiánya. Valójában „nem végezhetnek értelmiségi munkát”, miközben a fokozott terhelés ellenére nem kapnak például mentálhigiéniás gondoskodást, amely csökkentené a munkából adódó feszültséget.

„Az alkalmazkodás a kulcsszó, ez pedig autonómiát jelent” – hangzott a beszélgetés tételmondata, amely leginkább meghatározza a mostani helyzet tarthatatlanságát. Az „egyenrendszer” nem tudja az egyéni oktatási igényeket figyelembe venni. A túlzottan centralizált rendszer miatt a kormányzat az oktatás egy négyzetcentimétere felett sem képes elengedni az irányítást.

Ennek következtében nem esélyteremtő oktatás folyik, hanem hátrányteremtés. Azaz a társadalmi pozícióból eredő helyzetek konzerválódnak, és a mobilitás érdemben befagyott. Ez pedig az egyenlőtlenség elleni küzdelem szempontjából káros.

A beszélgetés során a „mit kellene tenni” kérdést is érintettük. Újra kellene gondolni az oktatási rendszer alapjait, így például a fizikai tereket, ahol az oktatás zajlik. De ugyanilyen fontos lenne az elvárások megfogalmazásával együtt a feltételrendszerek biztosítása is.
May 26, 202335:46
Zöld politikák az energiaválságban: hogyan kommunikáljunk a környezetvédelemről?

Zöld politikák az energiaválságban: hogyan kommunikáljunk a környezetvédelemről?


Hogyan gondolkodik a magyar társadalom a zöld ügyekről, és milyen megoldásokat vár a döntéshozóktól környezetük védelme érdekében? Erről beszélgettek az Új Egyenlőség podcastjában Bíró-Nagy András és Szászi Áron, a Policy Solutions elemzői, akik legújabb, „Zöld kommunikáció Magyarországon” című fókuszcsoportos kutatásukat ismertették.

A kutatásban számos környezetvédelmi problémával kapcsolatos attitűdöt felmértek, az eredményekből pedig egyértelműen látszik, hogy az emberek már a bőrükön érzik a környezetszennyezés és a klímaválság következményeit. Egyáltalán nem magától értetődő azonban, hogy az egyes zöld intézkedések mögött milyen társadalmi támogatottság alakul ki, és éppen ezért nagyon fontos, hogy miként kommunikálunk róla. Szászi Áron kiemelte, hogy leginkább a légszennyezés és a műanyagszennyezés témaköreire voltak érzékenyek az öt városban végzett fókuszcsoportok résztvevői. “Már a csecsemőkben is találunk mikroműanyagot” - hangzott el az egyik résztvevőtől.

Napjaink egyik legégetőbb kérdésévé vált az orosz-ukrán háború által előidézett energiaválság, melyre a nemzeti kormányok és nemzetközi szervezetek változó sikerrel igyekeznek megoldást találni. Szászi hangsúlyozta, hogy ebben a helyzetben különösen fontos, hogy az ország energiamixébe zöld, fenntartható alternatívák is bekerüljenek, illetve prioritásként kezeljük az épületek energiahatékonyságát, ami a magyar társadalom anyagi érdeke is. A kutatás bizonyos ellenérzéseket is napvilágra hozott a magyar társadalomban az elektromobilitással szemben. Több résztvevő is kiemelte az elektromos autók alkatrészeit előállító akkumulátorgyárak környezetszennyező hatásait.

Megoldási javaslatok terén az ipar és áruszállítás zöld átállása, illetve az újrahasznosítás és a különböző támogatási programok a voltak legnépszerűbbek. A kutató szerint a magyarok abban érdekeltek, hogy a klímaváltozás elleni harc költségeit ne ők fizessék meg, viszont saját pénztárcájuk is jól járjon a zöld átállással. A vállalatokat érintő különadókkal, illetve a lakosságot sújtó szankciókkal és bírságokkal az emberek igen elutasítóak. Úgy vélik, a cégeket érintő szankciók szintén a hétköznapi embereken csapódnának le áremelés formájában. Szászi Áron a résztvevők szociális érzékenységét is kiemelte, szerintük az alacsonyabb társadalmi rétegek által okozott kibocsátás összefügg a mélyszegénységgel, amit nem büntetéssel, hanem támogatással kellene megoldani.

A szakpolitikák népszerűsítését célzó zöld üzenetek közül az életminőséget javító, pozitív hangvételűekre reagáltak legjobban a résztvevők. Az elitellenes, főként a nagyvállalatok felelősségét hangsúlyozó üzeneteket több csoportban határozottan elutasították. A kutató szerint zöld ügyekben az emberek “nem vevők” a gyűlöletkeltő kommunikációra, amit egyes csoportokban a kormánypártok szlogenjeihez hasonlítottak. A politikai döntéshozókkal kapcsolatban azonban már jóval kritikusabbak voltak, hiszen “a vállalatoktól nem várhatjuk el, hogy Máltai Szeretetszolgálatként működjenek”, azonban a politikusok felelősek azért, hogy olyan jogszabályokat hozzanak, amelyekkel a cégeknek is megéri fenntarthatóan működni.
May 18, 202333:14
Általános sztrájk a demokrácia védelmében – helyzetkép Izraelből

Általános sztrájk a demokrácia védelmében – helyzetkép Izraelből

Az elmúlt hetekben felerősödött a társadalmi ellenállás az izraeli kormány tervezett intézkedései ellen. Általános sztrájkot hirdettek a szakszervezetek, többszázezeres tüntetések voltak, bezártak az egyetemek. Olyan lépések, amelyek Magyarországon szokatlanok. Pogátsa Zoltánnal beszélgettünk erről, aki szemtanúja volt a legnagyobb tüntetéseknek, és alig tudta elhagyni az országot.

