Szigorúan Bizalmas
By Jocó és Dani
Szigorúan BizalmasDec 22, 2020
85. Dani és a Megafon
Egy csapat askenázi, egy roma család, egy 40-es informatikus és egy vakvezető labrador utazik a szolnoki zónázón - lehetne ez egy kellemetlen poén is, de nem, ez a Szigorúan Bizalmas 85. epizódja, szóval tulajdonképpen az életünk. Fogadjátok szeretettel idei utolsó, ünnepi, évösszegző adásunkat, aminek a tematikáját persze Dani jó előre (1 nap) kitalálta, de annyira félszavakból is értjük egymást, hogy Jocó teljesen másra készült. Így nem derült ki az adásból, hogy melyik az idei év 5 legjobb újonnan forgalomba hozott cukormentes édesipari terméke, az viszont annál inkább, hogy milyen gyakran mondják be az azerbajdzsáni m1-en, hogy "visszafoglalták" Hegyi-Karabah-ot. Ha 10 óra 20 perckor indítjátok el a felvételt, pont Jocó ünnepi köszöntőjénél lesz éjfél, jó szórakozást!
84. Jocó és az anyukák
Kutyás adás, reméljük örültök!
83. Dani és a kiállítás
A műsorfolyam története során először névnapokat ünneplünk, miközben Jocó éppen nagyon elfoglalt: titkos projektje (ami igazából egy vállalkozáskezdemény) ismét látható és nyilvános – persze nem úgy, mint ez a rádióműsor, hanem tényleg. A sarokban egy ázott őrkutya szunyókál, míg Dani a magyar egészségügy állapotáról elmélkedik – ebből szerintünk átívelő lesz – Jocó pedig a szakszervezeti bizalmi pályát fontolgatja. Az átívelők közepén drámai fordulat áll be Focus történetébe, ismét meghal egy rapsztár, Románia pedig szépen lassan utóléri a magyar gazdaságot – miközben az adás házigazdái egymás hegyén-hátán nyitják a zárójeleket, mintha nem lenne holnap.
82. Jocó és Jordánia
Azt tudjuk, hogy Jocó nem szeret távol-keleti helyekre utazni, de azt nem, hogy ennek ellenére miért megy állandóan ilyen helyekre: mindenesetre most legalább vissztért a mikrofon mögé vadkeleti útjáról hazatérvén: hűséges kiskutyája pedig úgy kiszaglászta magát az Almássy téren, hogy az adás hallgatása során – hosszú idő után először – fel sem tűnik majd, hogy van velünk egy négylábú. Életünkben először beszélünk az inflációról (amiről Jocó szerint senki nem tudja határozottan megindokolni, miért rossz dolog), a palesztinokról, a közösképviselőkről, hangminőségről, béremelésről és az is kiderül, mennyit kell adni egy szakszervezeti bizalminak, hogy közösképviselői munkát végezzen. Két hősi halottunk is van, levélírónk viszont nem sok, de legalább kiderül, miért nem hallgatja kb. soha Jocó a titkos éjszakai rádióműsort - azon túl persze, amiért más sem hallgatja. Napszaktól függetlenül jó éjt mindenkinek!
81. Endre és a két pápa
80. Jocó és a jóslatok
Egy barátomat érdekelné, hogy meddig lehet januárban boldog új évet kívánni? Az előző évnyitó adás inkább válaszolgatós-mesélős volt, most jöjjön egy velejéig évértékelős, listaállítós top-akárhanyas megfejtés, amiben már a kérdésfeltevés is tökéletesen bemutatja a két főhős közti fényév távolságot. A másodikká átminősített harmadik blokk pedig 2023-al kapcsolatos twitteren megtalálható jóslatokat elemez végig és váratlan meglepetéseket tartogat. Maradjatok velünk!
79. Dani és a csúnya rossz majom
Rég nem látott sűrűséggel érkezik az újabb bizalmass epizód, ez talán már egy újévi fogadalom jele? Vagy csak Dani pörgött túl? Esetleg Jocó újabb eltűnését fontolgatja és előre vezekel? Ez kevésbé derül ki, mint egy átlag telex clickbait híradó bármelyik címében megfogalmazott talány, de parádés módon válaszolunk az összes nemhallgatói kommentre, levélre és válaszra. Dani kitalál egy játékot, de csak egy blokkal később ugrik neki be, mire majdnem lego-podcasttá változunk, csak Romániában nem volt Lego, úgyhogy inkább mégsem. Újévi, ünnepi adás helyett inkább nemhallgatókkal foglalkozó adás lett - persze lehetett volna toplistázni, meg jövendőlni is, de azt majd következő adásban fogunk, nektek már csak el kell dönteni, hogy az mikor legyen.
78. Jocó és az ünnepek
Igazi ünnepi adás a 78-ik. És, mint az ünnepkor szokás, mi is visszatekintünk a mögöttünk hagyott hónapokra és epizódokra: előbb a Spotify-al értékeljük az évadot (szupersokan (nem)hallgattatok és szerettetek minket, amiért nagyon hálásak vagyunk), majd elbúcsúzunk Sanyi bácsitól és felidézzük az elnémított adásokat. Elutazunk Mürába, Lappföldre, Erdélybe, a Kunigunda utcába, és az Olaj SC-vel és CopyCon-nal Szolnokra.