Az Új Egyenlőség podcast adásaiban általában szakértők segítségével járunk körbe egy-egy témát. A mostani adás annyiban rendhagyó, hogy ugyan egy szakértővel beszélgetünk, de nem a téma szakértőjével. Sokkal inkább egy szemtanúval, aki Izraelben volt, amikor egyre élesebb lett a helyzet a Netanjahu-kormány által tervezett demokráciát csökkentő intézkedések kapcsán.
Pogátsa Zoltán egy konferenciára érkezett, amikor közölték, hogy nem tartják meg a rendezvényt, mivel az összes egyetem bezárt. Ugyanakkor az országot sem lehetett elhagyni, mivel a Ben Gurion reptéren dolgozók sztrájkba kezdtek. Nem mellesleg még a McDonalds-ok is bezártak…
Talán Magyarországról nézve szokatlan, hogy szakszervezeti mozgalmak egy demokratikus jogokat korlátozó törvénycsomag ellen szólítják utcára a dolgozókat, sőt még általános sztrájkra is hajlandóak. Ehhez persze az is kellett, hogy a társadalmi szolidaritás olyan mértékű legyen, amely megadja a kritikus tömeget ehhez.
Egyes kutatások szerint a lakosság 20%-a részt vett az elmúlt hónapokban valamilyen tüntetésen, gyűlésen. Ez magyar viszonyok között 2 millió ember jelentene, amely jelenleg teljesen elképzelhetetlen. Ennek az éles társadalmi ellenállásnak annyiban meglett az eredménye, hogy a Netanjahu-kormány nem tudta elfogadtatni még a törvénycsomagot. Ugyanakkor egyértelműen nem is tett le róla.
A szélsőséges – korábban inkább politikai karanténban lévő – koalíciós partnerei azonban nem valószínű, hogy engednék a kormányfőnek a javasaltok elengedését, miközben a társadalmi ellenállás nem fog csökkenni.
Egyetlen politikai kiút látszik: a sokszor kijátszott „arab kártya”. Az elmúlt napokban ismét erősödött annak a lehetősége, hogy a palesztin területeken élőkkel katonai konfliktus robban ki. Ebben az esetben a társadalmi önvédelmi reflex felülírhatja a belpolitikai konfliktusokat, és megnyílik a kormányzati csomag elfogadásának politikai kiskapuja.
Érdekes kérdés, hogy a szakszervezetek miért álltak bele ebbe az ügybe ilyen erősen. Pogátsa Zoltán ennek kapcsán azt is elmondta, hogy például a reptéri sztrájk mögött a kormánypártokhoz közelálló szakszervezet állt. Ennek egyik oka, hogy ez a konzervatív alapállás nem írja felül a szakszervezeti érdekeket.
Márpedig a szakszervezeti mozgalom hagyományai nyugat-európai eredetűek. Ebbe pedig nem fér bele egy antidemokratikus irányvonal, amelyet főképpen a koalíció szélsőséges pártja követnének.
May 10, 202332:02
A kormánynak is szüksége van a jól működő Budapestre

A kormánynak is szüksége van a jól működő Budapestre

Túlélőprogramot fogadott el nemrégiben a Fővárosi Közgyűlés, ami újabb lépés annak érdekében, hogy a budapesti vezetés a kormányzati pénzelvonások – illetve a nem folyósított központi költségvetési támogatások – ellenére fenntartsa a város működőképességét. Legalábbis addig, ameddig előre lehet látni, az iparűzési adó szeptemberi beérkezéséig. A budapesti városvezetés leszögezte azt is, hogy a nehéz helyzet ellenére is a béreket ki fogják fizetni és a közszolgáltatások színvonalát fenntartják.
A kormány hadviselése az ellenzéki többségű önkormányzatokkal szemben egyértelmű, de Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes arra is felhívta a figyelmet, hogy az önkormányzatoktól a kormány már több mint tíz éve elvont számos feladatot, ahogyan a szolidaritási hozzájárulás néven a tehetősebb városokra terhelt befizetés is 2019 előtt keletkezett. Így tehát a kormánynak nem kizárólag az ellenzéki városvezetésekkel van baja, hanem általában véve szűkíti az önkormányzatok cselekvési és anyagi mozgásterét. Maga a szolidaritási adó akár lehetne a települések közötti újraelosztás alkalmas eszköze is, azonban semmi nem igazolja, hogy a kormány valóban a szegényebb településekre fordítja ezeket a pénzeket. Az eredmény inkább az, hogy ahol forrás keletkezik, onnan a kormány elvon, de ezzel együtt nem növekszik a szegényebb települések vagy az ott ellátott önkormányzati funkciók támogatása. Ebből következően a tehetősebbnek tekintett települések gazdálkodása nehezebbé válik, de a szegényebbek helyzete ettől nem válik kedvezőbbé.
A szolidaritási hozzájárulás növekedése miatt Budapest – néhány más településsel együtt – a központi költségvetés nettó befizetőjévé vált, ami nem csak súlyos nehézségekhez vezet, de a fővárosi vezetése szerint törvénytelen is, ezért indít Budapest pert az állammal szemben.
Kiss Ambrus nem gondolja, hogy a kormány politikai hozzáállása megváltozna a fővárossal szemben, számol azonban azzal, hogy az ország versenyképességét hangoztató kormány tisztában van vele: működőképes budapesti közszolgáltatások nélkül az ország egészének teljesítménye visszaesik. Kérdésre válaszolva Kiss Ambrus azt is elmondta, korábban részletesen tájékoztatták a kormány illetékeseit arról, milyen helyzetben van a főváros, ezért a túlélőprogram bejelentése nem érhette váratlanul a kormányzatot. A budapesti bejelentés óta azonban a kormány nem kereste a városvezetést, a főpolgármester-helyettes szerint valószínűleg zajlik a helyzet elemzése. Mindeközben, a főváros komoly erőfeszítéseket tesz a költségcsökkentésre, az energiabeszerzés speciális helyi modelljét működtetve mindeddig 29 milliárd forintot spórolt Budapest, amely most arra vár, hogy a kormány is végezze el a maga feladatát az önkormányzatok finanszírozása érdekében.
May 03, 202339:09
Tangózás az uniós pénzcsapok körül

Tangózás az uniós pénzcsapok körül

Magyarországról nem sokat lehet látni azzal kapcsolatosan, hogy pontosan mi zajlik az Orbán-kormány és az Európai Bizottság vezető tisztségviselői között. Halmai Katalinnal, a Népszava brüsszeli tudósítójával Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője beszélgetett arról, hogy részleteiben hogy állnak az uniós pénzekről folyó tárgyalások.