Ünneplünk, elfáradunk, megbeszéljük, átértékeljük... Végül pezsgőt bontunk, de nem ezekre…
77. Dani és a gurulós foci
76. Tanár Úr és az invázió
286 nappal az adásfelvétel után poszt-szovjet rakétaként lőjük ki az éterbe valaha volt legháborúsabb podcastepizódunkat. Jocó a történetek véges, vagy végtelen számáról filozofál (de szerintünk ez már volt adásban), Dani devizapiaci tanácsokat kér, Tanár Úr pedig kijavít minden - a műsorvezetők által - rosszul használt terminus technikust. A Latin-amerikai társadalmi különbségek és a lehetséges emigrációs célországok átgondolása után egyenes úton megyünk neki az 1945 óta példátlan katonai konfliktusnak, nevezze is bárki bárhogy. Szóbakerülnek a nyersanyagok, a meg-nem-történt casus belli-k, a támadás valódi okai, a lehetséges végkimenetelek, és rengeteg, az átlag-nem-hallgató által nem ismert nagyon fontos és meghatározó részlet, amik így, bő fél évvel a Z-betűs csapatszállítók bevonulása után is tudnak új nézőpontokat adni a szemünk előtt zajló történelem követéséhez - és ráadásként az is kiderül, hogyan lehet megakadályozni, hogy Jocó eltűnjön. Végül, de nem utolsó sorban külön köszönet illet egy Jademan nevű fórumozót, akiről bár nem tudjuk, hogy kicsoda, de puszta szívjóságból visszahozta ezt az epizódott a végleges pusztulásból!
75. Robi és az ősziszünet
74. Jocó és a kormányprogram
Mennyi idő alat jut el a Szigorúan Bizalmas Titkos Éjszakai Rádióműsor az anarchoszindikalista közösségektől a totális megfigyelőállamig? Megint felbúgunk, mint morgatópróba hónap első hétfőjén, Dani ismét túlkészült, Jocóból is folyik a szó - ez csak egy dolgot eredményezhet: vakulásig, sőt hipoglikémiáig tárgyaljuk a világ minket érdeklő vetületét. A két és fél órás rekordhossz végül sok mindenre elég lett: olvasói levelekre, helyesbítésekre, kis kutyaiskolára, Jocó szerint is jó zenékre és azok eredettörténetének kivezésézére, rendszerváltáskori román energiaválságos anekdotákra, tűzriadóra (vaklárma), valamint a levélírói kérés ellenére is vastagon közéleti elmélázásra. És persze arra is, hogy a frissen feltámasztott Sólyom László személyesen küldje el Dani adatalapú reformcsomagját melegebb éghajlatra.
73. Dani és az árnyékkormány
72. Jocó és a rezsidémon
Dani túlságosan lelkes, Jocó viszont nagyon siet, ennek következtében megilletődötten csöppenünk bele életünk első olyan podcast-felvételébe, ami egy előre összerakott stúdióban és előre kiválogatott zenékkel készül. Megpróbálunk minden blokkot bezsúfolni az adásba, de nem sikerül, ettől viszon rekord hosszúra dagad a műsorfolyam, amiben mindenféle démonok elől menekülünk. A világ-artisjus algoritmusokkal vértezte fel magát és éppen értünk jön, Topáz élő adásban engedelmeskedik és kiderül, hogy kinek a házát látta Dani Bukarestben. Akkora helyesbítésekbe vagyunk, hogy az még a holdról is látszik - többek között Beton Hofinak is kijut belőle: ha hallgatná a podcastot, első kézből tudhatta volna meg, hova vonult be Jézus. Kaptunk újra nemhallgatói levelet, gázszámlát, idegbajt és halálhírt, adtunk gondolatokat, ötleteket és szakértői becsléseket - hiszen Jocó szerint a közműtőzsdét nem szabad nézni, a civilizációs összeomlástól pedig megment majd minket az emberiség élniakarása, meg a kapitalizmus láthatatlan keze.
71. Dani és a Regát
Lassan kijelenthetjük, hogy a legmélyebb, legérzelmesebb és leglelkesebb epizódjaink mindig azok, amik hosszabb szünet után elsőként keletkeznek - ez az aktuális éppen a szokásos első féléves köddé válásunk végére próbál meg pontot tenni. A műsor történetének leghosszabb intrójával és legkiterjetteb “miről-nem-beszélünk” listájával veszi kezdetét az időkapszula 71. megtöltetése, ahol Daninak új podcast-ötlete támad, Jocó pedig szélsőséges véleményt fogalmaz meg a házasság és a mennyország társadalmi berendezkedéséről - persze kicsit magyarázkodunk is a “nagyszünet” kialakulásának okait keresve. Olvasói levelek érthető okokból nincsenek, van viszont élménybeszámoló egy másik podcast közönségtalálkozójáról, ahol nagy meglepetésünkre több -, a műsorfolyam megszűnésének okait firtató - nem-hallgató is megjelent. Ennek örömére Dani outolja a CSRM műsorvezetőinek valódi neveit, Jocó pedig válaszol négy kérdésre, bizonyítván rátermettségét, hogy szükség esetén helyettesíthesse valamelyik tagot az általunk korábban többször podcast-válogattnak titulált entitásban. Jocó egy váratlan meglepetéssel mérföldes lépteket tesz a patreonos üzleti modell felé, cserébe Dani elmeséli neki, mennyire balkán Bukarest (két blokk kellett hozzá!). A Netflix buborékba zárta Jocót, Dani családja ismerkedik a Rubik kockával, a Gyilkos tó látszik a propelleres Tarom gépről, Daninak pedig életében először fájt Trianon. Buna ascultare tutror!
70. Jocó és Szolnok
Ukrajnáról kellene beszélni, de szakértőnk nem ért ma rá, úgyhogy a téma végül a miről-nem-beszélünk listára került fel és végig kerülgetjük a (bennünk) forr(ong)ó kását. Topáz ismét velünk vezeti műsort, amiben - egy orbitális zárójel keretein belül - kiderül, hogy mi az a három jel, amiből világos lett, hogy Dani kezdi otthon érezni magát Piliscsabán. Kezdünk rájönni arra, mi kell egy új helyen történő meggyökerezéshez, de még mindig kérdés, hogy lehet-e egyetemi évek után új, igazi barátokat szerezni. Nem beszélünk a nagy világrettegésekről, arról viszont igen, hogy miért csak egy dologtól tud a lakosság félni egy időben. Vannak átívelők, hezitálunk kicsit az arcba kapott didaktikus, Netflix-evangéliumon, lett egy szakdolgozat-ötletünk, amiről kiderül, hogy igazából egy startup és van új levélírónk, akit elfelejtettünk felkérni arra, hogy visszamenőleg jegyzetelje ki a korábbi epizódokat. Jocó Szolnokra költözik, de annak ellenére, hogy a paneleket még az orosz lövegek sem tudják elpusztítani most egy téglaépítésű társhasház zárószintjét lakja épp be. Az ottléthez kap egy Matt hasonmást, egy csomó szolnoki polgárt, kesztyűboltot, harangzúgást - a hiányzó gyorsétterem pótlására pedig Dani tesz ígéretet. Ja, az inflációt meg még a legelején megfejtettük.