Többféle tárgyalásról, és többféle EU-s pénzről van szó – kezdte a beszélgetést Halmai Katalin. Létezik egy 22 milliárd eurós kohéziós boríték, ami 2021-2027 között áll Magyarország rendelkezésére. A jogállamisági eljárás részeként 6,3 milliárd eurót fagyasztottak be ebből a magyarországi rendszerszintű korrupcióhoz kapcsolódóan, további 2,5 milliárdot pedig az egyetemi szabadságot, a melegeket és a bevándorlókat érintő jogsértésekért. A fennmaradó 13 milliárd euró elérhetőségét a Bizottság egy igazságügyi reform csomaghoz kötötte. Van továbbá egy külön Helyreállítási Alap, ahonnan Magyarország 5,8 milliárd eurót kaphat a szupermérföldkövek teljesítése esetén.

A közeljövő egyik legfontosabb kérdése, hogy átfogó megállapodás keretében születhet-e csak egyezség a magyar kormány és az Európai Bizottság között, vagy lehetségesek megállapodások részterületekről. Halmai Katalin elmondta, hogy a Bizottság egy csomagban szeretné rendezni a kérdéseket. Ugyanakkor lehetséges, hogy a magyar igazságügyi reformokról szóló, külön megállapodással az ehhez kötött a forrásokat (tehát 13 milliárd eurót) fel lehetne szabadítani. A jogállamisági mechanizmushoz kötődő kohéziós források és a Helyreállítási Alap tekintetében viszont biztosan a feltételek közös teljesítésére van szükség. Újabb csavar, hogy ez alól is van egy kivétel: az egyetemi közalapítványokról meg lehet külön állapodni.

Egyes jóslatok szerint három hónap az a szűk időablak, amíg még lehetséges áttörést elérni az EU és a magyar kormány között. Ez arra a feltételezésre alapul, hogy a nyári szünet után már kampányüzemmódba kapcsolnak a brüsszeli politikusok, így Ursula Von der Leyen is, amennyiben újrázni szeretne a Bizottság elnökeként, és a magyar kormánynak ekkor már nem lesz lehetősége érdemi egyezségre. Halmai szerint ennél talán nagyobb lehet a valós időablak, de ez legfeljebb az őszi hónapokat jelenti.

Hogy állnak a tárgyalások?

Halmai Katalin értékelése szerint a legjobban a kohéziós büdzséhez kötött igazságügyi reformokkal áll Magyarország. E kérdésben egy szakértői egyezség már megszületett, de még politikai megállapodásra is szükség van a források felszabadításához. A Bizottságnak ebben a témában négy kérése volt Magyarországtól: növelje az Országos Bírói Tanács hatáskörét, erősítse meg a Kúria függetlenségét, szüntesse meg a gyakorlatot, ami alapján megbüntetik a bírákat, ha az Európai Unió Bíróságához fordulnak előzetes döntéshozói kérelmekkel, továbbá azt, hogy állami szervek ne kérhessenek alkotmánybírósági felülvizsgálatot a rájuk vonatkozó bírósági ítéletekről. Itt nem tudni arról, hogy pontosan mit ajánlott a magyar kormány, de azt lehet tudni, hogy egy hosszú folyamat eredményeként konkrét törvényjavaslatokat véleményez a Bizottság. Elképzelhető, hogy 2023 őszén elérhetőek lesznek Kohéziós Alapnak az igazságügyi reformokhoz kötődő forrásai, amennyiben politikailag jóváhagyják a megállapodást.

A korrupció kérdésében részeredményeket ért el a magyar kormány, például a korrupcióellenes Integritás Hatóság felállításával. Két területen azonban nincs előrehaladás: ezek a vagyonnyilatkozatok kérdése, valamint a bírósági kontroll az ügyészségi döntések felett.

A jogállamisági mechanizmushoz kapcsolódik a közalapítványi formába szervezett egyetemek támogatásának felfüggesztése, valamint ezen egyetem hallgatóinak kizárása az Erasmus-programból. Ez az egyik legsürgetőbb kérdéskör, mivel a nyárig meg kéne kötni azokat az egyezségeket, amik lehetővé tennék ezeknek a programoknak az elérhetőségét jövőre is. Halmai Katalin értesülései szerint rosszul áll ez a folyamat...
Apr 26, 202332:58
Futárok élete önkizsákmányolás, vagy progresszív munkaszervezési forma?

Futárok élete önkizsákmányolás, vagy progresszív munkaszervezési forma?

A KATA adózással kapcsolatos tüntetések, vagy a COVID ideje alatti az étel házhozszállítás felfutása miatt egy darabig a napi hírek fókuszába kerültek a futárok. Közben a mindennapok részei lettek, mégis keveset tudunk arról, hogy miképpen is működik a rendszer. Erről beszélgettünk a podcastben Ürmössy Anna szociológussal, aki két részes cikksorozatot írt az Új Egyenlőségen a téma kapcsán.



Anna számára a téma iránti érdeklődés onnan jött, hogy a COVID alatti felfutása a szakmának azt is megmutatta, valamilyen másfajta munkaszervezési mód van a háttérben. Érdekes kutatási területnek tűnt, hogy egy algoritmus miképpen képes szervezni a munkát, és milyen előnyei-hátrányai vannak egy ilyen rendszernek. Ezért a szakmában dolgozók körében végzett interjúzás mellett 25 órára ő is beállt futárkodni, hogy személyes tapasztalatai legyenek a működésről. Fontos, hogy egy futárcéget ismert meg, és az ott dolgozók körében vizsgálta a folyamatokat, ezért nem lehet azt állítani, hogy mindenhol pontosan így működik a munka szervezése.

Személyes véleménye szerint a legmeglepőbb és egyben a legaggasztóbb is az volt, hogy nincsen ember a „munka megszervezése és kiosztása” mögött. Ebből következően kiismerhetetlen a munkaszervezési módszer, nehéz a problémákkal konkrét emberhez eljutni, és valójában nagyon magára van hagyva a dolgozó. Néhányan a kiszámíthatatlanság miatt inkább szerencsejátékhoz hasonlítják, ahol váratlanul kijön a nyerőkombináció, de nem tudni miért, és igazából kevéssé ismert annak következménye.

Az algoritmus osztja ki a munkát, amely jutalmaz és büntet is egyszerre. Ugyanakkor, ahogy Ürmössy Anna mondja mégsem tartja főnöknek. Ezen a ponton érdemes azt is megvizsgálni, hogy a munka világa szempontjából mi a futár, és minek is tartja magát. Ha jogilag nézzük, akkor gazdasági egység, hiszen nem munkaviszony keretében dolgozik. Azaz nincsenek meg azok a jogai, amelyek egy foglalkoztatottat alapból megilletnek (szabadság, táppénz, végkielégítés, munkaidő). Ugyanakkor valójában foglalkoztatotti létről van szó, hiszen megmondják, hogy mit csináljon, hogyan végezze azt a munkát, csak éppen a termelőeszközt (járművet) nem biztosítják ehhez.

Az algoritmus egyik ereje és innovációja a játékosításban van. Azaz a futárt csalikkal, ösztönzőkkel, bónuszokkal próbálja rávenni a több munkára. Ezzel önkizsákmányolásba hajtja a dolgozót, aki közben fél az algoritmus megfigyelésétől, és büntetéseitől. Egyszerre az alulról jövő játék logikájára épít, amikor egymás között versenyeznek a futárok a ranglistán elfoglalt helyek kapcsán. És egyszerre van meg a felülről jövő játékosítás, amikor bónusznapokkal húzzák be extrapénzért a dolgozókat.

A beszélgetés során Anna elmondta, hogy beszélni kell a rendszer negatív oldaláról is. Ez egy kiszolgáltatott élethelyzetet jelent, amely persze sok munkaórával akár jó fizetést is jelenthet, de nem stabil ez. Az algoritmus büntetésekkel bármikor hátrébb sorolhat, és ezáltal csökken a pénz. Ezenkívül nincsen munkajogi védelem, ezért még inkább kiszolgáltatott a dolgozó. Szabályozás nélkül csak erősödnek ezek a negatív hatásai az algoritmus által irányított munkának.

Arra is kerestük a választ, hogy mely területeken terjedhet el ez a munkaszervezési forma. Ürmössy Anna úgy látja, hogy a takarítás, a gyermekfelügyelet, a korrepetálás lesz, ahol leginkább teret nyerhet Magyarországon is, ahogy már Nyugat-Európában megfigyelhető. Ezeken a területeken fontos az értékelés a „megbízó” által, és ez lesz a fegyelmező eszköz az ottani algoritmusok kezében.
Apr 19, 202332:42
Európai uniós pénzekre vár(ogat)va

Európai uniós pénzekre vár(ogat)va

A választás óta egy érdemi kihívás érte az Orbán-kormányt, egyelőre nem látjuk, hogy milyen módon képes kezelni. Ez pedig az Európai Uniótól jövő pénzek zárolása és emiatt a gazdasági bizonytalanság tartós jelenléte. Erről beszélgettünk Bíró-Nagy Andrással, az Új Egyenlőség szerkesztőjével.

A januári szerkesztői podcast egyik fő kérdése az volt, hogy mikor várható az EU-s pénzek „elindulása” Magyarország felé. Akkori adásban Bíró-Nagy András azt mondta, hogy nyárnál előbb nem várható ebben áttörés. Az akkori jóslata nagyon pesszimistán hatott, de ma már ugyanezt mondani inkább a hurráoptimizmus kategóriájába sorolható.
Navracsics Tibor miniszter azt mondja, hogy nyárig lezárulnak a viták az Európai Bizottsággal. Ennek kapcsán arra hívta fel figyelmet Bíró-Nagy András, hogy ez még nem jelenti azt, hogy tényleges kifizetésekre kerül sor. Azt is látni kell, hogy ténylegesen három hónapja van mindenkinek, mivel a nyári szünet után már kampányüzemmódban vannak az európai pártok. Ez pedig szinte ellehetetleníti a megállapodásokat, kompromisszumokat.
A magyar kormány rutinos a brüsszeli pályán, ezért is kérdéses, hogy miért vesztegetett el az év elején két hónapot. Január-február ugyanis úgy telt el, hogy nem történt előrelépés a konfliktusos ügyekben. Azt is persze hozzá kell tenni, hogy nem transzparens a folyamat. A magyar kormány nem mutatta meg tárgyalási menetrendjét, nem látszanak a vitás ügyek. Sok tekintetben a brüsszeli jól értesült tudósítók jelentik a referenciapontokat egy olyan kérdésben, amely alapvetően meghatározza magyar gazdaság jelenét, és rövid távú jövőjét.
A beszélgetés során azt is megnéztük, hogy mi lehet az oka ennek a kialakult és mélyülő konfliktusnak? Az egyik verzió, hogy a magyar kormány nem akar, vagy belpolitikai okok miatt nem tud engedni. Ez azon a hiten is alapulhat, hogy kisebb kompromisszumok is elegendőek lehetnek, nem kell teljes megegyezés ahhoz, hogy jöjjenek a források.
A második verzió szerint valójában van érdekeltség a megegyezésben mindkét fél részéről, de a kormány bénázik, és nem megfelelően kezeli ezeket a vitás kérdéseket.
A harmadik lehetőség, hogy már az Európai Bizottság sem akar igazán engedni, és kifejezetten arra játszik, hogy a magyar fél ne tudja könnyedén teljesíteni a kéréseket, illetve a kompromisszum fájdalmas legyen.
Bíró-Nagy András szerint keményedett a hangulat a magyar kormány irányába az Európai Unió szinte minden döntéshozatali szervénél. Ezért inkább a három verzió együttese adhatja ki azt, hogy mi áll a helyzet eszkalálódása mögött.
A kormány külpolitikai kihívásai szempontjából Bíró-Nagy András a NATO-n belüli konfliktus, az amerikai viszony és az EU-val való viszály közül ez utóbbit tartja a legveszélyesebbnek. Ugyanakkor mindezek a problémák a Fidesz támogatottságát nem igazán érintették, ami azt mutatja, hogy válság tekintetében ütésállónak látszik belpolitikailag a kormány. Ez pedig a kormánypártok működése szempontjából mindig visszaigazolást jelent.
Apr 12, 202333:52
Akkumulátorgyárak Magyarországon: új függőség, vagy a keleti nyitás győzelme?