69. Dani és a zene
Piros lett a paradicsom, nem sárga
A felvétel átcsúszott most szerdára.
Jocó dupla epizódot tervez, közben két telefon közül nem vesz fel egyet sem és visszahív mindenkit aki ismeretlen számról keresi. Dani oly annyira nem beszél a keresztény könnyűzenéről, hogy 30 percen át taglalja pályatársai dalos szereplését és az sms szavazás varázsait. Topáz rosszalkodik, Dani rászól Jocóra, de kutyus veszi magára. Oroszországtól Amerikáig utazunk, hogy kiderítsük Nektek, miért térdel le egy fehér repper és hogy mit énekelnek kórusban a szolnoki fekete nők a banánhéjról. Danit megdicsérik a munkahelyén, Jocó szerettei harmadjára élik túl a covid-ot, van egy lelkes levélírónk és Jocó nem akar Kulcsár Edináról beszélni, de nem tudja ki az a GwM. 0% adásmenet, 100% podcastben elmesélt vicces videók.
68. Jocó és Topáz
67. Laci és a Balkán
Ha mindig is tudni akartad, hogy hány ország-beli útlevele volt élete során egy, a 70-es évek végén született szabadkai magyarnak, vagy azt, hogy mi volt a titka a NB1 2016-17-es kiírását megnyerő kispesti labdarugócsapatnak, esetleg azt, hogy miért focizik ennyi afroamerikai srác a magyar elsőosztályban, vagy, hogy mennyire bonyolult a taxiengedélyhez szükséges PÁV2 vizsga, akkor ez az epizód pont Neked szól, a lebetegedő Jocó helyére beugró Laci ugyanis mindezekre válaszolt, majd a műsor történetének legnagyobb helyesbítése gyanánt a Boszniával kapcsolatos tévinformációinkat és féltudásunkat is eloszlatta. Ezen felül van az adásban telefonbetyárkodás, covid-fertőzött covid szakértő, némi XCC és NATO-bombázás, meg komoly pillanatok és elhamarkodott szóviccek is. Szóval csak a szokásos - reméljük senki nem hallgatja. Az epizód nyomokban Jocót tartalmaz.
66. Dani és az évértékelés
Oppá. A világtörténelem legnyálasabb szigbiz epizódját sikerült összehozni, amiben fény derül a sötét titokra: Jocó ezt a három évet és 65 (55...) adást használta fel arra, hogy a racionálisan gondolkodó, pragmatikus, technokrata Daniból egy érző lelkű mindfull beszélgetőpartnert faragjon. Román mélyvízzel kezdünk, majd pillanatokon belül a művészetek és a marketingkommunikáció közt húzódó keskeny határvonal pengeélén találjuk magunkat, de annyira sem jövünk zavarba, mint egyszeri ír turista a román koronaőrök láttán. Kiderül, hogy már nem működik, ha vicces cikkeket olvasunk be, még akkor sem, ha románok is szerepelnek bennük, továbbá, hogy Dani mit sem sejt a déli határainktól 70 km-re kialakulóban lévő szituációról, ami "kőkemény, gyors felfutású harci cselekménybe torkollhat akár már rövid időn belül". A fő kérdés persze az, hogy ki a partizán megasztár-emlékműsorának legnagyobb hiányzója. Vannak természetesen átívelők, van egy betelefonáló szakértő, van egy gyönyörűen megható nem-hallgatói levél és vannak témák, amikről nem beszélünk. Ti meg levélben írjátok meg, hogy milyen három szóval jellemeznétek a 2021-es éveteket és hogy hány percnél sírja el magát Dani.
65. Jocó és Tatabánya
Most az egyszer légyszi ne tekerjétek át a zenéket, főleg a másodikat és a harmadikat, nagy jelentőségük lesz a téma szempontjából - sőt a harmadik végén Jocó különvéleményt fogalmaz meg! Tatabányáról sugárzunk egy cukker kutya és Dani kólaböjtjének köszönhetően bubis víz társaságában. Jocó borkostolón volt, ahol sértegették, de ebből még nem következik az, hogy minden sommelier kopaszodik, talán csak azok, akik csillagánist javasolnak alacsony tannintartalmú borhoz. Dani régi dokumentumokat keres és kincseket talál - időkapszula az időkapszulában 🤯 -, Jocó belelkesedik, aztán együt fejtik meg, hogy visszaforgatnák-e két évvel az idő kerekét. A rekordmennyiségű nem-hallgatói levél felolvasása közben a műsor készítői maguk is küldenek egy nem-hallgatói levelet saját magunknak az adás keretein belül, aminek egy váratlan pillanatában előkerül egy román zászló. Mivel ennél tovább már magam sem tudom fokozni a műsor meta-jellegét, csak annyit mondok, hogy ebben az adásban köszönünk el Tatabányától - méghozzá úgy, hogy az inkriminált blokk előtt egy olyan felvétel szól, amiben Dani Jocó Tatabányára költözése előtt kb 9 évvel reppel Jocó legjobb tatabányai barátja Matt és zenekara kíséretében. Dani nem tudja, mi fog lejönni a nem-hallgatóknak ebből a kusza, többdimenziós két órából, de Jocó szerint kerek lett.
64. Bence és az AdBlue
63. Dani és a krumpligyár
A két héttel ez előtti másolat után most ismét az eredeti, kézzel festett Jocó vendégszerepel saját rádióműsorában: hiába hozza Dani szokásos meglepetéskóláját, arra egyelőre életmódváltás okán nincs szükség. Mélyvízbe ugrunk és az idő múlását és egymás megbántását kivesézve robogunk az adblue, a járványok és az ingatag jövő felé, ahol változtatás nélkül hangzik el a lényeg: ha valaki százalékban mutat meg nektek egy növekedést, mindenképpen kérdezzetek vissza a számzerű adatra is.
62. Jocó és a mikrofonengedély
61. Jocó és a harmadik évad
Újra elővesszük podcastünk eredeti felállását, mint Jocó anyukája anno 88-ban Románia térképét a szekrényből: az előző tíz adás kérdezz-felelek szerkezetét felváltja az ismerős egymás-szavába-vágás, zárójelezés és témafelejtés, mert Jocó és Dani újra együtt készíti nektek a nem kirekesztő éjszakai rádióműsort! Élesben szerkesztünk, kiábrándulunk és megnyugszunk, boncolgatjuk a koncepciónk valóságtartalmát, feszegetjük a határokat, elemzünk és aggódunk, mindezt egy négylábú jóbarát társaságában. A világvége-szorongás, a koronavírus és a bolond belpolitika még mindig itt van velünk, de az adás vége felé kiderül a válasz az elmúlt 282 nap legnagyobb rejtélyére: hova tűnt Jocó?
59. Szögi és a túlterheléses támadás
Vendégünket meglepve egy kimondottan aktuális történettel kezdjük az adást, persze csak miután nem sikerül a jégtörő introval jeget törni: álomesküvők helyett rémálom-szolgáltatók kivesézével és előre felírt szolgálati közlemények ismertetésével leszünk úrrá a lámpalázon és a rutinból való kiesésen. Élnek emberek ezen a bolygón, akik azt szeretnék, hogy az ég egy adta világon senki se hallgassa meg az általuk készített podcast epizódokat, de vannak olyanok is, akik szeretnek szerepelni: aktuális vendégünk ez utóbbi fajtából érkezett, tehát, ha most először hallgatsz "Szigorúan bizalmas" titkos éjszakai rádióműsort Szögi oversharing-jének köszönhetően, akkor jeleznénk, hogy ez a műsor amúgy két barát titkos beszélgetése, csak az egyiket az 50. epizód óta nem láttuk. Az adásban szóba kerülnek a tárhelyszolgáltatók, a meetupok, az újságirók, a Brains, az állami adatközpontok és a kékinges szakmunkások is, de az végül nem derül ki, hogy Dani annak számít-e. Az aktuálpolitikai aktualitást (az előválasztás informatikai rendszerének összeomlását) egész gyors átfutással és elfogulatlanul sikerült feldolgozni, a kérdés csak az, hogy kiderül-e a vendég munkahelye, vagy sem.
58. Balázs és a talibán
Külpolitikát akartunk, de életút-interjú lett belőle: Dani újabb régi cimborája kerül a podcastkeverő túlsó végére - egy újabb Balázs gondolatait ismerhetjük meg szigorúan bizalmasan, úgy, hogy azt is felvesszük, amiről azt hisszük, hogy még nem vesszük. A kettővel ezelőtti vendég történetéről leágazó szálak szövik át az adást, amiben kiderül, hogy hogy hívják haitin a Balázsokat, mit tud segíteni féltucat magyar az afgánokon, mit hallgat meló közben egy villanyszerelő és miért azt, hogy hol lehet jobban kiégni: a segítő-, vagy a multikörnyezetben, hogy mi az az imalánc és mennyire hatásos. És persze az is, hogy mi az összefüggés a segélymunka, a tálibok és a sertéspárizsi között. Jó hallgatást!
57. Robi és a mogyorók
56. Endre és a Vatikán
55. Feri és az Ötkör
Jocó emléke lassan ködbe vész, de a vendég a világ végén típusú találkozások folytatódnak: titkos éjszakai rádió műsorunk egyik ihletője és egyetlen terjesztője, Pohly Ferenc Ferenc kapcsolódik otthonából, bizalmassan. Gombapressszói magaslatokból ereszkedünk alá az élő rádióadások és a podcast-családok szinergiái közé, teljes terjedelemben kritizáljuk meg a 444 új Winkler-podcastjét és vesézzük ki, hogy miért kell a telexnek egyszerre két főszerkesztő. Feri mesél az életről, meg mindenről, újságíróságról és szerinte irreleváns, belterjes információkról, de Dani pont ezekért érkezett, fittyet hányva a nem-hallgatók nem-érdeklődési köreire. A harmadik blokkba már egy spagetti lakóautón utazunk, Feri üzleti tervei, álmai és bakancslistája között kempingezünk - és kiderül, hogy miben különbözik az Ötkör a Csúnya rossz majomtól és hogy hogyan lehet hozzá csatlakozni, mielőtt agyonüt egy heteor...
54. Chris és az akcentus
- 3239 nap van 2030-ig - ezt te most nem érted, de nagyon fontos a hallgatóknak, akiket mi nem hallgatóknak hívunk.
- hanem?
Megint másfél hónapot ültünk az epizódon és Jocó még mindig távol. A rég-óta-igérgetett vendég viszont megérkezett, a futball-francia duális képzést kimaxoló Szabó Christophe ült be, hogy Dani bizalmasan megkérdezhessen tőle mindent. Picit focis adás lett, de a legfontosabb tanulság, hogyha szabadúszó akarsz lenni, akkor vállalj be részterületeken részfeladatokat - vagy valami ilyesmi. Szóba kerül Laurent Blanc, az NST, a Népsport, a Kazinczy SE, a Kele vs Salec vita, Horti Gábor és Qki(!) és talán az is kiderül, hogy elmenne-e egy újhullámos futball-blogger videóelemzőnek Kisvárdára. Dani nagyon élvezte, hallgassátok!