Akkumulátorgyárak Magyarországon: új függőség, vagy a keleti nyitás győzelme?

Magyarországon egy főre vetítve a világ legnagyobb akkumulátorgyártó kapacitása jött létre. Ennek kapcsán beszélgettünk Szabó Milánnal, aki szakdolgozatát ennek a témának szentelte, és azt vizsgálta, hogy ez új függőségi helyzetet hoz-e létre, vagy paradigmatikus változás történik a magyar gazdasági fejlődésben.

Szabó Milán két cikket is megjelentetett az Új Egyenlőség virtuális hasábjain, amelyben azt elemezte, hogy mit jelent az akkumulátorgyártás volumenének növelése a magyar gazdaság szempontjából. Nem elsődlegesen a környezeti hatásokat vizsgálta, hanem arra keresett választ, hogy a jelenlegi függőségi helyzetünkön mennyiben változtat ez az ágazat.
Az elmúlt évtizedekben a magyar gazdaság a külföldi működőtőkére és az olcsó orosz földgázra épült. Ehhez társult az olcsó munkaerő és a munkavállalói jogok alacsony szintje. Ez a modell az autógyártás területén azt eredményezte, hogy 150 ezer munkavállalóval a GDP 20%-át állítják elő, emellett pedig erős német autómárka-függőséghez vezetett.
A keleti nyitás politikája mintha az akkumulátorgyártással érett volna be. A debreceni gyár építése a legnagyobb keleti magánberuházás Magyarország területén. Ugyanakkor itt nem paradigmatikus váltásról van szó, hanem hangsúlyeltolódásról. A nyugati működőtőkét felváltja a keleti tőke megjelenése és a környezeti tényezők kiárusítása.
A magyar gazdaság számára kétséges ennek a hozzáadott értéke, hiszen a jelenlegi gyártói kapacitások nem számolnak a hazai beszállítókkal. Sokkal inkább a hazai tőkét hozzák helyzetbe az infrastruktúra építése kapcsán, de ez egyszeri lehetőség csak.
A globális szerep szempontjából van egy másik vizsgálható aspektus, ez pedig Magyarország kelet-nyugati szerepe. Ebben nem egyértelmű az eredmény, de tény, hogy az Orbán-kormány arra törekszik, hogy kaput nyisson a keleti tőkének és általa előállított akkumulátoroknak a nyugati piacok, autógyárak számára. Ez elméletileg növelheti a magyar kormány gazdaságdiplomáciai mozgásterét, de ennek a realitása kérdéses.
Az akkumulátorgyárak környezeti terhelése sokdimenziós. Például a debreceni gyár vízigénye csúcsteljesítménynél akár a debreceni lakosság vízigényét közelítheti meg. Közben azt is lehet látni, hogy villamosenergia-igény is óriási. Az évtized végére Paks kapacitásának felét az akkumulátorgyárak viszik el. Azaz vagy extra kapacitásokra van szükség, vagy ismét rá leszünk utalva az olcsó orosz gázra, amely nem biztos, hogy adottság innentől kezdve.
A beszélgetés során érintettük azt is, hogy mennyire garantált ezeknek a cégeknek a jövőképe Magyarországon, kell-e attól tartani, hogy felszámolják egy technológiai váltás esetén a mostani gyárakat.
Mar 29, 202334:19
Párbeszéd kezdődhet a zuglói modellről