53. Andris és a maraton
Ha a podcast futás lenne, akkor az 53. rész már ultrának számítana? Jocó meghosszabbítot átmeneti távolléte alatt most épp Andris tartja a rádióműsort a jég felett - aki önmagát nem meghazudtolva gombapresszós maszkban érkezik meg a hetedik kerületi tetthelyre és korábbi műsorvezetőket és vendégeket meghazudtoló módon közelről beszél a mikrofonba. Kiszámolja hány nap van 2030-ig és talán azt is, hogy mennyi podcastet hallgatott meg életében mire bekerült egybe. Eléggé pedáns.
Dani kifejti újabb óvodai kalandjait - ezúttal egy hároméves teljesítményértékelése veri le a biztosítékot -, de a múlt héten elindított piramisjáték-szál is előkerül, valamint az, hogy miért nincs egy rendes wikipédia oldala a Thomas univerzum lakóinak. Egy adott ponton a műsor teljesen bennfentes szegedi nosztalgiaadássá változik, de legalább észlelik ezt a beszélgetés résztvevői. Kiderül, hogy vajon jó ötlet-e két év áltisi után teljesítmény alapon újrarendezni az osztályokat és miért nem a zenei "A" osztály tagja lett az iskoláskor harmadik hónapjában várost váltó Dani. Megyannyi kérdés, de a konklúzió egyszerű: Szeged üres és kicsi.
Andris elővezeti, miért nem ment a futás Daninak és hogy hogyan kell kevesebb, mint egy év alatt felkészülni egy maratonra (nem szabad!), valamint, hogy hogy lehet évi öt könyvről felmenni sok könyvre, de az is kiderül, milyen rádiófrekvenciákat szed össze egy tizedik kerületi bébiőr. Megpróbáljuk kideríteni, miért van szüksége egy nem hivatásos futónak edzőre és hogy hogy tud valaki kreatívnak lenni a modern technikával átitatott világban. Vagy ilyesmi.
52. Balu és a távmunka
Jocó még mindig távol, Daninak már teóriái kezdenek lenni egyetlen román barátjának kínzó hiányától. Az adás viszont nem marad el, Jocó másik barátja, Balu kisegít minket, bár első nekifutásra véletlen elmegy Tatabányára, mert neki is az az alapvetés, hogy ott és az ottani emberekkel készül a világ legnemhallgatottabb rádióműsora.
A feladat súlyát tudomásul véve megpróbáljuk megtalálni a tökéletes metaforát Tatabányára, kibogozni a szakítás, a szakítós zenék, a valentin napi szokások, a maszkos műsorok és Bérzesi Robi művészetének és függőségeinek titkát. Kísérletet teszünk egy könyv-ügyi MLM lánc megfejtésére, aminek papíron az az ígérete, hogy egy könyv elküldéséért cserében 20-30-at kapsz - és azon is lamentálunk egy sort, hogy mennyire volt PC anno az Uborka című műsor. Dani szokatlanul sokat mesél az egy évvel ezelőtt történtekről, amik valahol a műsor első évadának végét is okozták.
Végül pedig Balu mesél arról, hogy keveredett egy apró, de ütőképes külföldi céghez és hogy meddig lehet egyszerre két munkahelyen dolgozni, úgy, hogy nem tudnak egymásról.
51. Feri és a csalódások
Jocó igazoltan távol, a magyar podcast- és online sajtó-szcéna egyik régi motorosa Pohly Ferenc Ferenc ugrik be az adásba, aki csak egy picivel van jobban képben az adásmenettel és a szokásokkal, mint hiányzó tatabányai kollégája. Dani zavarban van, mint egyszeri agnosztikus a baptista gyermekbemutatáson, de mégse beszélne szívesen prosztata-problémákról. Hodász atya visszatéréséről annál inkább - a probléma csak annyi, hogy a műsor egyik szereplőjének sincs érthető magyarázata a vloggerpap váratlan visszatérésére.
Egy notórius lapalapítóval nehéz kikerülni a sajtópiac témakörét, nem is sikerül - cserében kiderül, hogy Ferinek miért nemezise és/vagy örök konkurense Uj Péter. Arra is fény derül, hogy a Meti Heteor koránt sem független annyira, mint a senki-által-nem-hallgatott társa, hogy lehet Magyarországon podcasttal pénzt keresni, hogy mi volt Feri első podcastja és hogy mi a kontent-gyártás ősi titka.
Sok (néha már a bennfenteskedés szintjét súroló) podcast-kulissza, életútinterjú, vallás, raktárkoncert, ellenállás, támogatás, zenei szerkesztés, meg minden. Zenél a Hétköznapi Csalódások, narrál egy végtelen szájú néni.
50. Dani és az időhurok
Ismerjük az alapszabályt: a google-be SOHA nem írjuk be, hogy "google" - a kérdés csak az, mi történik, ha korábbi időkapszulákat teszünk el egy időkapszulába. Reméljük ti is olyan intenzitással nézegetik a podcast-hallgatós appjaitokat, mint Dani a szabad erzsébetvárosi parkolóhelyeket, mert itt az ünnepi, 50. adás. Jocó kifejti, hogy lehet hazavinni egy országot egy negyven kilós szállítmányban, közben pedig mindenhol ott vagyunk, mint Berlin kutyái: jelszót cserélünk, áttekerjük a podcastokban az összes zenét, megmásszuk az összes K-val kezdődő hegycsúcsot és nem-hallgatók nem-leveleit olvassuk be.
Robi félt a télapótól, Tamás elkapta a koronát, mi pedig Krisztián irományai segítségével indulunk időutazásra. Felvillantunk pár epizódot korábbi adásainkból és a rájuk adott reakciókból és nagyon reméljük, hogy nektek is akkora élmény lesz hallgatni, mint nekünk az adásfelvétel közben volt. Jocó egy pillanatban elbizonytalanodik, hogy mit keres az adásban, de Dani sem áll stabilabb talajon, amikor az assembly-t próbálja informatikusból humánra fordítani. Mind e közben zenél nektek Fürdős Dorina és az ukrán bendzsós popzenészek, betelefonáló most nincs, szignál meg intro van.