Párbeszéd kezdődhet a zuglói modellről

Február végén az ellenzéki vezetésű zuglói önkormányzat képviselőtestülete elé olyan határozati javaslat került, amely megszüntetni indítványozta a 2015-ben, Karácsony Gergely kerületi polgármesteri időszakában – az akkori vezetés kezdeményezésére megszületett – zuglói szociális modellt.
Az Új Egyenlőség e heti podcastjában Scharle Ágota közgazdásszal, a Budapest Intézet ügyvezető partnerével, vezető kutatójával, a zuglói modell egyik kidolgozójával, valamint a megszüntetés elleni szakmai, társadalmi tiltakozás egyik kezdeményezőjével beszélgettünk.
Az interjúban elhangzik, hogy a zuglói modell részben pótolni igyekezett a szociális ellátásból mindinkább kivonuló állam szerepvállalását, de a minimumjövedelem, lakásfenntartási támogatás, adósságkezelési szolgáltatás hármasával, valamint a rászorulóknak a szociális szolgáltatások felé terelésével, és az ott nyújtott valódi segítség, tényleges szakmai munka fejlesztésével próbált mintát nyújtani arra, milyen elemekből állhatna a szociálpolitika helyi vagy adott esetben országos szinten. Scharle Ágota arra is emlékeztetett, hogy a zuglói kezdeményezés, így például a minimumjövedelem gondolata több ellenzéki párt programjába is beépült a későbbiekben, ami azt a benyomást keltette, hogy ez a szakmai modell egy újfajta társadalompolitikai szemlélet kialakulásához is hozzájárulhat.
A 2015-ös bevezetést követő többszöri felülvizsgálat, amelyek közül az utolsó 2020-ban készült, elsősorban azt kritizálta, hogy nem következett be a 28.500 forintos minimum további emelése, a kutató szerint ennek ma már 45.000 forint körül kellene lennie. Scharle Ágota szerint jó kiindulási pontot jelentett a zuglói családsegítő szolgálat eleve magas színvonalú működése, és határozottan azt a szakmai véleményt fogalmazta meg, hogy a szociális modell kifejezetten munkára ösztönző hatással bír. Az ugyanakkor mindvégig megoldatlan probléma volt, hogy mennyire lehetséges nyilvántartani azt, ki számít ténylegesen zuglói lakosnak, ami alapvetően befolyásolja, ki számít helyi rászorulónak, ez ugyanis ténylegesen meghatározza, a szociális juttatások költségvetési kereteit.
A mostani, a megszüntetés érdekében elhangzott érveket ellentmondásosnak tartja a kutató abból a szempontból, hogy a modell ellenzői egyszerre hivatkoztak az ellátás alacsony anyagi színvonalára és arra, hogy túlságosan megterheli a helyi költségvetést, miközben viszont a szociális keret növelését helyezték kilátásba. Scharle Ágota szerint az eseti és kötött felhasználású, továbbá a politikai kontrollt erősítő ellátásokra való átváltás helyett a minimumjövedelem összegének emelésére és az adminisztratív problémák tisztázására lenne szükség. Azt is elmondta, miután az önkormányzat vezetése végül is visszavonta a megszüntetésről szóló indítványt, lát esélyt arra, hogy szakmai párbeszéd kezdődjön a zuglói modell jövőjéről a helyi döntéshozókkal.
Mar 22, 202338:21
Egészségügy átalakítási kísérlet sokadszor, MOK elleni vendetta másodszor

Egészségügy átalakítási kísérlet sokadszor, MOK elleni vendetta másodszor

Magyarországon az egészségügyi rendszer a szocialista örökség terhét nyögi” – kezdi a beszélgetést Rékassy Balázs egészségügyi menedzser, szakközgazdász És innen jutunk el a beszélgetés végén ahhoz, hogy miért ment neki frontálisan a Magyar Orvosi Kamarának a kormány és a parlamenti többség.

Az egészségügyi rendszer nyögi a szocialista örökség terheit, mivel sok az aktív kórházi ágy, közben a járóbeteg-ellátásra és az alapellátásra kevés forrás jut. Fontos, hogy az aktív ágyak csökkentése mögött a mostani egészségügyi kormányzatot sem az a cél vezérli, hogy forrást vonjon ki az alrendszerből, hanem ezzel próbálja kezelni az egészségügyi személyzet hiánya miatt fellépő gondokat.
A diagnózis az egészségügyi rendszer strukturális problémáiról már 2006 óta a politika napirendjén van. A lokális érdekek azonban nem engedik az átalakítást, hiszen a települések féltik a saját intézményrendszerüket. Ugyanakkor annyi változás történt az elmúlt évtizedekben, hogy fokozódott a munkaerőhiány. Rékassy Balázs szerint minden negyedik szakdolgozó hiányzik, aminek köszönhetően egyre több helyen kénytelenek osztályokat bezárni, ha csak időszakosan is. Egy ilyen pillanat lehetőséget ad arra, hogy át lehessen alakítani az intézményrendszert.
Miközben a MOK alapvetően támogatta az egészségügyi rendszer átalakítási terveit, 2022 végén az egyeztetések megszakadtak a kormánnyal. Ezt követően világossá tette a tagság, hogy két dologhoz ragaszkodnak. Egyrészt az egészségügy csapatmunka, ezért nem elegendő, hogy az orvosok bérezése rendezésre került korábban, szükség van a szakdolgozói bérek rendezésére is.
A másik sarkalatos pont az volt, hogy a háziorvosi ellátást is meg kell erősíteni. Ennek részeleme az ügyeleti rendszer átalakítása. Rékassy elmondta, hogy változásra van szükség ezen a területen. Jelenleg a rendszer állami és önkormányzati kofinanszírozásban működik 300 ponton. Alapvetően egészségügyi vállalkozások látják el a feladatot, de ezeknek nincs visszacsatolásuk a háziorvosi rendszer fele, ami hatékonyságbeli problémákat okoz.
A kormány úgy gondolta, hogy a korábban egy megyében tesztelt ügyeleti rendszert kiterjeszti a többi megyére is. Ennek fő szerveződési csomópontja a mentőszolgálat lenne. Ugyanakkor a MOK tagsága úgy érezte, a háziorvosi rendszer megerősítésének kikényszerítése csak akkor lehetséges, ha ebben a kérdésben ellenállnak.
Az egészségügyi rendszer átalakításának menetrendje nem ismert, a kormány pedig megpróbálja félretolni az orvosok érdekképviseleti szervét. Ez a modell nem újdonság. 2006-ban már egyszer megtörtént ugyanez, és éppen a mostani kormánypártok állították vissza a MOK kötelező tagságát a 2010-es választások után. Élt 13 évet, de nagy kérdés, hogy egészségügyi reformját képes lesz-e politikailag továbbvinni a Fidesz.
Mar 08, 202336:37
Egy évvel a háború után hogy áll Európa gazdasága és politikája?

Egy évvel a háború után hogy áll Európa gazdasága és politikája?