49. Jocó és a szólásszabadság
A „piros madár” tényleg nem egy hangtechnikusi szleng, amit akkor használnak, amikor beszéd alatt zene szól? A „kék madár” pedig minek a szimbóluma? A boldogságé vagy a szabadságé? Ornitológus, hangtechnikus vagy szimbólumszakértő nemhallgató segítségét kérjük. Gyanús, hogy Jocó mély tévedésben van a színes madarakat illetően. Az biztos, hogy az első dal címe a Piros madár. A többit majd helyesbítjük. Tatabányán vesszük fel az új év második adását illatgyertya nélkül, és kicsit még rendezgetjük a régi dolgainkat lemondunk ezt azt, HVG előfizetést, Spotify-t, Lidl és Aldi középső soros termékeket. Aztán, rácsodálkozunk, hogy illiberális ligetekben milyen szépen dalolnak liberális madarak, ahol Dani a függetlenség éneklő oszlopa. És tényleg szépen, ne tekerjétek át! Köszöntjük az új kicsi földlakót, boldog új évet! A második blokkban szabadon szólunk, és ha máshol nincs is szólásszabadság, nálunk igen! Bebizonyítjuk.
48. Dani és az aposztázia
Mélyvíz, csak úszóknak. A helyszín ismét Tatabánya, a podcast még mindig titkos, a tinder húspiac, Firenze pedig távolabb van, mint 400 km. Az Oxigén párt programja kezd formát önteni, a gondolatcsírák mögött már egy nemzetközi szinten is meghatározó politikai erő sejlik fel - minden adott ahhoz, hogy a szervezet alapítói közül kerüljön ki az ENSZ egyik (vagy másik) leendő főtitkára. Nagyban keressük a választ arra, hogy hogyan keletkeznek és mivel táplálkoznak az inverz-inkvizitorok és ellen-hittérítők, mi késztet valakit arra, hogy felgyújtsa a teniszklubot - de csak arra jövünk rá teljes bizonyossággal, hogy melyek a legszebb emberkéz által kreált női nevek. Politikáról és nőügyekről keveset beszélünk; harmadik nevekről, harmadik hullámról, zsigeri félelmekről és petárdázó libákról viszont annál többet - kívánva ezzel (most az egyszer nem annyira patetikus) boldog új esztendőt minden kedves nem-hallgató asszonyságnak és uraságnak. Ja, és Dani végig azt hiszi, hogy ez a 47. adás, de az a múlt heti volt, heló.
47. Jocó és az elvarratlan szálak
A világ egyetlen olyan podcast epizódja, amiben két ünnepi beszéd is elhangzik. Idén utoljára jöttünk össze és már csak kilenc évünk van rádióműsort készíteni 2030-ig, de Jocó szerint száz adás után úgy is abba fogjuk hagyni - ennek okán átbeszéljük a termékéletciklusok utolsó fázisát is. Jocó nagyon készült, de Dani szerint ez lányos, ezért podcast élményeit osztja meg és bemutatja a világ legkiábrándultabb újságíróját is. A karácsonyi élményeket a csíra román mikulás hozza a zsákjában, Dani minimalista akar lenni az ajándékmennyiség által okozott csömör miatt, Jocó pedig olaszföldre-szakadt magányos hölgyekkel tölti a szentestét. Végezetül a YearCompass nevű évértékelő munkafüzet legnehezebb kérdéseit teszi fel Jocó, melyeket Dani kivétel nélkül örömmel válaszol meg. BUÉK mindenkinek, 2021-ben folytatjuk!
46. Dani és a nosztalgia
Annyira várjuk a tavalyi évet, hogy karácsonyi üzenetek mentén indulunk, kiderül, hogy kinek mikor volt először telefonja, Jocó megkapja az oltást, de nem fájt neki, elmulasztja a 8-ra való hazaérést és szembe találja magát a tatabányai rend éber őreivel. Két szívküldi zene is befért, az egyik régebbi adósságunk törlesztéseképp, a másikat pedig “sokan kértétek”. Jocó kifejti a román választásokat és az “arany” pártot és belelkesedik egy saját “harmadik generációs” mozgalom elindítására, amiről még nem sokat tudunk, de annyit biztosan, hogy az is a periódusos rendszer egyik eleme alapján lesz elnevezve.
Csomó nem-hallgatói levelünk érkezett, amiket kivétel nélkül kivesézünk, még akkor is, ha tartalmuk nyomokban kritikai elemeket is tartalmaz, de nem haljunk el a jogos észrevételek elől: csodakeverőnkkel kivétel nélkül bejátsszuk a korábbi megkérdőjelezhető pillanatokat.
Közben Dani vidéken csámborog és gyermekkorának fő helyszíneit látogatja újra – ami több kérdést is felvet: mennyire fognak hiányozni a most felnövő gyerekek életéből a vidéki nyarak?
45. Jocó és a szentmise
Folytatódik a Balaton-cunami: mai adásunkat is Siófokon rögzítettük, állandó vendégünkkel, Baluval. Az adást reggel rögzítettük, hogy kipróbáljuk a morning show stílust, minden bakit ennek tudjatok be, plusz, hogy a kávé ihatatlan volt. Hiába, nem ez a specialitásunk. Ráadásul, hírcunami tépi a magyar közbeszédet, ami a mi fókuszunkat is néha elviszi. De, erről nem beszélünk. Ennyit a magyarázkodásból…, de, no para, nem tagadjuk meg magunkat, maradunk éjszakai, amit senki sem hallgat, csak néha a halak is kiugranak.