2022. február 24-e olyan történelmi pillanat volt Európában, amely évtizedekre meghatározza majd a gazdasági, kulturális együttműködési lehetőségeket. Az elmúlt egy év megmutatta, hogy Európa nem fagy meg orosz gáz hiányában, és nem omlott össze a gazdaság sem. Szankciókról, támogatásokról, az EU-n belüli törések lehetőségéről beszélgettünk Pogátsa Zoltánnal és Bíró-Nagy Andrással.



2022 őszén a Gazprom egy propagandavideót tett közzé, amely „Winter is coming…” címmel terjedt az interneten. Az apokaliptikus vízióban a gázcsapok elzárása miatt megfagynak az emberek Nyugat-Európa utcáin. Egy évvel a háború kitörése után és tavasz közeledtével most már látszik, hogy ez az apokaliptikus vízió távolról sem vált valóra.

A podcastban azt elemeztük, mennyire helyes a kérdésfeltevés: „működnek-e a szankciók?” A kérdésnek valójában így kellene szólnia: „lehetett volna úgy tenni Oroszországgal szemben, mintha nem történne semmi?”. Erre a többségi válasz – talán nem 97% –, hogy nem, azaz a katonai agresszióra a nyugatnak is reagálnia kellett. Ez pedig, ha nem akar bohócot csinálni magából az EU és a NATO, nem merülhet ki néhány elítélő nyilatkozatban és komor arcú politikai kiállásban.

Ezért a szankcióknak morális alapon nem volt alternatívájuk. Az is fontos, hogy mi volt a „sikercél” a szankciók kapcsán. Ettől nem volt reálisan várható, hogy Oroszország megállítja inváziós erőit, és visszafordul legalább a 2015-ös határig. Az elvárás az volt, hogy megdrágítsa a háborút, és fokozatosan megnehezítse annak finanszírozását. Ebből a szempontból a szankciók működnek.

Természetesen az sem volt elvárás, hogy a szankciók teljesen térdre kényszerítsék Oroszországot. A 2%-os GDP-visszaesés kis túlzással egy normál ügymenetes recessziónak felel meg, nem történt összeomlás. Sőt a Nyugat iránt elkötelezett, de nem értékalapú, hanem inkább gazdasági realista külpolitikát folytató országok, mint Japán is megőrizték kereskedelemi kapcsolataikat az agresszor országgal.

Ugyanakkor közben Európai Unió is képes volt egységesen reagálni. Az egységesen elfogadott 10 szankciós csomag hatással van az orosz gazdaságra is. 67 milliárd euró segítséget már megmozgatott az EU, és ennél nagyságrenddel nagyobbat az USA is. Ezek a lépések nemcsak katonai támogatást jelentettek, hanem rákényszerítették Oroszországot a tartalékaik felhasználására. Egyes elemzések szerint 2023-ban fogy el a technológiai tartaléka Moszkvának, amelynek hatására pl. a polgári repülés területén komoly problémák keletkeznek majd.

Fontos, hogy Európa gazdasága nem szenvedett drámai károkat, elkezdődött a leválás az orosz fosszilis energiáról. Azt is látjuk, hogy az infláció csökkenésnek indult, amely arra is választ ad, hogy ez valójában milyen mozgatórugó által hajtott gazdasági probléma volt. A magas infláció ez alapján inkább a Covid utáni gazdasági helyreállási szakasznak volt a terméke.

Európa gazdasági problémáinak elmaradása azt is jelentette, hogy nem voltak földcsuszamlásszerű politikai átrendeződések. Olaszország is megmutatta, hogy kormányon még a Meloni vezette koalíció is erős partnerséget mutat Ukrajnával. Egyelőre annak sincs jele, hogy az idei évi választások után (Finnország, Spanyolország, Lengyelország, Görögország) az EU-tagállamok között olyan politikai erő kerülhet hatalomra, amely aktívan tenni akar Ukrajna támogatásának a megszüntetése érdekében.
Mar 01, 202338:10
A Mi Hazánk stratégiája: szociális fókusz, radikális rendpártiság és konteók

A Mi Hazánk stratégiája: szociális fókusz, radikális rendpártiság és konteók

A 2022-es választások egyik meglepetése volt, hogy a Mi Hazánk bejutott az Országgyűlésbe. A párt jelenlegi helyzetéről és jövőjéről Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség podcastjának szerkesztője beszélgetett Hunyadi Bulcsúval, a Political Capital radikalizmus kutatásainak vezetőjével.

Habár a kampány során a bejutási küszöb alatt mérték a Mi Hazánk támogatottságát, a szavazatok 6 százalékát szerezte meg a párt a 2022-es országgyűlési választásokon, így bejutott a Parlamentbe. Hunyadi Bulcsú szerint ehhez jelentősen hozzájárult, hogy a párt hatékonyan kampányolt a Covid-intézkedések, és főként az oltások ellen. A választások után a Mi Hazánk kihasználta a rá irányult figyelmet és olyan provokatív eszközökhöz nyúlt, mint Novák Előd jelölése a nemzetbiztonsági bizottság vezetésére, amit hagyományosan a legnagyobb ellenzéki frakció politikusa vezet. Hunyadi Bulcsú szerint az ilyen húzásoknak is köszönhető, hogy egy rövid időre a teljes népességben 9 százalékra is nőtt a párt közvélemény-kutatók által mért támogatottsága. Ez a növekedés viszont úgy látszik, hogy megtorpant, és az utóbbi hónapokban 6-7 százalék körül stagnál a Mi Hazánk szavazóinak aránya.