Bepótoljuk az USA választások kiértékelését és az amerikai lélek mélyére ásunk, ahol megkóstoljuk a vasárnapi mókus-lasagnet. Dani beléptet minket néhány kihagyhatatlan FB csoportba, rögtön azután, hogy nem adtunk el semmit a Jófogáson. Apropó, ha vennétek mikrofont, biciklialkatrészeket, írjatok, de legócsere is érdekel.
Jocó nosztalgiázni kezd, tízezres találkozókról és hangos éneklésekről mesél. Ma már elképzelni is nehéz. Vajon, valami elszakadt bennünk? Talán az új év közeledte miatt elgondolkodunk a műsorunk hogyan továbbján, dűlőre nem jutunk, nélkületek nem is tudnánk… Hallgassátok meg, és írjátok meg nekünk.
44. Dani és a fertőzöttek
Habzsolunk ezerrel, mintha forró zserbót ennénk fagyival és tejszínhabbal, azaz, beüzemeljük az új podcast keverőnket, lesz vendégünk, és lesz telefonos vendégünk is, és nyomogatjuk a színes tapsgombokat, miközben élőben szerkesztünk… Élvezzük. Hozzánk már megjött a karácsony. Kivéve Jocóhoz, mert nem tudjuk biztosan kiszámolni, hogy Romániában mikor van karácsony, Balu szerint már elmúlt, de lehet, hogy csak jövőre lesz… De mindegy is, mert az adás napján éppen december elseje van, az pedig a román nemzeti ünnep, a nagy egyesülés napja. A karácsony elhomályosul.
Felhívjuk Robit, és megkérdezzük a covid és a világháború állásáról. Elmondja a Harmadik birodalom építményeit, amit Balu és Jocó is kívülről fújj. Nyolc után mindenki ugyanazt a NatGeo-t nézi... Mi mást tehetnénk? Covid kapcsán a helyzet megnyugtató, Baja jól van, jól vagyunk.
Újra és újra megcsodáljuk a keverőt, amitől Daninak jólléti szorongása lesz, és kacérkodni kezd a minimalizmussal, ami Balu szerint nem más, mint a modern instaszocializmus… Végre, hallhatjuk a zenéket az adás alatt...
Aztán a második blokkban focizunk, persze, hogy örülünk a válogatott sikereinek, de nem értjük, vagyis, kicsit értjük, kicsit nem. Mindegy, örülünk, ahogy tudunk. Aztán, bejátszunk nemhallgatói zenéket és leveleket. Ugyan, ebben az adásban nem panelromantikázunk, de másik nagy témánkat, a vidék báját megénekeljük, Balutól megtudjuk, hogy a dömsödi vasútállomás Apajon van, az infó tuti, első kézből, nem kell helyesbíteni…
32. Robi és Pareto
Duplán csavart az adás: távolról vettük fel és volt vendégünk. Hárman voltunk, három városban. Elején bénáztunk a technikával, de tíz perc után nincs visszhang.
43. Balu és a női egyenjogúság
Bemm, időkapszula: majdnem pontosan egy hónapja rögzítettünk legutóbbi adást, Tatabányán, vendéggel. Van benne: Manchester City, Aguero, Budafoki MTE, NB1, elvakult Dorog-szurkolók, óraátállítás, szakdolgozás, piackutatás. Ingatlanvásárlás, ugródeszka elméletet, protestáns püspökség, tévés közönségmérés, meg minden.
Nincs szünetvágás, szóval gyorsíthattok rajta, mi meg gyorsítunk az utómunkán, mert rengeteg ötletünk van!
42. Jocó és a cilinder
Teljes őrület. Annak ellenére, hogy az adás a műsor legelső helyszínén forog, a készítők egyáltalán nem tudják, hogy mi lesz az egyel korábbi, -a felvétel idején a vágóasztalon vegetáló - adás tartalma, továbbá körülbelül 11 nap szünet után találkoztak újra. Így történhetett meg, hogy elszámolták az epizódszámot, olyan történetet meséltek, amit korábban már kifejtettek (kettőt is) és végül hosszas próbálkozás árán sem sikerült témát elővarázsolni a cilinderből. Feltűnnek viszont pokróc egészségügyi dolgozók, kínai dinasztiák, sípolások és katasztrófaturisták egyaránt. Instagrammot is ajánlunk, de Columbo felesége szerint az a téma hidegen fogja hagyni Columbo (nem-)hallgatóit. A műsorból nem derül ki, hogy hogy lehet valaki jó fej és vegán egyszerre.
41. Dani és a magyar vidék
40. Jocó és a frekvencia
Pestiek, tekerjetek az FM 98-ra… De, kezdjük inkább az elején…
Tatabányán rögzítjük az adásunkat Jocó okosnappaliában miközben körülöttünk portörlő drónok röpködnek. Egyszer szinte el is száll az adás a harmadik blokk elején, de végül Dani ügyesen megmenti. És ha már nappali, akkor Fradi meccs helyett nézzünk Formula-1-et a Netflixen, ami azért furcsa, mert a száguldó cirkuszt a hagyományos média közvetíti. Ez a szál, vagyis, hogy az új média beköltözik, a hagyományosba végigfut a mai adásunkon. Új bor régi tömlőbe…? Szavazzatok a Twitteren, vagy írjátok meg emailben, hogy mit gondoltok.
Nemcsak a helyszín új, hanem a hangtechnika is, új mikrofonjaink és keverőpultunk (az egy hangkártya - szerk.) van, egyre közelebb kerülünk régi-új álmunkhoz, hogy saját stúdióink legyen. Vagy rádiónk. Politikáról csak per tangentem beszélünk, csak annyit amennyit muszáj, csak amennyitől jobban érezzük magunkat, amennyit egy rádió kreatív vezetőjének és főszerkesztőjének illik. Tudniillik, ha támogattok minket megpályázzuk a felszabaduló FM 98 frekvenciát és megvalósítjuk mindenki álmát, a Podcast rádiót. Szlogenünk: új bor régi tömlőbe… (nem ez a szlogen - a szerk.) Dani lesz a kreatív-, Jocó a főszerkesztő. Frappáns névötleteket és tulajdonosjelöltek nevét a fenti elérhetőségekre várjuk. A mai adás neve: Jocó és a frekvencia.
Zárásul, köszönjük a hallgatói leveleket, küldjük a zenéket, és ha a mai adásból valaki szófelhőt csinálna, akkor ezeket feltétlen tegye bele: paradigma, unorthodox, podcast, Netflix, per tangentem, ENSz…
39. Dani és a hypochondria
Érkezik az adás második fele, ahol egyszer és mindenkorra kivesézzük az Index történetét és a mostanában készült médiaügyi podcastokat, majd óriási covid összefoglalóval és egy felesleges PCR teszttel búcsuzunk a podcast történelmének első dupla adásától.
38. Jocó és a jubileum
A slágerlistákon elért kiemelkedő helyezésünk miatt bekapcsolódó új nemhallgatók kedvéért ismét ismertetjük műsorunk premisszáit és célját. Jocót nem érdeklik a vonalak, Dani mégis ráhat, így rövid hangmérnökölés után már mi is legalább annyira kiegyensúlyozottak vagyunk, mint a magyar sajtópiac. A nem hallgatók írtak, mi helyesbítünk, mivel "nem a verbális abúzus hátán szeretnénk felkapaszkodni az iTunes toplistára". Az öncenzúra viszont talán utolért minket - legalább is néha úgy érezzük - és egyre több beszélgetésünk közben merül fel bennünk, hogy az aktuális gondolatokat meg kéne tartani adásra: az első ilyen elméletet Jocó szállítja egy politikai monopóliumról.
Briginek igaza volt, ezért most nem daráljuk le magunkat, de az adásidőt szem előtt tartva kettévágjuk mondandónkat. 38-ik eszmefuttatásunk így végül arról szól, amiről Jocó a 37-ben akart beszélni. Emlékek, élmények, nosztalgiák, fordulópontok, kapunyitás és -zárás történik, ahogy a 2000-es évek elejére utazunk vissza egy furán bolyongó romániai sráccal. Kiderül, hol töltötte Jocó a karácsonyt és mit kapott ajándékba, mi alapján választott egyetemet és mire emlékszik tisztán 19 év távlatában. Megpróbáljuk összerakni, mióta vagyunk barátok, de időközben kiderül, hogy valójában a podcast kezdete óta beszélgetünk ennyire rendszeresen és ennyire sokat.
Végül instagrammal és influenszerekkel zárjuk a sort, az aprójószág fiókot ajánljuk és ismertetjük, hogyan nem szabad fiatalokra célzott kampányt indítani a népszerű képmegosztón - ha nem akarjuk, hogy könnyű szerrel hackelje szét azt a magyar twitter közösség. Az idő elszaladt, a téma sok: az adást berekesztjük és a twitteren leadott szavazataitok alapján pár nap múlva publikáljuk a beszélgetés második felét.
37. Jocó és a nyitott koporsós temetés
Dani mufurc, mert Jocó nem csinált meg semmit sem. Éppen eljött a felvételre, de se házi feladat, se jegyzetek, se zérókóla. Daninak ezután persze semmi kedve ünnepelni a 19 éves barátságot…
Végül, átmegy a gyásznak mind az öt szakaszán, de csak a levegőt ölelgetheti szájmaszkban, mert kicsit kapar a torka. A vírust még szóban sem temethetjük, velünk van, ha akarjuk, ha nem (dehogy akarjuk!), majd alaposan kielemezzük a túlélési esélyeinket. A személyes várakozásainkat a maszkhasználatunk tükrözi, ha fotó készült volna, ezt a részt át lehetne ugrani.
Új blokkunkban, a hipochondriáról nem beszélünk, pedig kéne, és még sok más dologról sem... Tételesen, elmondjuk, hallgassátok meg. Az Indexet viszont eltemetjük, méghozzá nyitott koporsóban. Megemlékezünk a kezdetekről, de másra már nincs idő. Végül, boldogan zárul az adás, mert egy születésnek is tanúi leszünk. Becsszó, véletlen, nem terveztük! Sőt, kicsit mi is segédkezünk, amolyan apásszülés fültanúi lehettek.
36. Dani és a megfelelési kényszer
Nem állunk meg, az iskolakezdés mellé érkezik egy négy blokkos időkapszula-monstrum, amiben a helyesbítések és aktualitások alaptáborából egészen a konyhapszichológia Kilimandzsárójáig küzdjük fel magunkat. Dani születésnapján rögzítjük az adást, Jocó ajándékkal és egy vallomással készült, amit egyből az adás elején elő is hoz - mindannyiunk nagy meglepetésére. Szóba kerül a kevésbé válságtűrő ágazatok Top 10-es listája, a korlátozó intézkedések késlekedése, az éjszakai rádióműsor legendájának lerombolása és a slow mozgalomba vetett hitünk lángjának egyre erősebben pislákoló fénye.
Kiderül, hogy mi az a szorobán, hol élt és alkotott Puskás Ferenc, kit kísérnek még a Stinky Bugs zenészei; valamint, hogy hányadik legdrágább nb1-es igazolásnak számít a Felcsút koronavírusos románja - csupa olyan dolog, amik egyébként már a korábbi adásokban is kiderülhettek volna, ha nem két polihisztor-imposztor vezetné a műsort. Az megint nem derül ki, hogy ki Dancsó Péter.
Megkezdődött a világvége, kukából esznek az emberek; alkohol, drogok, prostitúció - de az is lehet, hogy az apokalipszis a világ teremtése óta tart. Ettől függetlenül folytatódik social media ajánló rovatunk, ahol a világ legtrágárabb és legidegesebb TikTok csatornáját ajánljuk, mindenkinek, aki szereti. Adás után az autóban Dani megmutatta a csatornát és az aktuálisan futó dalokat Jocónak, aki a frusztrált tiktokert viccesnek, az adászenéket pedig jónak találta.
Hogy tetszett a zene, Jocó?