Mivel a pandémia lekerült a politikai napirendről, a Mi Hazánknak új témákat kellett találnia. A párt által képviselt programpontok közé tartoznak – a hagyományosan inkább a baloldalhoz köthető – jóléti témák, valamint jobboldali, szigorú rendpárti üzenetek egyaránt. Előbbihez tartozik a tanárok, az egészségügyi dolgozók és a KATA-s vállalkozók melletti kiállás, a szakszervezetek támogatása, a kilakoltatások elleni fellépés és a multi-ellenesség. Szintén a párt szociális fókuszát jelzi számos javaslatuk, például a közalkalmazotti béremelés, a férfiak kedvezményes nyugdíjkorhatára, fiatalok lakhatási támogatása és a diákminimálbér.

A szociális fókusz mellett ugyanakkor továbbra is jobboldali, rendpárti nézetek jellemzik a Mi Hazánkot, amik gyakran cigányellenes hangulatkeltéssel és a bevándorlás ellenes üzenetekkel kapcsolódnak össze. A Mi Hazánk radikalizmusának jele, hogy a párt szorosan együttműködik azokkal a szélsőjobboldali szervezetekkel (például a Betyársereggel), amelyek a néppártosodás előtti Jobbik szövetségesei voltak.

Hunyadi Bulcsú szerint a párt által képviselt harmadik fontos pozíció a Mi Hazánk külpolitikai víziója, amit erős EU- és NATO-ellenesség, illetve oroszpártiság jellemez. Fontos különbség a Mi Hazánk és a Fidesz között, hogy míg a kormány legalábbis hivatalosan elítéli az orosz agressziót, addig a Mi Hazánk teljes mértékben NATO-ellenes és határozottan Ukrajna-ellenes állásponton van. Mindezek mellett a Mi Hazánk világmagyarázatának fontos részét jelentik az összeesküvés-elméletek, valamint a kultúrharcos témák, mint az „LMBTQ és gender lobbi” elleni harc.

Az EP-választásokon a Mi Hazánk minden bizonnyal kemény EU-kritikát fog megfogalmazni. Mivel az önkormányzati választásokon az ellenzék koalíciókényszerben van, ezért a Mi Hazánk újra arra játszhat, hogy „harmadik utas” alternatívaként mutatkozzon a választók előtt („Se Orbán, se Gyurcsány”). Fontos ugyanakkor, hogy a Parlamentbe jutása óta a párt elsődlegesen a Fidesszel szemben határozza meg magát, mint a kormány „igazi ellenzéke”.

A Mi Hazánk bázisa demográfiai jellemzőikkel nehezen megfogható. Eddigi kutatásokból az körvonalazódik, hogy a párt szavazói inkább férfiak, felülreprezentáltak közöttük a középkorúak és szakmunkás végzettségűek. A pártnak erős a vidéki jelenléte, és vannak olyan települések, ahol a Mi Hazánk nyerheti el a polgármesteri címet. Ugyanakkor Hunyadi Bulcsú szerint a Mi Hazánkból nem lesz „Jobbik 2”, és a jelenlegi politikai helyzetben se jobbról, se balról nem veszélyezteti semmi a Fidesz pozícióját.
Feb 22, 202332:27
Mit jelent a magyar gazdaságnak az elmúlt egy év a háború árnyékban?

Mit jelent a magyar gazdaságnak az elmúlt egy év a háború árnyékban?

Nemzetközi beágyazottsága a magyar gazdaságnak vitán felüli. Ebből következő kitettségünk akármilyen globális folyamattal szemben szintén nem lehet kérdés. Ugyanakkor izgalmas kérdés, milyen hatása van egy háborúnak a szomszédos országban. Erről beszélgettünk Büttl Ferenc közgazdásszal.

„A magyar fejlődési modell véget ért” – így indult a beszélgetés, amelynek alaptémája az volt, hogy milyen mérleget lehet vonni Magyarország számára a gazdaság egy éves teljesítménye tükrében. Azért is érdekes időpont ez, mert az elmúlt napokban jelent meg a legfrissebb inflációs adat, amely 25% feletti pénzromlást mutat, a GDP változásáról szóló KSH gyorsjelentés pedig technikai recessziót jelez.
A magyar fejlődési modell Büttl Ferenc szerint azért ért véget, mert a két komponense közül – a német ipartőke és az olcsó orosz energia – az utóbbi megszűnt. Ezáltal az összeszerelőüzem-modell, vagy ahogy a kormány mondja, a gazdaság újraiparosítása nem várt nehézséggel találkozott.
Kérdés ebben a helyzetben, hogy olcsó energia nélkül működik-e az előbbi modell. Azért is releváns ezt feltenni, hiszen például a német gazdaság is hasonló nehézséggel szembesült. Ugyanakkor mintha ott lett volna erre tudatos felkészülés, és az energiaforrások diverzifikálása nem most kezdte el foglalkoztatni a német gazdaságot. Az is természetes volt a németek számára, hogy a diverzifikálásra költeni kell ebben a helyzetben, ami később versenyelőnnyé formálható. Magyarország nagyon nem tette ezt meg.
Amennyiben a jelenlegi magyar gazdaságimodell ellehetetlenül, van-e más felzárkózási alternatíva? Kérdés, hogy a most fellendülő akkumulátorgyártást annak tekinti-e a kormány. Büttl szerint ez nem más modell, mint amit eddig láttunk. Most nem az olcsó energiára épít a kormányzati iparpolitika, hanem a tőke számára adott hazai erőforrások olcsóságára, azok kizsákmányolására.
A beszélgetés végén érintettük a háború második évének gazdaságra gyakorolt várható hatásait. Ennek kapcsán a kulcsszó a kiszámíthatatlanság. Azt is lehet gondolni, hogy a várakozásokhoz képest könnyebb is lehet. Ebben Büttl Ferenc azt hozta fel érvként, hogy a jelentős aszály miatti rossz mezőgazdasági produktum talán idén nem ismétlődik meg. Azonban a háború esetleges eszkalációja olyan helyzetet is okozhat, amely kilövi az egekbe az energiaárakat, és erősíti a mostani sokkhatást.
Feb 15, 202334:05